Kipróbáltuk a világ legjobb autóútját, csak pár órára van Budapesttől
Van egy útvonal, ahol a benzingőzrajongó kanyarvadászok éppúgy maximálisan kiélhetik kalandvágyukat, mint a természet szépségeit kedvelő fotósok. Ráadásul nem is kell messzire utazni az élményért.
"A világ legjobb útja" – mondta a BBC-n futó TopGear autósműsor közismert személyisége, Jeremy Clarkson egy 2009-es adásban. Nem az olasz Alpokban található Stelvióról, nem a francia Alpokban lévő Turini-hágóról és nem is az osztrák Grossglockner panorámaútról beszélt emberünk, hanem arról a Transzfogarasi útról, mely ugyan itt van a közelben, de sok honfitársunk még csak nem is hallott róla. Régóta terveztük, hogy ellátogatunk ide, vagyis a Déli-Kárpátokba, és idén nyáron sikerült is megvalósítani az ötletet: egy új BMW 530d kombival, öt személlyel vágtunk neki a túrának.
Milyen messze van?
Ha erdélyi utazásról esik szó, mindenkinek egy 9-10 órás fárasztó út jut eszébe. Azonban, ha Európa (illetve ugye: a világ) egyik legjobb autós útvonalához szeretnénk eljutni, akkor budapesti indulással egy mindössze 5 órás és 500 kilométeres útra kell felkészülnünk. Az M5-ös autópályán irány Szeged, aztán onnan az M43-ason elérjük a nagylaki határátkelőt, és a román A1-es autópályán máris célba vehetjük Szászsebest, ahol aztán megnyitja előttünk kapuit az autós mennyország.
Útközben
Ha esetleg útközben szeretnénk egy kicsit megpihenni, ezt megtehetjük például Déva váránál, ahol nemcsak a magasban lévő várral, hanem a román autógyártás csodájával, a jó öreg Daciával is alaposan megismerkedhetünk. Magyarországon már ritkaságszámba megy a régi Dacia, a szomszédban viszont bőven van még belőle.
Míg Déva teljesen útba esik, Vajdahunyadig egy kisebb kitérőt kell tennünk déli irányban, ami azonban mindenképpen megéri. Röviden annyit, hogy bár a városligeti másolat is jól mutat, az eredeti nyújtja az igazi történelmi élményt.
Vajdahunyad másik arcát is megmutatjuk: íme néhány félig elkészült kastélyszerű újkori építmény. Ezek közös vonása a míves kapu és cirádás alumínium tetőszerkezet, melyet sok esetben Audi, BMW vagy Mercedes embléma díszít. Vagy akár egy méretes Maradona felirat.
Transalpina
A Transzfogarasi út előtt mindenképpen érdemes végigmenni a Transalpinán, melynek létezéséről talán még kevesebben tudnak. Szászsebestől déli irányban veszi kezdetét ez a 67C jelzésű, közel 140 kilométer hosszú út, mely tempósan közlekedve akár 3 óra alatt is megtehető, de ha sokat fotózik az ember, nyugodtan rászánhat akár egy egész napot is.
A Transalpina egy sűrű erdős résszel kezdődik, az út eleinte nem teljesen hibátlan minőségű, de kátyúk szerencsére egyáltalán nincsenek. Arra nem árt felkészülni, hogy bárhol szembetalálkozhatunk méretes jószágokkal. És feszített víztükrű csodaszép tavakkal.
Ahogy emelkedik a tengerszint feletti magasság, a fákból egyre kevesebb lesz, az út minősége pedig már-már patika-szintűvé kezd válni. Ilyen környezetben, remek aszfalttal borított kanyargós utakon nyer igazán értelmet a bajor mérnökök munkája: a Comfortról Sport módra átállított 5-ös kombi ráfeszül az aszfaltra, a remek orgánumú hathengeres motor 265 lóereje és 620 Nm nyomatéka pedig bármikor azonnal rendelkezésre áll.
A mi autónk mellett remekül mutattak a stuttgartiak is a 2000 méter feletti magasságban futó Transalpinán, ugyanis egész véletlenül belefutottunk a román Merci E-kupé klub jeles képviselőibe.
No és persze megint tehenekkel találkoztunk szembe, ezúttal néhány vadló társaságában. Míg nálunk azonnal bekerül a hírekbe, ha egy ilyen nagytestű állat keveredik az autóutakra, addig Romániában ez teljesen megszokott jelenség. Mint ahogy az is, ahogy a kisfalvakban reggel a főúton terelik a mezők felé a teheneket, ahonnan aztán az esti órákban ugyanezen útvonalon térnek vissza a jószágok.
Transzfogarasi út
A Transalpina déli végén Novaci városában találjuk magunkat, ahonnan keleti irányban mintegy 80 kilométert kell autózni a 67-es úton ahhoz, hogy elérjük a Transalpinával párhuzamosan futó Transzfogarasi déli kezdőpontját, Árgyasudvarhelyet. Innen aztán irány észak: a híres 7C országút egészen Alsóárpásig vezet, és 120 kilométer hosszan tekereg a Fogarasi havasokban. Az út legmagasabb pontja 2042 méteren található, és utunk során nem kevesebb mint 578 hídon és viadukton, valamint 5 alagúton haladunk át.
A Transzfogarasi út eleje a sűrű erdőben tekereg, ami egy idő után monotonná válhat, de ahogy elkezd igazán emelkedni az út, egy más világba csöppenünk. A vízesésekkel és báránycsordákkal tarkított, extrém módon kanyargós útvonalon adott esetben érdemes lehet kétszer végigmenni: egyszer gyakran megállva és több száz képet készítve, egyszer pedig lendületesen, igazán nagyot autózva.
A Balea-tó az útvonal igazi ékköve, ahonnan észak felé tekintve ez a látvány fogad:
A másik irányban pedig ezt lehet látni:
Itt található a román diktátor, Nicolae Ceausescu egykori nyaralója, és adott esetben akár a "Kárpátok Géniusz"-ának hálószobájában is megpihenhetünk. Emberünk agyából pattant ki egyébként a Transzfogarasi út ötlete, katonai megfontolásból. Az út építéséhez több mint 6500 tonna dinamitot használtak fel a 70-es évek elején, és bár a hivatalos adatok szerint "csupán" néhány tucat katona halt meg az építés során, a valóságban feltehetően több száz útépítő veszítette itt életét.
Irány Erdély szíve!
Ha van még időnk és nem kell visszarohannunk Budapestre, érdemes néhány napot eltölteni Erdélyben. A Transzfogarasi utat követően felkerestük a gyönyörű belvárossal rendelkező Brassót, a Drakula-várként is emlegetett Törcsvári kastélyt, majd pedig a nyári kánikulában a Szent Anna-tóban frissültünk fel.
A nap végén pedig egy ilyen tehéncsordán kellett átaraszolnunk:
Romániában az utak minősége meglepően jó, viszont azon a néhány helyen, ahol rossz, ott bizony elképesztően rossz, és aszfaltot szinte csak nyomokban tartalmaz. Ilyen út vezet a Szent Anna-tóhoz és a Madarasi Hargitához: egyes szakaszokon szó szerint maximum 5-10 km/h tempóval lehet haladni, főleg ha 19 colos felnis autóval közlekedünk.
Csíksomlyó környékén nem találkoztunk rossz főutakkal, viszont egy extra hosszú lovaskocsival igen:
A nemzetközi, de főleg az erdélyi medvehelyzet fokozódik, vagyis a környéken nagyon elszaporodtak a medvék, melyek egyre többször okoznak kárt az emberek lakta és emberek által látogatott területeken. A helyiek nemrégiben még tüntettek is amiatt, hogy a vadászok végre kapjanak kilövési engedélyt a medvékre, amit végül is megkaptak. A medveveszélyre több helyen is tábla figyelmeztet:
Hasznos tudnivalók
A román autópálya matrica egy hétre mintegy 1000 forintba kerül egy személyautóra, egyéb úthasználati díjjal pedig sem a Transalpinán, sem a Transzfogarasin nem találkoztunk. Tapasztalataink szerint az üzemanyagok literje 20-30 forinttal olcsóbb, mint Magyarországon, és a benzinkutakon természetesen bankkártyával is fizethetünk. Egyéb helyeken, boltokban, éttermekben és szállásokon viszont sokkal ritkábban támogatott a kártyás fizetés, mint hazánkban, tehát nem árt helyi fizetőeszközt váltanunk. Egy román lei jelenleg körülbelül 67 forintba kerül.
Néhány kivételtől, így például Brassótól eltekintve, nagy általánosságban véve minden olcsóbb, mint Magyarországon, Ausztriáról, vagy például Franciaországról nem is beszélve. A Transalpina kezdetén például egy olyan étteremben vacsoráztunk nagyon finomat, ahol a főételek 700-800 forintba kerültek, és ahol 8-10 ezer forintos áron már korrekt szobát lehetett bérelni egy éjszakára.
Bár a BMW szoftvere sem rossz, navigációra mi elsősorban a Waze-t használtuk, mely szoftver futtatásához szükséges a mobilnet, de ugyebár egy ideje már Romániában is otthoni feltételek mellett netezhetünk. Tapasztalataink szerint sok helyen van LTE és HSPA szolgáltatás, de persze a hegyes-völgyes részeken adott esetben még térerő sincs. Ilyen esetekre nem árt valamilyen offline navigációval is készülni: mi a Nokia-eredetű Here WeGo-t ajánljuk erre a célra.
Gyorshajtás, előzgetés
Traffipaxból egyetlen egyet sem láttunk, rendőrautóból is csak néhányat, ami érződött is a helyi sofőrök közlekedési morálján. Magyar autósként leginkább a lakott területen belüli száguldozás a leginkább szembeötlő: nemcsak 50-es, hanem 30-as sebességkorlátozás mellett is gyakori a 80-nal történő repesztés. Lakott területen kívül talán kicsit visszafogottabb a sebességtúllépés, itt viszont sajnos a beláthatatlan helyeken történő előzés számít bevett szokásnak.
Egy bajorral Erdélyben
Az egyhetes túra alatt 2250 kilométert tettünk meg az összkerékhajtásos BMW 530d kombival, melynek átlagfogyasztása 7,4 literre jött ki. Az 570 literes csomagtartó ugyan nem rekordnagy ebben a kategóriában, hiszen az E-osztályos Merci kombi 640 litert képes magába fogadni, de mi nem találtuk kicsinek, és gyakran használtuk a külön nyitható hátsóablakot is.
Családi autónak, utazóautónak kiváló választás egy ilyen 530d kombi, melynek azonban alaposan megkérik az árát: legolcsóbban 18,4 millió forintért vezethető haza egy ilyen bajor kombi, de az általunk kipróbált, alaposan felextrázott példány 29,6 millió forintba kerül. Az 5-ös kombit korábban már részletesen bemutattuk, akkor egy benzines 540i-t fogtunk vallatóra.
Most már mi is tudjuk, hogy Jeremy Clarksonnak maximálisan igaza volt. A zord időjárás miatt csak a nyári hónapokban látogatható Transzfogarasi és a Transalpina elképesztő autós és fotós élményt biztosít, mely utakat lehetőség szerint érdemes olyan autóval felkeresni, melynek esetében nem a megérkezés, hanem maga az utazás a lényeg.
Ha máskor is szívesen olvasna hasonlóan élményszámba menő utakról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
