Hová tűntek a fiatalok a magyar politikából?

Van értelme politizálnia egy fiatalnak a mai Magyarországon? A cikkhez végzett kutatómunkát azzal a hipotézissel kezdtük, hogy április 3-a, a parlamenti választás után pártállástól függetlenül számtalan érvet lehet felsorakoztatni, hogy miért érdemes távol maradni a formális politikától. Végtére is: az ellenzéki oldalon még a romeltakarítás sem kezdődhetett el, mert a pártvezetők túl elfoglaltak az egymásra mutogatással, a Fidesz pedig bebetonozott egy rendszert, amelyben egy fiatalnak a kiszolgáló szerep, na meg az szja-mentesség jut. Talán a Mi Hazánk huszonéves támogatóinak van víziójuk, feltéve, hogy a Fidesz vállán ülő kisördögnek lenni víziónak mondható.

Mégis, kár volna egy egész generációt leírni csak azért, mert annak nem jutott még a demokráciából, és borítékolni lehet, hogy nem is fog. Elvégre minden rendszernek volt ifjúsági utánpótlása, és minden rendszer ellen a diákok, egyetemisták mozdultak meg először. Ezen a vonalon haladva tehát csak a mikor és a kik a kérdés – vagy az, hogy a NER évtizedes fennmaradásához megvan-e a kellő számú ember, illetve akarat a mostani huszonévesek között. A fiatalok tenni akarásának Magyarországon hagyománya van, a rendszerváltás óta is.

Nagy Iván László: Orbán Viktor elvette egy generáció hitét. Az ország jövője múlik azon, visszaszerezzük-e

Orbán Viktor 12 éve azért küzd, hogy ne kelljen egykori önmagával szembenéznie a fiatalok arcában. A választás tétje az, hogy egy generáció április 4-én reggel tud-e még hinni valamiben. Vélemény.

• A múlt

„Adta magát, hogy csináljunk egy politikai szervezetet” – meséli Vona Gábor volt pártelnök a Jobbik 1999-es megalakulásáról.

A mára pártként szebb időket megélt közösség eredetileg jobboldali ifjúsági mozgalomként indult, egyetemi berkeken belül. Egyfelől azért, hogy a szintén egyetemeken szerveződő Baloldali Ifjúsági Társulást ellensúlyozzák. Másfelől pedig azért, mert nemcsak arra lehetett támaszkodni, hogy a jobboldali fiataloknak nem volt közössége, hanem arra is, hogy megvolt bennük a törekvés: a kezdeti Jobbikot hallgatói önkormányzatokban részt vevő egyetemisták szervezték, akik a kapcsolati hálójukon keresztül más egyetemekhez is elértek.

Az ideológia és a karakterek tehát adottak voltak, innen pedig következett, hogy létrejöjjön valami konkrét – mondja Vona. Bár politikai pártok akkoriban sem lehettek jelen az egyetemeken, politikai oldalhoz kötődő szervezetek működhettek, a Jobbik pedig kaput nyitott a Fidesznek, a KDNP-nek, az MDF-nek és a Kisgazdapártnak a jobboldali egyetemistákhoz – ezek a kapcsolatok pedig a párttá alakulásban is fontos szerepet játszottak.

A Jobbik kiszervezte magát az egyetemről a politikai színtérre, de közben ott is maradt; ifjúsági tagozata ugyanis a jobboldali, de a Fidesszel nem szimpatizáló fiataloknak nem csupán közösséget, de politikai lehetőséget is jelentett. Vona szerint a „Jobbik ifiben” számtalan példa volt arra, hogy egyetemisták közelebb kerülhettek politikusokhoz és kampányokhoz, az elnök pedig a pártelnökség ülésein is részt vett. „Az ifjúság megszervezésében csak a Fidelitas volt ellenfél” – magyarázza.