1995 júliusában a boszniai szerb hadsereg minden korábbinál súlyosabb háborús bűncselekményt követett el: Ratko Mladics szerb főparancsnok katonái több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút öltek meg a kelet-boszniai Srebrenicában, a hivatalosan az ENSZ védelme alatt élő bányászvárosban élő nőket pedig elzavarták a településről.
Újabb feszült szócsata a Fehér Házban.
A második világháborúban az ukrán felkelők közel 100 ezer lengyelt öltek meg, ám a tömegsírok feltárását és újratemetését eddig nem lehetett elvégezni a Lengyelországtól azóta elkerült területeken.
A nemzetközi emberjogi szervezet helyi, izraeli részlegének elnöke és két igazgatósági tagja lemondott, miután kétségbe vonta a nemzetközi szervezet népirtásról szóló jelentését. Közleményükben azt írták, az nem bizonyítja a népirtási szándékot. Az ad különös súlyt a nemzetközi jelentésnek, hogy abban először mondta ki egy jelentős emberi jogi szervezet, hogy a 14 hónapja tartó konfliktus a Gázai övezetben népirtásnak minősül.
Harminc évvel ezelőtt elkövetett emberiség elleni bűncselekményekért vonják felelősségre.
Egy évvel az 1995-ös srebrenicai népirtás 30. évfordulója előtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta a kelet-boszniai tömeggyilkosságot genocídiumnak minősítő határozatot. A szavazatok megoszlása azt mutatja, a tények ellenére nehéz meghatározni, mit lehet népirtásnak nevezni.
Mindez azután történt, hogy Magyarország nemmel szavazott arra az ENSZ-határozatra, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.
Az, hogy az 1995-ös srebrenicai eseményeket népirtásként határozzák meg, az egész balkáni térségre veszélyes ellentéteket szít – állítják azon országok képviselői, köztük Magyarország politikusai, amelyek nemmel szavaztak a második világháború utáni korszak legvéresebb európai tömeggyilkosságát genocídiumnak nyilvánító ENSZ-közgyűlési határozatra. A baj csak az, hogy nem a világszervezet határozata éleszti és mélyíti az ellentéteket, hanem azok a boszniai szerb vezetők, akik jelenleg is a sokat szenvedett Bosznia szétverésén munkálkodnak.
Három évtizeddel a ruandai népirtás után még elevenek és mélyen fájóak az emlékek. Az ország talpra állítása önkénnyel párosul, ami újabb etnikai konfliktusokhoz vezethet.
Az Orbán Viktort a hónap elején kitüntető boszniai szerb vezér, Milorad Dodik azzal próbálta alátámasztani, hogy nem történt népirtás, hogy ha történt volna, akkor most nem kellene erről beszélni.
A nyílt levél, amelyet Jeremy Corbyn is aláírt, azt állítja, hogy a gázai pusztítás mértéke túlmutat Izrael önvédelemhez való jogán.
Lula da Silva a holokauszthoz hasonlította a gázai hadműveletet.
A vádak szerint Moszkva Ukrajna elleni inváziójával megsértette a nemzetközi jogot.
Az izraeli kormány legnagyobb félelme végül nem vált valóra.
Az afrikai ország régóta szolidáris a palesztinokkal, küzdelmüket az apartheid elleni küzdelemnek tekinti.
Izrael szerint a Hamász terrorszervezet a felelős a palesztinok szenvedéséért.
A Gázai övezetben történtek kapcsán fellángolt a vita: Izrael vagy a Hamász eltörölni próbálja-e ellenfelét a Föld színéről? Már 75 éve sem volt egyszerű meghatározni az új fogalmat, a genocídiumot, és azóta is könnyű többféleképpen értelmezni.
Közel húszezer ukrán gyereket deportálhattak a háború kezdete óta.
A létező jogi keretek nem teljes mértékben alkalmasak arra, hogy az Oroszország által Ukrajnával szemben elkövetett bűncselekményeket kivizsgálják és a felelősöket bíróság elé állítsák. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek miatt már meg is indultak a nyomozások, a legfelsőbb orosz vezetők (ide értve az elnököt) a háború megindításáért való felelőssége ügyében azonban egy több mint hetven éves ENSZ-határozatot hívhat segítségül a nemzetközi közösség.
A brazil elnök szerint elődje politikája arra buzdította az illegális bányászokat, hogy szétdúlják a yanomami törzs területét. Tevékenységük nyomán méreganyagok kerültek a helyi vizekbe, és a bányászok betegségeket is terjesztettek.
