#ingázás













Hogy mit meg nem teszünk a jobb élet reményében!

A magyarokról sokáig azt tartották, hogy nehezen mobilizálhatók, amire a felerősödő elvándorlás alaposan rácáfol. De mennyire vagyunk hajlandóak ingázni a jobb élet reményében? Erről kérdeztük Kiss János Péter szociológust, az ELTE Regionális Tudományi Tanszék tanárát, aki szerint a mai ingázók többen vannak, magasan képzettebbek, és már autóba ülnek, hogy eljussanak a munkába.



Ingázna repülővel? Sokaknak megéri

Honnan jár be a munkahelyére? A sarokról, a város másik végéről, esetleg az agglomerációból, netán vidékről? Egyre többen vannak, akik ennél jóval messzebbre mennek, és nem csak átvitt értelemben: Barcelonából Londonba, vagy Minneapolisból New Yorkba ingáznak – heti vagy akár napi rendszerességgel. Egy menedzser havi 380 ezer forintot spórolhat azzal, ha London helyett Budapesten bérel lakást, és innen jár be dolgozni, fapadossal.




Bárcsak ilyet vezetne be a BKV

Hamarosan gyökeres változások állnak be a kínai ingázók életében, ugyanis a pekingi tömegközlekedési eszközökön használatos menetdíjkártyákat okos csuklópánttal váltják majd fel. A csuklópántokat össze lehet majd szinkronizálni a mobilokkal is, illetve monitorozzák is majd viselőjük fizikai állapotát.


Egy teljes hetünk megy a levesbe minden évben

A Samsung megbízásából készült reprezentatív felmérés szerint az európaiak átlagosan 45 percet töltenek naponta munkába járással, ami évente 180 órát jelent, vagyis egy teljes hetet vesztegetnek el a lakóhelyük és a munkahelyük közötti ingázással. Holott a tömegközlekedés monotonitásából adódóan és a modern technológiai eszközöknek köszönhetően az utazásra fordított időt könnyen hasznos időtöltéssé változtathatják.