Viszonylag fiatalon megértettem, hogy szépnek lenni feladat és kötelesség. Hogy a külsőm lehet előny, de sokszor inkább hátrány. Hogy a testem mindig korlát, csatatér, sosem nyugvópont. A női lét önellentmondása, hogy az egyenlőségünk folytonos bizonygatása, a tárgyiasítás elkerülése közben az is fel-felmerül: „Akkor mi van, ha tetszeni is akarok?”. Erről le kell, hogy mondjak?
A gyűlölet nem kreatív, a mi dühünk viszont még lehet az. Mi a különbség a személyes és politikai harag között?
Teljesítménykényszertől szenvedünk, ami nem csak szervi, de gondolati impotenciához is vezet. Ahelyett, hogy magunkat és a világnézetünket is az Orbán-tengelyen határoznánk meg, képesek vagyunk még alternatív társadalmakban gondolkodni? El tudjuk képzelni, hogy szabadok vagyunk? És az hogyan nézne ki?
Egész életemben azt hallgattam, hogy drámai vagyok, „túl sok”, számoljak el tízig, ne lángoljak, mert kiégek, ne éljem bele magam, mert csalódni fogok. Legyek diplomatikus, tiszteljem a hierarchiát, stb. Aztán egy orosz független csatorna főszerkesztőjével interjúztam, megkérdeztem mit ajánl a magyaroknak, hogyan ne kerüljünk a putyini útra. „Legyetek drámakirálynők” – válaszolta. És én azt hiszem megértettem, hogy erre az időszakra készültem egész életemben.
Persze a kvótanőséget is ki lehet maxolni, kvótának lenni – mondjuk – több, mint láthatatlannak lenni. Ez is egyfajta privilégium? És ha az, akkor hálátlan vagyok?
Van, hogy a közélet annyira pörög, hogy beleszédülsz. A politika Magyarországon mindent átitat, mindenhová beszivárog. Miről lenne érdemes beszélni? Mi alapján tájékozódjunk? Könnyű kiégni és homokba dugott fejjel tudomást sem venni arról, ami körülöttünk történik. Számomra a költészet jelent egyfajta menekülést, miközben az egész generációmat foglalkoztatja a menekülés – a menekülés az országból. Az e heti hírlevél ezt a témát dolgozza fel néhány versen keresztül.
Kivirult a tavasz és berobbant a kampányolás. Ez csak egy dolgot jelenthet: mind a politikusok, mind a férfiak udvarolni kezdenek. Az ismerkedés és a politika nagyon hasonló. Mindkettőnél meghatározó a kampányidőszak, amelynek az egyik legfontosabb eszköze a flörtölés, mérőfoka pedig a szexepil.
