Sosem gondoltam volna, hogy a randizásról írni egy nap politikai tevékenységnek fog számítani, vagy legalábbis egy sajátos műfaja lesz a politikai újságírói munkámnak. És mégis, mondhatnám, a műfaj választott engem, nem én a műfajt. Miután egy késő délutáni lapzárta úgy hozta, hogy pár óra alatt írnom kellett egy véleménycikket, hirtelen nem tudtam hova visszanyúlni, mint a pár nappal korábbi randimhoz, ami véletlenszerűen egybeesett az utóbbi időkben egyre népszerűbbé váló politikai és popkulturális „náculáshoz”.
Aztán kaptam egy e-mailt egy ELTE egyetemi adjunktustól, aki bevitte egy órájára a náci randis publicisztikámat. „Ezzel a cikkel szerettem volna beindítani egy beszélgetést arról, hogy a fasiszta/náci történések nem panoptikumba merevedett dolgok, hanem ma is olyan kígyótojások, amik újra és újra kikelnek és marnak” – írta. Úgyhogy folytatom, és remélem, egy fiatal nő randitapasztalatai talán tényleg mutatnak valamiféle tükröt a társadalmunkról. Sosem volt ugyanis még ennyire politikai a randizás. Vagy talán csak nem politikai szekértáborok szerint néztünk eddig az ismerkedésre.
Feri is szingli
„Liberális férfiak, kíméljetek!” – olvastam egy Facebookon felugró hirdetésen, a kép alján a MAGA-tábor ismerős szlogenje átköltve: „Make love great again”. Kiderült, nem mémről van szó, hanem egy új társkereső, a jobbrandi hirdetéséről. A randioldal mint Magyarország konzervatív társkeresője hirdeti magát, kizárólag heteroszexuális embereknek. Pár perces internetes kutatás után megtaláltam, hogy létezik balrandi is, és itt sem fogták vissza magukat a marketingesek. „Feri is szingli” szlogennel ez az oldal a nyitott gondolkodású emberek társkeresőjeként hirdeti magát.
A jobb- vagy baloldali randiappok a társadalmunkban már amúgy is csúcsra járatott elszigetelést erősítik. Politikai szekértáborokra osztják a hálószobákat.
Persze alapjáraton naiv gondolat, hogy az ilyen oldalaknak valóban céljuk a társkeresés megkönnyítése: a két oldalt ugyanis ugyanaz a cég működteti. Meglátták a bizniszt a széthúzásban. Pedig az, hogy a politikai identitás az egyik elsődleges szempont az ismerkedésnél, nem mindig volt így. A szociológiai tanulmányok hiánya ebben a témában szintén azt mutatja, hogy a politika befolyása a párkapcsolatokra kevéssé kutatott terület. Egy 2023-as, magyar nyelvű kutatás a témában arra jutott, hogy „minél polarizáltabb egy társadalom, annál láthatóbbá válnak az egyének politikai véleményei, és a politika annál nagyobb hatással lesz az élet »nem politikai« területeire is. Következésképpen a politikai szempontok felértékelődhetnek a párválasztásban és a párkapcsolatok működésében is”.
Egy amerikai kutatás ezt számokkal is igazolja. Míg 1958-ban az Egyesült Államokban a válaszadók 25-33 százaléka üdvözölte volna, ha gyermeke a saját pártjával szimpatizáló párt választ, addig ez az arány 2016-ra 60-63 százalékra emelkedett. De igazán a legutóbbi amerikai elnökválasztásnál ért csúcsára a jelenség, ami azóta is megfigyelhető. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter a napokban egy olyan videót osztott meg a közösségi oldalán, amelyben több lelkész is arról beszél, hogy a nőknek nem szabadna szavazati jogot adni. A videóban többek között elhangzik, hogy „egy ideális világban az emberek háztartásonként szavaznának”.
