© Autómenedzser

Úgy érezzük magunkat, mint akit kényeztetnek: a kormány négy irányba állítható, négy elektromos ablakot mozgathatunk, ötlemezes cédéváltós Blaupunkt magnó kényeztet, amiben hangkazettát is lejátszhatunk, van tempomatunk, automatikus klímánk, kartámasz elöl és hátul. Annyi extrát belepakoltak az autóba, hogy majdnem megjött a kedvem hozzá, még mielőtt elindultam volna a kocsival. A motor kétliteres és dízel, nem egy nyomatékkirály, de tökéletes a hétköznapi megpróbáltatásokra. 121 lóereje pont annyi, amennyi még meglepően jól hajtja az amerikai logóval ellátott dél-koreai ipari remeket. Lámpás kiugrásnál bízhatunk az erejében, szökik a kicsike.

A Lacetti kissé összetömörített Fiat Cromának látszik, külalakja nem tűnik ki a kor autói közül, de a minőségi arculatú termékek közé simul be. Olasz dizájnja ellenére a Lacetti megmarad tipikus koreai vasnak, a belső dizájn, a silány egyenkapcsolók, a puritán és hangulattalan belső, az igénytelen anyagválasztás, a pontatlan összeszerelés mind erről tanúskodnak. A sebváltó körüli gumiköpeny fájdalmasan rossz minőségű, Daciás időkre emlékeztet. Egy falsch rükverc váltást kivéve jól szuperált.

A kocsi azonban jól megy, nem érheti kritika sem a kormányzás, vagy a váltó pontosságát, sem a futómű lágyságát. A vezetési komfort kifejezetten jó, a hátul ülők hosszú távon sem panaszkodtak a kényelemre. Az ülések ócskának tűnnek, de például a vezetőülés deréktámasszal felszerelt, oldaltartása nincs, de hosszú úton sem fájt a hátam vagy a derekam. Ezek fontos szempontok egy cégautónál, akárcsak az, hogy mennyire gazdaságos és mennyire takarékos egy autó.

A cikk folytatásában kiderül mennyire drága és mennyit fogyaszt a Lacetti. Kattintson ide.