Teszt: fehér nindzsa 260 lóerővel

© Autómenedzser

Szinte hihetetlen, amit a japánok csinálnak, terveznek, koncepciókat építenek és aztán alánk tolják, hogy élvezkedjünk benne. Erről az autóról, még tanulmányként két éve írtunk először, és most teszteltük is. A Mazda építi a jövőt, már most félek attól, hogy a Detroitban, Tokióban vagy New Yorkban bemutatott tanulmányok (Hakaze, Nagare, Furai stb.) pár év múlva befutnak Pestre. Én csak képletesen félek, a versenytársak viszont a szó szoros értelmében.

Meg is tehetik, a CX-7 kitűnő autó, terepjárónak nem terepjáró, bár masszív és összkerék-hajtású, sportkocsinak viszont annál inkább, mert masszív és összkerék-hajtású. A látszólagos ellentmondás feloldása maga az autó, amelyet nehéz elhelyezni. Elég, ha csak úgy határozzuk meg: többfunkciós élményautó. Van benne bőven hely, akár öt személynek is, kényelmes túraautó, csomagtartója hatalmas, masszív tulajdonságai révén nem riad vissza a mezőtől, a sártól vagy a hótól, nem kell félni az útpadkáktól sem, ugyanakkor egy erős gázfröccsel 180-200-as tempóban cikázhatunk a pályán. Klasszikus crossover, az RX-8 merészségét ötvözték a Tribute tartósságával és az MPV sokoldalúságával. Egyértelműen amerikai piacra teremtett, ezért sincs még dízelmotor hozzá. Nálunk és Európában biztos jobban fogyna.

Nem a Wankel-motort erőltették a japánok, hanem a már jól bevált, 2,3 literes turbót, amely a CX-7-ben is 260 lóerős. Alá sportfutóművet pakoltak, kanyarokban nagyon kezes, a kormány pontos, a fék erős.

A cikk folytatása adatokkal, élményekkel és fotókkal. Itt.