„Pontosan úgy néz ki, mint az apja, ugyanúgy beszél, mozog, gesztikulál. A vállalatvezetési stílusa is hasonló, csak még keményebb” – így jellemezte a svájci sajtó Magdalena Martullo-Blochert, a szélsőjobboldali politikus, Christoph Blocher lányát. A magát „hivatásos üzletasszonynak” mondó, 46 éves nő eddig az EMS-Chemie nevű vegyipari cég vasökleként volt ismert, de az októberi választáson a parlamentbe is beverekedte magát. Természetesen annak az apja által országos tényezővé emelt szélsőséges Svájci Néppártnak (SVP) a színeiben, amely 29,4 százalékot szerezve az első helyen végzett.
A korábban a politikától és apja pártjától is távolságot tartó Martullo-Blocher Graubünden kanton jelöltjeként mérette meg magát. Az indulást úgy indokolta, hogy elégedetlen a kormánypolitikusok felkészültségével, felszínességével, ezért szükség van elismert gazdasági hozzáértőre a szövetségi parlamentben. A 200 tagú berni törvényhozásban kifejezetten jó pontnak számít, ha valaki a képviselőség mellett vállalkozó is, mert így az általános vélemény szerint a valóság ismerőjeként képes dönteni. Martullo-Blocher választási győzelme igazi bravúr, ő ugyanis Zürichben él, s csak a 2900 embert foglalkoztató cége működik a graubündeni Domat/Ems településen.
Az ellenfelei által – kampánya bevándorlóellenes szólamaira utalva – a kantonban migránsként megjelenőnek minősített Blocher lány nem örvend közszeretetnek. Rideg menedzsernek, leereszkedő, önhitt „milliárdoscsemetének” tartják, aki négy nyelven beszél ugyan, de az angolja például annyira csikorog, hogy köznevetség tárgya. A munkatársaival a brutalitás határát súrolóan beszél, nem tűri a kritikát – különösen, ha az nyilvános –, és szemrebbenés nélkül rúgja ki a neki nem tetsző munkatársakat. A szakszervezetek az idegeire mennek, a sajtó nem hajbókoló tagjai nem léphetnek be az autóiparnak bedolgozó EMS-Chemie közgyűléseire. Amikor pedig Martullo-Blocher a kampánya során a graubündeni lakosok közé vegyült neonzöld dzsekijében, foghegyről beszélt velük, mint az alkalmazottaival, s ha kérdéseket tett fel mosolytalan offenzívája során, arra ő maga meg is adta a választ. Hogy ennyi előnytelen tulajdonsága, agresszív fellépése ellenére miért sikerült mégis győznie az „idegen” kantonban, arra részint a tömeges bevándorlást és az uniós kapcsolatokat egyaránt bíráló SVP látványos erősödése adhat magyarázatot. Másrészt pedig az a tény, hogy az általa sikeresen vezetett EMS-Chemie a térség legnagyobb munkaadója, amely jól fizeti az alkalmazottait.
A cég vezérigazgatói posztját az apja 2004-ben – amikor igazságügyi és rendőrminiszter lett – adta át a lányának, akinek olasz férje, Roberto Martullo csak sokadik nekifutásra, 2007-ben jutott svájci állampolgársághoz, és feleségét tehermentesítve, nevelőnő segítségével gondoskodik a három gyerekükről. Az üzleti világból a politikába átlépett idősebb Blocher úgy adta oda négy gyermekének – egyenlően elosztva – a cég részvényeinek 73 százalékát, hogy csak a papírok egyharmadát ajándékozta nekik, a többit kifizettette velük. Az erre fölvett hitelt a gyerekek mindmáig törlesztik, Martullo-Blocher ezzel indokolja, hogy szép fizetést ad magának, s az adózott nyereség 90 százalékát – a svájci átlag kétszeresét – fordítja osztalékra. Az utóbbi tíz évben a részvényesek összesen 1,2 milliárd frankhoz jutottak, neki pedig a fizetéssel együtt 500 millió ütötte a markát. „Minden bevételem adóra, kamat- és tőketörlesztésre megy el. Mi, Blocherek nem azért vagyunk vállalkozók, hogy meggazdagodjunk” – magyarázta, utalva a „nemzetért vállalt családi felelősségére”.
A tartozáson túl is az apja árnyéka a legnagyobb próbatétele Martullo-Blochernek, aki görcsösen szeretne bizonyítani. Már egyetemistaként megtapasztalta a Christoph Blocher iránti ellenszenvet, rajta is számon kérték az akkor éppen Svájcnak az Európai Gazdasági Térségbe való belépése ellen kampányoló apja maradinak tartott szemléletét. Emiatt egy ideig nem is akarták felvenni őt a diákszervezetbe. Az idősebb Blocher ugyanakkor a beosztottakkal nemcsak könyörtelen volt, esetenként a szidalmak után dicséretekben sem fukarkodott, amire a lánya nem képes. A közgyűléseken vezérigazgatóként Martullo-Blocher főszereplő ugyan, mégis a hatásvadász módon az oldalajtón érkező apját fogadja ováció.
