Álmodnak-e a versenydrónok LED-fényes hajtűkanyarokkal?

A Csillagok Háborúja fogat derbijeit megidéző, 100-150 km/h-ás cikázás őshazája Ausztrália, ahol az első versenyeket 2014-ben rendezték meg. Ahhoz, hogy a látványos amatőr sport millió dolláros üzletté nője ki magát, az innovatív, Jedi-reflexekkel megáldott alapítóatyákon kívül a drónok rohamos léptékű, globális elterjedése is kellett. A Consumer Technology Association nevű lobbicsoport a The New York Times cikkében idézett becslése szerint 2016-ban várhatóan 9,4 millió civil felhasználású drón fog gazdára találni, ezzel mintegy 3 milliárd dolláros bevételt termelve az iparágnak. Összehasonlításképp: 2014-ben még csak negyedennyi drón landolt a háztartásokban, és a bevételek is csupán a töredékét tették ki a 2016-ra becsült összegnek.

A drónok tehát köztünk élnek és évről évre szaporodnak. De hogyan került át a drónversenyzés a vírusvideók világából és a startupok tervezőasztalairól a legnagyobb észak-amerikai sportcsatorna, az ESPN képernyőjére? Például az olyan befektetők segítségével, mint az NFL-ben érdekelt Miami Dolphins tulajdonosa, Stephen Ross, aki 1 millió dolláros tőkeinjekcióval kapcsolta hipersebességbe a New York-i székhelyű startup, az FPV-versenyzésre (First Person View, vagyis belső nézetes) specializálódott The Drone Racing League fejlődését.

A kiterjesztett valóság, az autóversenyzés, a videójátékok és a mérnöki találékonyság egyvelegeként jellemezhető FPV lényege, hogy a drón elejére szerelt kamera analóg rádiójel segítségével élőképet továbbít a pilóta által viselt szemüvegbe. A pilótának pedig „mindössze” annyi a dolga, hogy minél gyorsabban teljesítse a LED-fényárban úszó kapukkal kijelölt, látványosabbnál látványosabb versenypályákat. Ugyanakkor, a HD-minőségű, utólag összevágott, lélegzetelállító videókkal összehasonlítva nem szabad elfelejtenünk, hogy az analóg rádiójellel továbbított kép alacsony felbontású, és gyakran a szekrény mélyén pácolódott videokazetták tüneteit produkálja. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az analóg jel – és így a kép – minősége a sebesség, a távolság, továbbá a helyszín adottságainak függvényében is változhat.

Mindettől függetlenül a drónversenyzés utánozhatatlan élményt nyújt, népszerűsége pedig újabb és újabb csúcsokat hódít meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén márciusban egy másik versenyliga, az IDRA (International Drone Racing Association) égisze alatt megrendezték az első 1 millió dollár összdíjazású megmérettetést, a World Grand Prix-t. A 2016-os szezonban világszerte 400 versenyen mérhetik össze erejüket a drónok és drón pilóták, míg a nagy presztízsűnek ígérkező világbajnokság októberben, a hawaii Kualoha Ranchen fogja majd a drónok zümmögésével megzavarni a szigetvilág nyugalmát.

A korábban említett, 100-150 km/h-ás sebességből könnyű kikövetkeztetni, hogy egy hétköznapi drón és egy versenydrón között hatalmas különbségek lehetnek. A versenydrónok minden lehetséges szempontból sportosabbak kevésbé vakmerő rokonaiknál: vázuk karbonból készül, a kameráik strapabíróbbak, a propellereik pedig puhábbak. A drónok közös gyenge pontja az akkumulátor: egy izmosabb versenydrón 4-5, egy ipari súlyemelő drón 10-15, míg egy filmes drón 25-30 percig bírja szuflával. Tehát a drón-evolúcióban az jelentené a legnagyobb előrelépést, ha az akkumulátorok kapacitása is fel tudná venni a versenyt a motorok erejével. Ez egyelőre csak vágyálom, ám a drónok ipari felhasználása így is sokrétű. Míg a filmiparban, a bányászatban, a mezőgazdaságban és az építőiparban már megszokottak a repülő robotok, néhányuk olyan izgalmas feladatokban is az emberiség segítségére röppen, mint az orvvadászok kézre kerítése, logisztika, vagy a természeti katasztrófák utáni mentőmunkálatok támogatása.

Ami a magyarországi drónversenyzést illeti, a nemzetközi szcénához hasonlóan az itthoni közeg is a folyamatos fejlődés légifolyosóján suhan. Ennek egyik éllovasa a májusban indított, hat állomásos Drone Prix Hungary, amely egyszerre funkcionál több versenyszámos (gyorsasági, ügyességi, FPV, szabadszemes), haladó és profi kategóriás nyílt bajnokságként, drónos közösségépítő erőként, és a drón építés, valamint a robotika világából kóstolót adó tudattágítóként. Utóbbi már csak azért is hasznos a reménybeli drónpilótáknak, mert a Drone Prix-futamokon házilag készített csúcsdrónok csapnak össze.

A pilóták jelentős hányada ugyan a húszas és harmincas éveikben járó fiatalok közül kerül ki, az idősebb korosztály is képviselteti magát, méghozzá olyan profik személyében, akik a helikopterek és a merevszárnyú repülők rokonműfajaiból siklották át a drónok távirányítói mögé. A versenysorozat eddigi csúcspontját az augusztus 20-i, szegedi állomás jelentette, ahol a drónok egyike magyar rekordot jelentő, 124 km/h-ás sebességgel hasította a légteret. A Drone Prix Hungary záróakkordja azonban még hátravan: a robotika show-val és előadásokkal egybekötött, szeptember 10-i nagydöntő, melyre a Drone Prix-csapat a Telenor székházában izzította a motorokat.

A Hungexpo pavilonjaiban Közép-Európa legnagyobb, 2700 m²-es, kétemeletes, a sötétség és a színes LED-kapuk ellentétpárjával látványossá varázsolt versenypályája, a robotika aktuális vívmányait bemutató, interaktív standok, drónépítési oktatások és drón bemutatók várják a jövőre kíváncsi látogatókat. Ugyan Anakin Skywalker nem lesz ott, de a jövő magyar sztárpilótája valószínűleg igen.