#lapajánló

Hamvay Péter: Dráma, katarzis nélkül

Megbukott a Fideszt mindenben kiszolgáló köztársasági elnök, nem lesz az európai parlamenti választáson listavezető az egyebek mellett a Völner-ügyben és a Pegasus-botrányban érintett volt igazságügyi miniszter, de az oktatás- és egészségügy lezüllesztéséért felelős volt miniszter püspöki széke is megremegett, miközben egy magas rangú kegyenc émelygő gyomorral kicsekkol a rendszerből, és búcsúszavaival hitelesíti mindazt, amit a független sajtó évek óta ír a rendszer korruptságáról, maffiamódszereiről. Tele kellene lennie az internetnek mémekkel, az ellenzéki lelkeknek kárörömmel. Ehelyett azonban döbbenettel figyeli az ország, mire képes a főnök, ha úgy érzi, valaki ostoba hibája veszélyezteti a rendszere hazugságát.


Kocsis Györgyi: Álvilágok korszaka

Önvallomásában Stefano Bottoni, olasz-magyar történész elismerte, óriásit tévedett, amikor túlzottnak tartotta az új alaptörvény elfogadásakor a megsemmisítő kritikát. A rendszer leírásánál könyvében külön megemlítette, hogy „új típusú, politikai végrehajtóként kezelt köztársasági elnököt” honosított meg a Fidesz, és ilyen Novák Katalin is.


Jakus Ibolya: Elhúzzák a nátóját

A hitványságáért büntetésből törpévé varázsolt Nils Holgersson csodálatos utazása során a svéd tájakon végül annyi jót cselekedett, hogy visszaváltozhatott emberré. Orbán Viktorból nem váltott ki hasonló jellemfejlődést Svédország, ellenkezőleg, gonosz mitugrász viselkedését meghosszabbította Stockholmig.



Dobszay János: Keresztbe tesznek

A természetvédelmi területek ma egyébként is összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyben vannak, mint az út széli keresztek; erőből nyomná le Lázár János is a fővárosiak és az agglomerációjában élők torkán a vármegyebérletet; az MSZP süllyedő hajójából kiszállt Botka Lászlónak választási ajándékként hullhat az ölébe minden idők legnagyobb működőtőke-beruházása - erről is ír többek között az e heti HVG.


Hamvay Péter: Nézzünk bizakodva a jövőbe!

Örkény úgy számolta, száztíz-száztizenöt év múlva ér véget az ezeréves pechszéria, akkorra a Dunai Magyar Köztársaságnak négy vagy öt tenger mossa a partjait, a „magyar” szó pedig minden nyelvbe felszívódik, kellemes jelentéstartalommal. A fele idő már eltelt, a jelek nem túl biztatóak: a köztársaság papíron is megszűnt, a „magyar” szó ismertté vált ugyan a világon, de nem egészen úgy, ahogy Örkény jósolta. Azért ne adjuk fel, és kezdjük az évet a jó hírekkel.


Gergely Márton: Csillagszóró

A hagyományok kapaszkodót jelentenek, hogy változó körülmények között, összeveszések és tragikus veszteségek után is visszataláljunk ahhoz a közösséghez, amelyben otthon érezzük magunkat. Lehet az család vagy baráti társaság, a nemzet vagy éppen az olvasótábor. Karácsonykor különösen sok megszokás vezet minket, hagyományokat öröklünk és alakítunk ki. Idén ezekre a kapaszkodókra a szokásosnál is nagyobb szükség van, mert a világot egyre gyorsabban szívja lefelé a háború és az önkényuralom örvénye. Aki azt hiszi, ezt csak az egyéni pesszimizmus mondatja velünk, olvassa figyelmesen szokásos évi visszatekintésünket Magyarország és a világ dolgairól.


Jakus Ibolya: Rossz mulatság, férfimunka

Vajon jobb hely lenne-e a világ, ha a római pápát II. Mária Magdolnának hívnák, a magyar gazdaságpolitika guruszerepéért Nagy Márta és Matolcsy Györgyi vetélkedne, viszont az ukrán nőknek nem kellene választaniuk civil foglalkozásuk és a fegyverforgatás között?


Nagy Gábor: Mechanikus parancs

Lehet, hogy a jövő a mesterséges intelligenciáé, de a jelen még a természetes hülyeségé, ami, főleg, ha rosszindulattal párosul, szintén pusztító lehet - akárcsak a szuverenitásvédelmi törvény. Ez a HVG hetilap ajánlója.




Nagy Gábor: A barbárság kora

Míg a keresztény fanatizmus pusztító barbársága mára a történelem mélyére süllyedt, a muszlim fanatizmusét nem először emelte át a XXI. századba a múlt szombaton a Hamász, amely terrortámadást indított Izrael ellen, szablya és dárda helyett gépfegyverekkel, s a fegyvereseket öldöklésre szállító autókkal. És azt üzenve a világnak: az istenük akarja a zsidók (és a keresztények) kiirtását.




Jakus Ibolya: Orosz pénz nem vész el

Hej, te bankocska, te drága! A szívünkbe nyilall ez a bús, régi dal címlapsztorink kapcsán, amelyben annak jártunk utána, milyen machinációkkal sikerült osztrák–magyar együttműködésben kivonni az orosz Sberbankot az uniós szankciók hatálya alól. Mindenki a pénzéhez jutott, de mondanunk sem kell, hogy a jogszerűnek tűnő, ámde erkölcstelen ügyleten a bank fizetőképes ügyfeleit megszerző, az üzleti világban Mészáros Lőrinc álnéven lavírozó játékos nyert. Világ rovatunkban globális szinten is feltérképezzük a szankciókat kikerülő titkos ösvényeket, amelyeken vagyonokat keresnek a közvetítők, de legalább drágítják Moszkvának a háborút.


Hamvay Péter: Mozgásterek

Vannak nagy országok, amelyek hatással vannak a korra, és szerencsés időben és helyen élő emberek, akik át tudják formálni a világot. Kis országoknak és szerencsétlenebb helyre születetteknek legfeljebb némi mozgástér jut, és arra megy el minden energiájuk, néha az életük, hogy azt a legjobban és legtisztességesebben próbálják kihasználni.


Kocsis Györgyi: Bázishatás

Már a 2022-es választások idején érzékelhetően a Fideszben sem mindenki örült annak, hogy a kormánypárt által egy évtizede a felismerhetetlenségig eltorzított választási és médiarendszernek köszönhetően Orbán Viktor gyakorlatilag leválthatatlanná tette magát. Egyebek között nyilván azért nem, mert míg a politikai váltógazdaságokban az új vezetőgarnitúra rendre a bukott ellenfelére kenhet minden bajt (és viszont), ott, ahol ez lehetetlen, az állampolgár számára az összehasonlítás bázisa állandó: mit mondott, mit ígért, mit tett 5 éve, 10 éve, 15 éve ugyanaz a társaság.


Nagy Gábor: Az ördögűző

Soros alapítványa elmenne, itt maradnak viszont a kormánysajtóban szintén Soros-katonákként megbélyegzett civil szervezetek, amelyek olyan szociális és emberjogi munkát végeznek, amire a jelenlegi hatalom sajnálja a pénzt. Ez a HVG hetilap ajánlója.


Farkas Zoltán: Isten, haza, blamázs

Tóth Gabi és Mészáros Lőrinc esete elárulja, hogy az Isten, a haza és a család tisztelete kizárólag a híveknek kötelező, a tan apostolainak nem, a mennyországba vezető lelki szegénység nem követeli meg a földi szegénységet, nem zárja ki a hivalkodást. Ez a HVG hetilap ajánlója.