Kemény diktatúrában, de látványosan sokat fejlődött Ruanda a 30 évvel ezelőtti népirtás óta

A férfiak kapával ássák a földet, emberi csontok után kutatva, amiket gyakran találnak is, a nők ilyenkor a kezükkel megtisztítják a földi maradványokat, miközben a többiek némán figyelnek. A jelenet ma is gyakori Ruandában, 30 évvel az 1994. április 7-én kezdődött és jó száz napig tartó népirtás után, amelynek során legalább 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le hutu szélsőségesek.

A kelet-afrikai ország zöldellő déli részén fekvő Huye körzetben tavaly októberben bukkantak elásott holttestekre egy házfelújítás során. Azóta a földművelő közösség területén legalább ezer, feltehetően a népirtáskor megölt ember földi maradványai kerültek elő. Pedig a kormány az utóbbi három évtizedben komoly erőfeszítéseket tett az áldozatok felkutatására és méltóságteljes eltemetésére.

A tömegsírok újra és újra régi sebeket tépnek fel, miközben a 14 milliós ország megpróbál megbékélni a múltjával. A vérfürdőt a hutu többség radikálisai kezdték másnap, hogy a hutu etnikumú Juvénal Habyarimana elnök gépét a főváros fölött lelőtték. A rádiókban és más módon hónapokkal korábban terjesztett szélsőséges propagandával feltüzelt hutuk a halálos incidensért a tuszikat hibáztatták, és a milíciák, a hadsereg, valamint a rendőrség közreműködésével bozótvágó késekkel, fegyverekkel minden útjukba került tuszit – köztük gyerekeket, nőket – megöltek, sokakat előbb megkínoztak, megerőszakoltak. Nem kímélték a tuszikat segítő hutukat sem. Az áldozatok számát máig csak becsülni tudják, a 800 ezer a legelfogadottabb adat.