Kicsit sok már a jóból a 35 fokos budapesti kánikula és/vagy egyszerűen csak egy jót autóznánk az osztrák Alpokban?
Ilyenkor a legtöbbünk agyán az ausztriai panorámautak csimborasszója, a Großglockner Hochalpenstraße vagy például az általunk nemrégiben télen felkeresett Timmelsjoch-hágó jut eszünkbe, melyek tényleg káprázatos élményekkel kecsegtetnek, de egyrészt 8-10 órányi utazásra találhatók, másrészt a nyári főszezonban zsúfoltabbak mint Bécs belvárosa adventkor.
Szerencsére bőven akad olyan alternatíva, ami sokkal közelebb található és szinte forgalommentes mivolta miatt a legjobb barátja az önfeledt örömautózásnak.
Három nap alatt 1200 kilométert tekertünk bele egy Mazda MX-5-be a szomszédban, jövünk a fotókkal gazdagon illusztrált élménybeszámolóval.
Hatalmas hegyek, pici sportkocsi és a cikk szerzője
László Ferenc
A célszerszám
Ha értelmetlen számháború helyett egyszerűen csak örömautózni szeretnénk, akkor lehetőség szerint érdemes valamilyen kicsi, könnyű és őszinte technikát felvonultató járgányban gondolkozni, valami olyasmiben, mint amilyen a Mazda MX-5.
Az immár negyedik generációjánál tartó japán roadster rövidebb 4 méternél, alig 1 tonnát nyom a mérlegen, kézi kapcsolású az igen patent váltója, a hátsó kerekei hajtottak és egy laza kézmodulattal bármikor hátracsapható a vászonteteje, illetve szabadságra küldhető az elektronikus őrangyala.
A hőgutától a felcsapott tető véd leginkább
László Ferenc
A legfrissebb verzió új lámpákat, nagyobb kijelzőt és USB-C csatikat kapott, ami tulajdonképpen teljesen érdektelen. Az viszont sajnos nem elhanyagolható szempont, hogy egy ideje már csak a 132 lovas 1,5 literes motorral kapható a típus.
Szerencsére mi még egy 184 lóerős 2 literes példányt kaptunk tesztre, ami több szempontból is sokkal jobban passzol a hegyi szerpentinekhez, de rögtön az elején hangsúlyoznánk, hogy az alábbiakban bemutatandó vidéknek bármilyen autóval érdemes nekivágni.
Legfeljebb az intenzitás lesz picit vagy nagyon más.
Bőrkormány, régivágású váltókar, hagyományos kézifék
László Ferenc
Útra fel!
Budapestről az M1-es autópályán majd pedig az M85-ös úton vettük célkeresztbe Ausztriát, és utána Sopron és Bécsújhely mellett elautózva 3 óra alatt abszolváltuk a 280 kilométeres távolságot első úti célunkhoz.
A Hohe Wand egy 8 kilométer hosszú, 2,5 kilométer széles és 1132 méter magas karsztfennsík, mely a hegymászók, a siklóernyősök és az egyszerűen csak kirándulni, pihenni vágyók kedvelt helye.
A 120 méteres szakadék fölé biggyesztett panorámakilátóhoz egy nem túl hosszú, de élvezetesen kanyargós és igen meredek útszakasz tekereg fel, ahol az egyik legjobb barátunk a kettes sebességi fokozat, vagy éppen az e-bike, ha éppen azt dobja a gép.
6,5 másodperc alatt pattan fel 0-ról 100-ra, de nem ez a lényeg
László Ferenc
Csak 2,31 méter a tengelytávja, emiatt is ennyire agilis
László Ferenc
A Tériszonyosok Nemzetközi Szövetsége szerint nem ajánlott itt kipillantani
László Ferenc
Miután a hegyi kávézó barátságos tulajától begyűjtöttünk egy remek osztrák Après-ski Spotify playlistet, némi pokrócon történő ejtőzést követően máris útra keltünk Puchberg am Schneeberg irányába.
A 26-os úton 18 kilométert autóztunk a tolómétert egészen 2076 méterig kimaxoló Schneeberg hegység észak-keleti részéhez, ahol többek közt egy kiváló oldtimer múzeum is található, ami viszont csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Puchberg am Schneeberg
László Ferenc
Helyi zenés mulatság Puchbergben
László Ferenc
A környékbeli izgalmasan tekergő vékonyka utak szombat délután szinte üresek voltak, és Prigglitz mellett csak azért ejtettünk meg egy rövid pihenőt, hogy megtekintsük a hatalmas Gasteli birtok nemzetközi művészek által készített egyedi műtárgyait.
Melyek a mezőn szétszórva pihennek és teljesen ingyen elemezhetők ki.
Nagy sétát lehet tenni műelemzés közben
László Ferenc
Modern művészeti alkotások a harapnivalóan tiszta levegőjű réten
László Ferenc
A Rax hegység lábánál található Recihenau an der Rax kastélyai és villái révén csábítja a turistákat, akik bátran megtölthetik kulacsaikat a jéghideg forrásvízzel.
Ugyanezt isszák egyébként a bécsiek, ugyanis az osztrák főváros víznyerőhelyei ezen a környéken találhatók.
Recihenau an der Rax
László Ferenc
A 60 kilométer hosszú és 12 kilométeres szakaszon evezhető Schwarzau folyó mellett élvezetesen autózhatunk északi irányba a pompás 27-es úton, majd pedig a 21-esen irány Mariazell. Ide napnyugtakor érkeztünk és a kegytemplom helyett ezúttal a közeli Erlaufseet tekintettük meg.
A kristálytiszta vízű tó partján pompás gyepes szabadstrand található, ahol Leberkäse zsömlével és Almdudlerrel fojtottuk le az első napot.
Háttérben Mariazell, ahol ilyenkor még hétvégén is csak lézengenek a turisták
László Ferenc
Erlaufsee
László Ferenc
18 fokos víz
Alsó-Ausztria legnagyobb természetes hegyi tava, a hatalmas erdős hegyek által körülvett Lunzer See, ahol a fizetős strand helyett érdemes kipróbálni a romantikusabb szabadstrandot.
Nem kell megijedni, itt is található ingyenes és tiszta mellékhelyiség, sőt, kompresszorral gyorsan és ugyancsak ingyen felfújhatjuk a SUP-unkat. A parkolás fizetős, de amolyan osztrákosan pedánsan megoldott.
Ottjártunkkor 18 fokos volt a teljesen átlátszó víz, ami ily módon fényévekkel jobban frissít, mint a 28 fokos Balaton. Elsőre lehet, hogy hidegnek tűnik, de mindenképpen érdemes egy próbát tenni – nemcsak testünk, lelkünk is felfrissül az alpesi mártózástól.
Lunzer See
László Ferenc
A nyugodt vizű tó igazi paradicsom a SUP-osok számára
László Ferenc
A 31-es úton nyugatra, majd pedig a 115-ösön dél felé tartva 1 óra alatt közelíthető meg a 60 kilométerre fekvő Sankt Gallen, ahol érdemes 15 perc alatt felcaplatni az idő kerekét egészen 1278-ig visszapörgető várba.
Utóbbi könnyen bevehető, sem sereg, sem kasszás néni nem áll utunkba, a jutalmunk pedig a 2 kilométeres hegycsúcsokat felvonultató körpanoráma.
A Sankt Gallen fölé magasodó vár
László Ferenc
Gyönyörű a kilátás fentről
László Ferenc
A 117-es úton alig 20 perc alatt megközelíthető Admont, mely stájerországi város elsősorban dupla tornyos templomú ezer éves bencés apátságáról ismert – itt található a világ legnagyobb kolostori könyvtára.
A 117-esen majd pedig 114-esen már csak azért is érdemes tovább haladni dél felé, mert ezek az utak elképesztően kanyargósak és tempósak is egyben.
Olyan jó minőségűek az utak, hogy keményebb futóművet is bevállalnánk
László Ferenc
Hohentauernnél a Weberteich tótól fizetős út kanyarog fel közel 5 kilométer hosszan az 1725 méter magasan található Edelrautehüttéig – az út murvás és rázós, így nem a petrolhead élvezkedésről, hanem a természeti szépségek barátságosan lomha befogadásáról szól.
A csendesen kolompoló tehenek által körülvett hüttétől remek rálátás nyílik a 2448 méteres Großer Bösensteinre.
Az 1926-ban épített házikóban nemcsak enni-inni lehet, hanem meg is lehet szállni: fejenként 36 euró egy éjszaka, de a szobák kicsik és elég sötétek, illetve nem rendelkeznek saját vizesblokkal. A hegymászóknak viszont tökéletesen megfelelnek és természetesen reggeli kérhető a szállás mellé.
Kilátás az Edelrautehütté felől
László Ferenc
Igazi természetközeli élmény
László Ferenc
A harmadik nap
Admontból a 146-os majd pedig a 24-es úton folytattuk a kanyarvadászatot, ezúttal az egekig érő hegyek szorosabbra vett szorításában, hangosan a völgy irányába rontó folyóvíz kíséretében.
A 82 kilométer hosszú Salza folyó körülbelül 40 kilométeres szakasza alkalmas vadvízi evezésre – a víz még nyár közepén is olyan jéghideg, hogy fürdőzés helyett sokkal inkább raftingolással kompatibilis.
Az önfeledt autózás során érdemes néhány perces pihenőt tenni a Hochschwabblicknél, ahonnan remek rálátás nyílik a Hochschwab hegység 2277 méteres legmagasabb csúcsára.
Mindenfelé járnak vonatok
László Ferenc
Itt épp egy vékonyka hídon kelünk át
László Ferenc
A Mazda MX-5 minden csak nem hoch!
László Ferenc
Innen már csak 18 kilométer Mariazell, ahol hazafele menet az 1270 méter magas Bürgeralpe lábánál megtekintettük a gyönyörűen felújított és modernizált hatalmas bazilikát.
A hársfából faragott 47 centiméter Madonna-szobron kívül érdemes benézni a magyar oldalkápolnába, mely 1991-es esztergomi újratemetéséig Mindszenty József hercegprímás nyughelyéül szolgált.
Mariazell hangulatos főtere
László Ferenc
Mindszenty József ideiglenes nyugvóhelye volt
László Ferenc
Sebesség, költségek, egyebek
Az MX-5-tel sok minden élmény, csak a monoton autópályázás nem, ahol már-már elviselhetetlenül zajos a kis japán (csukott tetővel is), így többek közt ez is egy indok arra, hogy inkább alsóbb rendű, de vezetési élmény fronton sokkal magasabb rendű utakon csapassunk vele.
A sógoréknál autópályán ugyanúgy 130 a sebességhatár, mint nálunk, lakott területen kívül viszont 90 helyett kereken 100 km/h. Az általunk felkeresett vidékeken abszolút nincs túlszabályozva a közlekedés, városon kívül ténylegesen csak az indokolt helyeken találhatók 70-es táblák.
Csak a kicsi, közepes és nagy kanyarokat szereti…
László Ferenc
Az élményautózásba semmi sem rondít bele, általában remek tempóval lehet haladni, amiben a helyi autósok is abszolút partnerek. A gyorshajtás egyáltalán nem jellemző, mert drága és akár autóelkobzással járó mulatság, ráadásul sok helyen nehezen fedezhetők fel a traffipaxok, illetve kézi sebességmérésbe is bele lehet futni.
A digitálisan megvásárolható autópálya matrica 1 napra 9,30, 10 napra 12,40 euróba kerül, a 95-ös üzemanyagért benzinkúttól függően literenként 1,45-1,65 eurót (580-660 forint) kell fizetni.
Szerencsénk volt az időjárással, végig sütött a nap
László Ferenc
Az MX-5-nek volt pofája kereken 7 literes átlagfogyasztást produkálni az 1200 kilométeres túra során, pedig bőven kapta az ívet. Hiába no, ennyit tesz, ha egy autó észszerűen motorizált, kicsi, könnyű és még lapos is.
A benzintank mindössze 45 literes, de a hatótáv még így is bőven 600 kilométer körül alakul.
A LED-fények kiköltöztek a lökhárítóból
László Ferenc
Szállást esténként az utolsó pillanatban foglaltunk Booking applikációval – pár perc alatt sikerült találni olyan hotelszobákat, melyek 2 főre reggelivel együtt 100-120 euróba kerültek. Persze nem ötcsillagosak, de mind takaros, tiszta helyek voltak.
Az éttermi árak magasabbnak tűntek az itthoniaknál. Titkos tippünk a Billákban friss melegen kapható Leberkäse szendvics, ami egy zsömle, benne normál, sajtos vagy fűszeres húskenyérrel, kívánság szerint ketchuppal, majonézzel vagy mustárral – néhány euróért.
Bármely parkolóautomatánál és még erdőszéli sorompónál is tudtunk bankkártyával fizetni, de például az egyik kisváros főterén a neves cukrászdában csak készpénzt fogadtak el, így nem árt, ha van nálunk némi euró. A térerővel nem igazán volt gond, néhány kivételtől eltekintve a hegyekben is tudtunk telefonálni és akár 5G mobilnetezni.
Ezek az utak jobban fekszenek neki, mint a Nordschleife
László Ferenc
Konklúzió
Alsó-Ausztria és Stájerország hegyvidékei abszolút nem keltenek csalódást, alig pár óra alatt elérhetők itthonról és odaérkezvén mind a vezetési élményt, mind a természeti/kulturális feltöltődést, mind pedig kirándulási/sportolási lehetőségeket keresőket maximálisan kiszolgálják.
Szerencsések voltunk, hogy egy Mazda MX-5 volánja mögött nyílt alkalmunk megismerkedni a helyi szerpentinekkel, de bizton állítjuk, hogy ennél polgáribb kocsikkal, akár egy úgymond unalmas családi kombival is megéri felkeresni a régió kanyargós útjait.
A kis japán roadster nem titkoltan levett minket a lábunkról, pörgös-morgós motorjával, elképesztően jó manuális váltójával, pontos kormányzásával, barátságos futóművével és a gázadással történő kanyarodási opciójával.
Minden megtett méter élmény vele
László Ferenc
Negatívum, hogy autópályán nem kicsi a zaj, illetve, hogy bár a 130 literes csomagtartóban néhány napra bőven elfér 2 személy ügyesen pakolt cókmókja, az utastér nagyon nem praktikus, még a kisebb tárgyak is nehézkesen helyezhetők el.
És talán a fő negatívum, hogy a károsanyag-kibocsátási normák Európában megölték a 2 literes “big block”-ot, mert hát ugyebár nem a hegyomlásnyi polgárpukkasztó divatterepjárók, hanem az ilyen, tiporva 7 literes fogyasztású kisautók ártanak igazán a környezetnek.
Magyarországon jelenleg 13,3 millió forinton nyit a már csak 1,5 literes erőforrással szerelt MX-5, melynek legjobban felszerelt Homura kivitele 16 millió forintot kóstál. Nem kevés pénz, cserébe viszont egy olyan 18+ kategóriás játékautót kapunk, ami garantáltan minden sofőr és utas arcára mosolyt csal.
Az egyik utolsó analóg élményautó
László Ferenc
A tetőt kézzel lehet nyitni és csukni, egyetlen szempillantás alatt
László Ferenc
Síelni nem pont MX-5-tel jönnénk ide
László Ferenc
Szerpentin volt a jele az oviban
László Ferenc
Miheztartás végett
László Ferenc
