© Autómenedzser

Bár a kisautópiac évről évre csökken, az eladott autók mennyisége miatt még mindig fontos a hazai forgalmazóknak. Ezért bíznak minden új jövevényben. Nagy a választék, sok szép és sok jó autó verseng a vásárlók kegyeiért, van, amelyik olcsón, van, amelyik drágán. Ez utóbbi csoportba tartozik a Mazda is. 75 lovas motorral alapára 2,8 millió forint, de jobban felszerelve, 86 lovas motorral 3,5 milliótól állnak velünk szóba a kereskedők.

Minőségi az autó belseje, nem érezzük úgy magunkat, hogy a kisautó-vásárlókra magasról tett volna a Mazda, sőt: olyan miliőt teremtettek, amelyben, ha szűkösen is, de kellemesen elfér négy ember. A vezető és partnere elöl nem szenved hiányt térben, a hátsó sorban helyet foglalók annál inkább; kevés a fej-, kicsi a válltér, a láb viszont kényelmesen befér.

Praktikumról korlátozottan beszélhetünk, az oldalzsebek használhatatlanok, a kesztyűtartó kicsi, bár kétfunkciós, szűk a kartámasz befogadóképessége. A hátul ülőket semmi nem kényezteti.

A csomagtartó átlagosnál nagyobb, jól kihasználható, fedele könnyű, s ez igaz az összes nyílászáróra. Olyan finoman csukódnak, hogy az már zavaró, többször is rácsaptam az ajtót, amire rájöttem, hogy ezzel a filigrán kocsival finoman kell bánni. Ért a jó szóból is.

Ez igaz az autó kulturált motorjára, a kormányzásra, az agilis futóműre is. Mindegyikre jó pontot kell adnunk, az 1,3-as moci elég erős és elég csendes, a kormány szinte sportosan precíz, a futómű csak ott ráz, ahol már nehezen lehetne csillapítani. A motorzaj elhanyagolható, a gumihang és a szélzaj viszont nagyobb tempónál zavaró; ezt ellensúlyozandó hallgathatjuk a hatlemezes mp3-as gyári cuccot, igaz, ezúttal nem Bose-minőségben. A rádió javára legyen mondva, hogy antenna nélkül (a tesztautó valamelyik korábbi használója ezzel együtt állt be a gépi mosóba, ami így érthetően szétszakadt) is megfelelő vételt szolgáltatott.

A teszt második oldala itt. Kattintson.