Megvan, miért semmisülhetett meg az orosz Luna-25 szonda, ami a Holdba csapódott
A Luna-25 korrekciós hajtóműve 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amikor az űrállomás megpróbálta a leszállás előtti pályára állítani.
A Luna-25 korrekciós hajtóműve 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amikor az űrállomás megpróbálta a leszállás előtti pályára állítani.
Az orosz automata űrhajó a Hold sarkvidéki területén próbált meg leszállni, ám a süllyedés közben szabályozhatatlan pörgésbe kezdett és emiatt becsapódott a talajba.
Az orosz Luna-25 nevű állomás már úton van a Hold déli pólusa felé, és a földi irányítás szerint már közel jár az égitesthez. Ezt támasztják alá a hazaküldött képek is.
Az Incus nevű osztrák cég az űrben keringő űrhajódarabokat használná fel alapanyagként a 3D-nyomtatásához.
Az orosz űrügynökség Luna-25 nevű orosz leszállóegysége a Hold déli pólusánál landol majd.
Indiával versenyeznének a Hold meghódításáért. A Roszkoszmosz 2030-ra ismét embert küldene a Holdra.
Űrállomásként is szolgálna az a naperőmű, ami 61 350 km-re a Hold felszínétől állomásozna. Ha sikerülne megvalósítani az elképzelést, valóban űrutazó civilizációvá válhatnánk.
India már csak egy karnyújtásnyira van attól, hogy a negyedik ország legyen a Holdon, és az első a déli pólus közelében.
Kínának jelenleg nincs olyan rakétája, amellyel képes lenne akkora terhet megmozgatni, ami egy Hold-küldetéshez kell az űrhajósok számára. Márpedig az ország ezt szeretné végrehajtani, ezért kétlépcsős megoldásban gondolkodik.
Rendkívüli figyelem mellett indult el a Csandraján-3 a Holdra, ahol a következő hetekben landol majd az indiai rakéta.
A Holdon egy összefüggő gránitmezőre leltek a Floridai Egyetem kutatói. Ez azért is izgalmas, mert a Földön kívül még nem találtak ilyen nagy mennyiséget az anyagból.
Kína szerint a világ minden tájáról érkeznek majd tudósok abba a komplexumba, ahol az űrbe szánt technológiákat lehet tesztelni ottani körülmények között, de a Földön.
A 2023 FW13 nevű aszteroidát kvázi-holdként emlegeti a tudomány.
Ahhoz, hogy az ember a Hold felszínén életben maradjon, elengedhetetlennek tűnik az égitest erőforrásainak felhasználása. Például bányászással. Az ehhez vezető első lépést teszi meg a NASA októberben.
Látványos jelenségre lehettek figyelmesek azok, akik a hétvége folyamán felnéztek az égre, szerencsésebb esetben hazánkból is megfigyelhető volt ugyanis az „eperhold”.
A Szaturnusz egyik holdjáról, az Enceladusról régóta tudni, hogy a felszín alatti óceánja gejzírként tör a felszínre, a James Webb űrteleszkóp azonban új megvilágításba helyezte a jelenséget.
Ez újabb fejezetet nyitna az Egyesült Államokkal folytatott űrversenyben, az USA ugyanis 2025-ig szeretne újra embert juttatni a Holdra.
A Hold belső magja folyékony, és egy szilárd külső mag veheti körül. A felszín vulkanikus kőzetekkel van tele.
Az indulás előtti utolsó pillanatban módosították a landolás helyét, az új helyszín feltehetően sok volt a Hatuko-R fedélzeti szoftverének.
A japán Ispace szeretett volna a világ első magánvállalata lenni, amelynek eszköze leszáll a Hold felszínén, ám a küldetés nem sikerült. Hamarosan újra megpróbálják.