Saját és pártja helyzetét is megnehezítette voksolás előtti ígéretével Bozo Petrov, a független jelölteket tömörítő horvát Most (Híd) listavezetője: közjegyzővel hitelesített nyilatkozatban jelentette be ugyanis, hogy a novemberi parlamenti választás után sem a szociáldemokratákkal, sem pedig a jobboldali nacionalistákkal nem lép koalícióra. A határozott kiállás már csak azért sem volt szerencsés, mert a Most 19 helyet szerzett a 151 fős szaborban, s nélküle sem a szociáldemokraták, sem pedig a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) nem képes kormányt alakítani.
Nem ez volt az első szokatlan lépése a 36 éves, a politikát a közelmúltig messziről kerülő Petrovnak. A pszichiáternek tanult, s a boszniai Mostar városi klinikáján praktizáló orvos négy évvel ezelőtt fordult a politika felé, és rövidre rá győzelemmel mutatkozott be: 2013-ban az akkor már 16 éve hivatalban lévő polgármestert, Stipe Gabric Jambót győzte le nagy többséggel szülővárosában, a dél-horvátországi Metkovicban.
A sokak számára meghökkentő diadal után alaposan meghúzta a nadrágszíjat: a városi vezetői testület, s így a saját fizetését is levitte a minimálbérre, a korábban busás mellékjövedelmeket a töredékükre csökkentette, s megnyirbálta a reprezentációra fordított pénzeket is. Fél év alatt a felére csökkentette Metkovic hatalmas köztartozását, s miután rendbe rakta a költségvetést, valamelyest megemelte a városi közszolgák bérét, ám az a mai napig nem ugrott vissza a korábbi szintekre. Ellenfelei azzal vádolták Petrovot, hogy kirúgta elődje embereit, s a helyükre saját rokonait és barátait ültette. Ám ha ez igaz volt is, a nyerészkedés helyett inkább az vezette, hogy meg akart szabadulni az előző polgármester korrupt munkatársaitól.
„Alacsony a jövedelmem, nincs lakásom és egy százéves házban lakom. Azért léptem be a politikába, mert apa lettem: nagyszerű gyerekkorom volt, azt szeretném, ha az én gyerekeim is hasonló életet élhetnének. Lehetővé akarom például tenni számukra, hogy ha az a szándékuk, akkor a szülővárosukban találjanak állást maguknak. Az a célom, hogy bejárjam a magam 4–8 éves politikai pályáját, majd visszatérjek az eredeti hivatásomhoz” – festette fel elképzelt karrierjét a zágrábi televíziónak adott nyilatkozatában a háromgyermekes Petrov.
Az angolul is jól beszélő férfi – aki a Most létrehozását korábban azzal magyarázta, hogy egyik horvátországi nagy párt sem alkalmas a nemzeti érdekek védelmére és a gazdaság megreformálására – 2011-ben pár hónapig még a Hrast nevű politikai mozgalom tagjaként próbálkozott meg a rendszer átalakításával. Néhány vita és rosszul sikerült nyilatkozat után elhagyta azonban a később a HDZ-vel szövetségre lépett kis alakulatot. A legnagyobb feltűnést egyébként az a nyilatkozata váltotta ki, amelyben a balközép politikai pártokkal szembeszállva hangsúlyozta: a hágai Nemzetközi Törvényszéknek nincs joga ahhoz, hogy perbe fogja a délszláv konfliktusok idején a vádak szerint háborús bűncselekményeket elkövető horvát tábornokokat. „Nem szabad megadnunk a bíróságnak azt a jogot, hogy eldöntse, mire volt szükség és mire nem a horvát nép szabadságának megteremtéséhez” – fejtette ki akkor a jobboldali nacionalista pártokéhoz hasonló véleményét.
A katolikus mivoltát büszkén vállaló Most-vezér a társadalompolitika területén is inkább a jobboldalhoz közeli nézeteket vall, nem támogatja például az egyneműek házasságkötését, illetve azt, hogy a leszbikus vagy homoszexuális párok örökbe fogadhassanak gyermekeket. Utóbbit – igaz, nem teljesen egyértelműen fogalmazva – azzal indokolta egyik nyilatkozatában, hogy az egyneműek esetleg gyakrabban viselkednek „lelkiismeretlenül” a gyermekekkel, mint a heteroszexuális örökbefogadók.
A gazdaságban viszont a hagyományos liberalizmust képviseli: az állam szerepének csökkentését, az adópolitika egyszerűsítését, illetve a magánberuházók bátorítását szorgalmazza. Pártja miniszterelnök-jelöltjeként most azt mondja, hogy azzal a politikai oldallal működik együtt – hivatalos koalíció kötése nélkül –, amely a legtöbbet hajlandó megvalósítani a Most programjából. Petrov tudja ugyanakkor, hogy ha megszerzi a kormányfői posztot, a Metkovicban alkalmazott módszerek nem vezethetnek eredményre. Szerinte most inkább az a cél, hogy mindenáron növeljék a lakosság vásárlóerejét, s ezzel indítsák be az ország gazdaságát.
