Egyszerre csapott le a fiatalokra az Orbán-kormány elfuserált gazdaságpolitikája és a recesszió, így egyre kilátástalanabb az otthonteremtés az új generáció számára. Az érintettek voksára sorra jelentkeznek be a politikai erők.
Soha nem látott tempóban népesülnek be Budapest és néhány vidéki város agglomerációs övezetei. A kormány addig fűtötte a lakáspiacot, amíg a fejlesztőkön kívül mindenki más rosszul járt. Megoldás csak felülről érkezhet, és mintha ezt Lázár Jánosék is belátnák.
Lakáspolitikai fordulatot szorgalmaz Matolcsy György jegybankelnök, aki egyebek mellett 0 százalékos hitelt kínálna az új, zöld otthont építőknek és vásárlóknak tízéves futamidővel és a források megosztásával.
„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk.”
A tárca más irányú folyamatokról számolt be, mint az MNB elnöke.
A jegybank elnöke szerint hiába a jószándék vezérelte a lakáspolitikát, mégis kudarcos lett a történet.
Szakértők és az otthonteremtési kedvezményt igénylő családok segítségével próbáltuk kideríteni, ha nem szociálpolitikai eszköz a lakáspolitika, akkor mégis micsoda?
Kapacitáshiány után túlkínálat fenyeget, óriási zuhanást prognosztizál 2020-ra a „gazdagságpárti” lakáspolitikának keményen beolvasó Építési Piaci Prognózis.
Ha nem jön össze a vállalt gyerek, mégis lehet, hogy megússzák a párok, hogy vissza kelljen fizetni a felvett 10 milliós csokot, csak a járási hivatal jóindulatára van szükség. A csokkal megvett lakást kiadni tilos lesz. Elvileg 10 évig ott kell laknia az egész családnak a csokos új ingatlanban, de ha nagykorú lesz a gyerek, vagy tanul, vagy máshova kell menni dolgozni, azt megengedi a jogszabály. A kiskapukat elkezdték bezárni, de piti bűnök miatt is ugorhat a csok, ráadásul büntetőkamattal növelten kell azt visszaadni.
Kispestről, a kunyhóvárosáról elhíresült servúdi erdőből kerültek először hajléktalanszállóra, majd az Utcáról lakásba program keretében egy szociális bérleménybe. A beköltözésre alkalmatlan lakást a helyi önkormányzat adta oda, és civilek újították fel. A program demonstratív jellegű: élesen mutat rá az állami lakáspolitika fájó hiányára.
Valójában nőnek a legszegényebbek lakhatási költségei, a lakásfenntartási támogatás megszűnését képtelenek pótolni az önkormányzatok, derült ki egy friss tanulmányból. A segélyek fokozatos kivezetésével tovább mélyülhet a társadalmi szakadék: ha nem lép az állam, nagy bajok lesznek.
Nem szabad illegitimnek tekinteni a lakhatási költségekbe való politikai beavatkozást. A lakhatás kérdését koherens lakáspolitikával kell kezelni, amely a teljes lakásszektor hiányosságaira reflektál, közben pedig kiemelt figyelmet fordít az erre leginkább rászorulók érdekeire. A középosztálynak nyújtott hiteltámogatások és a nagy fogyasztású háztartásoknak kedvező rezsicsökkentés nem fogják megoldani a lakhatási válságot – állítják a hvg.hu várossorozatának vendégszerzői, Horváth Vera lakáspolitika-kutató és Pósfai Zsuzsi urbanista.
A Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület a parlamenti választások közeledtével áttekintette, melyik párt milyen lakásépítési, lakás-felújítási, lakhatási politikával vág neki a választók szavazataiért folyó küzdelemnek. A pártok lakáspolitikáit bemutató sorozatuk első részében összefoglalták az interneten, a pártok honlapjain fellelhető idevágó információkat.
A múlt évben minden negyedik magyar olyan háztartásban élt, amely elmaradt valamilyen lakásköltségének megfizetésével. A Habitat for Humanity Magyarország 2011-es éves jelentése szerint a lakhatási problémák közül ez a legsúlyosabb probléma Magyarországon. A gondok ellenére még mindig nem készült átfogó lakáspolitikai stratégia. A legtöbb intézkedés a jelzáloghitelesek gondjaira irányult, miközben a legszegényebbeknek nem ez a fő problémája.
