A legnyomorultabb körülmények között élőkön is meg lehet gazdagodni, csak erőszak és arcátlanság kell hozzá. Feudalizmus, szolgaság és kizsákmányolás a magyarországi cigányok között. Cikksorozatunk első részét olvashatják.
Megosztják a potenciális fogyasztókat, elenyésző a vásárlóerejük, az átlag tévénéző nem képes azonosulni velük – csupán néhány a leggyakoribb kifogások közül, miért nem látunk roma reklámszereplőket a képernyőn. Közben lépten-nyomon hallani, hogy 2007 az Esélyegyenlőség Európai Éve.
A vizsgálóbizottsági rendszer újraszabályozásának szükségességét igazolja, hogy jelentés elfogadása nélkül múlt ki az "Apró-Gyurcsány-érdekkör", illetve az "Orbán család" gazdagodását kutató két testület is. A parlament azonban nem siet.
"Az öregség kevés előnyeinek egyike, hogy az ember tudja a politika szereplőiről, honnan jöttek, ismeri az apjukat, sőt a nagyapjukat is." Efféle bonmot-kkal szórakoztatta a minap washingtoni hallgatóságát Habsburg Ottó (93 éves), szokatlanul hosszú tapsot kiváltva. A HVG-nek a globális politikáról és a Monarchia utódállamaihoz fűződő meghitt kapcsolatáról beszélt.
Kemény István (1925) szociológus szerint bár kevéssé valószínű, de nálunk sem elképzelhetetlen a szlovákiaihoz hasonló éhséglázadás. A tavalyi – 1971 és 1993 után immár harmadik – reprezentatív magyarországi cigányvizsgálat vezetője úgy véli, a cigányok és a többség között szinte minden mutatóban nőtt a különbség. Az állam lehetőségei korlátozottak. Csak a foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése hozhatna változást a cigányok körében.
