Nő vezette az első autót

Az autó egyik feltalálója

Karl Benz 1844. november 25-én született Karlsruhéban. Családja évszázadok óta a kovácsmesterséggel foglalkozott, ám apját megcsapta a motorizáció füstje és mozdonyvezetőnek állt. A kis Carl kétéves volt, amikor apja meghalt, ezután anyja egyedül nevelte. Gépészmérnöki tanulmányait a pénztelenség miatt nem tudta befejezni, ezért a családi hagyományokhoz hűen lakatosképesítést szerzett. Miután gépalkatrészeket gyártó első önálló vállalkozása csődbe ment, motorok fejlesztésével kezdett foglalkozni. 1878-ban Douglas Clerk kétütemű motorjárt továbbfejlesztve sikerült egy újfajta motor prototípusát megalkotnia. Clerk a benzingőz-levegő keveréket az üzemanyag-szivattyúban hozta létre, Benz viszont külön szivattyút használt a benzingőzhöz és a levegőhöz, s a keverék csak a dugattyúban alakult ki.

1883-ban saját műhelyt rendezett be Mannheimben, ahol rögzített gázmotorokat gyártott és fejlesztett tovább. 1884-ben szerkesztette első önjáró kocsiját, amelyet egy elektromos gyújtású, 0,8 lóerős, egyhengeres négyütemű motor hajtott. A világ első ilyen benzinautójának már hűtője és differenciálműve is volt, Benz szíjhajtóműves áttételt és tömör gumi kerekeket alkalmazott. Igaz, csak hármat - a feltaláló egyszerűbbnek tartotta, ha egy kereket kell kormányoznia, mint ha egyszerre kettőt mozgatna bonyolult áttételek révén.

Az első autó, 1886-ból

Járműve Maybach és Daimler találmányától függetlenül jött létre, és főleg abban különbözött, hogy Benz automobilhoz illő karosszériát is tervezett, míg Maybach egy kismértékben átalakított lovas kocsiba szerelte motorját. Mindkét konstrukciót 1886-ban szabadalmaztatták, Benz 1896. január 29-én kapta meg motorkocsijára a 
37435. számú német szabadalmat. A jármű első nyilvános útjára 1886. július 3-án indult el - a feltaláló tudta nélkül, felesége két fiúkkal hajtott Mannheimből Pforzheimbe. Az asszony menet közben mindent megtett, hogy felhívja a figyelmet az alkalmatosságra: benzint egy patikában vett félúton, az elkopott fékbetétet pedig egy cipésszel cseréltette ki.

Illusztráció egy 1888-as lipcsei újságban

A vetélytárs Daimlerrel ellentétben, aki licenceit Franciaországban értékesítette, Benz saját gyártásra törekedett. 1893-ban készült Viktoria nevű járműve, majd a Velo, egy viszonylag olcsó kétkerekű motorbicikli. 1894-ben már 67 autót sikerült eladnia, egy évvel később 135-öt. 1899-re a cég tekintélyes részvénytársasággá fejlődött, 572 kocsira talált vevőt, a választék kétszemélyestől 12 személyesig terjedt, sőt versenyautókat is építettek. Benz 1901-ben tíz különböző modellt kínált az 5 lóerős, kétülésestől a 20 lóerősig. A kocsik azonban viszonylag lassúak voltak, a vevők sebességre vágytak, s Benz kénytelen volt visszavonni véleményét, mely szerint "az óránként 50 kilométer/óra éppen elég"...

Benz 1906-ban hagyta ott a céget, hogy megalapítsa a C. Benz Söhne céget két fiával, Eugennel és Richarddal. Még megérte, hogy a Benz és Társa Gázmotorgyár 1926-ban egyesült a Daimler motorgyárral, s így létrejött a Daimler-Benz AG, amely ma a Mercedes-Benzről híres. A Daimler-Benz 1998-ban egyesült az amerikai Chrysler autógyárral, a DaimlerChrysler jelenleg a világ öt nagy gyártójának egyike. A feltaláló 1929. április 4-én hunyt el Landenburgban, életének 84. évében, köztisztelettől és közmegbecsüléstől övezve. Még az is felmerült, hogy mértékegységet neveznek el róla: egy benz egy kilométer/órát jelölt volna. A terv füstbe ment, de a benzin német (és a magyar) nyelvterületeken hűségesen őrzi nevét.