Főzés kényszerből. De mit?
Kevés a pénztárcánkban a pénz? Alig van alapanyagunk? A Malackaraj blog szerzője tippet ad ezekre az esetekre.
Kevés a pénztárcánkban a pénz? Alig van alapanyagunk? A Malackaraj blog szerzője tippet ad ezekre az esetekre.
Hogyan is készül az igazi kínai? Wang mester megmutatta nekünk, a life-style.hu újságírója és fotósa újabb főzőtanfolyamon járt.
Végy egy adag akaraterőt, fűszerezd ambícióval, szenvedéllyel, kíváncsisággal. Szükséged van tiszta szívre és lélekre. És adj hozzá szeretetet.
„Krisztus király ünnepe és Ádvent első vasárnapja között kocsonyának főzését veszi fontolóra a felelősen gondolkodó férfiember. A férfiember szót hangsúlyoznunk muszáj, mert a kocsonya készítéséhez emelkedett érzület, mély erkölcsi komolyság és érett intellektus szükségeltetik, ezen tulajdonságok pedig ismeretes módon a férfiúi szubjektum sajátjai.”
Kinek van kedve hétköznap, munka után még odaállni a tűzhely mellé, hogy vacsorát rittyentsen a családnak? Amikor ott a májkonzerv a kamrában, a fóliás sonka a hűtőben, a sarkon a hamburgeres és a kínai büfé, és hajrá, pizzafutár!
A krémlevesekben az a jó, hogy a rengeteg zöldségen kívül mindenféle egyéb extrával meg lehet bolondítani, és így azok számára is kívánatos finomsággá válik, akik egyébként nem rajonganak a levesekért vagy épp a zöldségekért.
Az éttermekről, séfekről szóló könyvek és filmek a legtöbb esetben szeretik a főzést valami egészen romantikus, kreatív, pláne, szexi dolognak feltűntetni. Mintha minden este 40-50 emberre főzni csupa hóka-móka, kacagás, felhőtlen boldogság lenne és rendre mélységes kielégülés. Nem pedig, fizikailag s lelkileg is, az egyik legmegterhelőbb munka.
A japánok közül sokan a vaktában összehozott csoportos randikon, főzőtanfolyamokon remélik megtalálni életük párját. A "gokon", vagyis a tervezett találkozó annyiba kerül, mint egy éttermi vacsora, és mostanában az egyik legelterjedtebb módszer az életre szóló pár kiválasztására a japán fiatalok körében.
Habár nagyszüleink kedves gyümölcse volt, ma már sokan fel sem ismerik a piacon járva. Pedig a naspolya a múlt század közepén még olyan ismert és népszerű volt Európa-szerte, hogy a régi kertészeti könyvekben őshonosként emlegették.