Minden eddiginél jobban pörögnek az Egyesült Államokban a szélenergia-ipari beruházások, így az idén eddig másfél Paks II.-nyi kapacitást kötöttek a hálózatra, és az év végére átléphetik a jelenlegi magyar atomerőművi kapacitás 35-szörösét. És az iparági szövetségnél még mindig nem elégedettek!
Noha hosszú ideig meglehetősen szűkmarkúan bántak Skóciában – és úgy általában: az Egyesült Királyságban – a zöldenergiával, szeptemberben már öt olyan napjuk volt, amikor az összlakossági áramfogyasztásnál többet termeltek. És még csak most kezdenek belejönni…
A palagáz-forradalomnak köszönhetően az Egyesült Államok néhány év leforgása alatt a jelentős importfüggésből eljutott az exportkényszerig. Az idén augusztusra begyújtottak még egy rakétát: a szél-, és a napenergia-projektek túlnőttek a földgázén.
Egyáltalán nem vicc: egy izlandi testvérpár megépítette azt a mini-szélerőmű prototípust, amivel megtermelhető a szabadban a világításhoz vagy a mobiltelefon töltéséhez szükséges áram. A cégük ráadásul további három (egyre nagyobb) méretben is gyártaná az ultrakönnyű, szállítható szélturbinát, melynek beindításához (kis túlzással) elég egy erősteljesebb kilégzés is.
Az indiai kormány szakintézménye által kiadott új számítások szerint a kontinens méretű ország szélenergia-potenciálja 302 GW. Ebből ők azt a következtetést vonták le, hogy nincs több kifogásuk arra, hogy ne épüljön (még, tömegével) szélerőmű Indiában – várják a jelentkezőket.
Nem lesz magasabb, és a rotor átmérője is marad a gigantikus 154 méter, de azzal, hogy a generátor hatékonyabb lett, a német szélerőműépítő első számú óriásai egyenként 7.000 háztartásnak elegendő energiát képes termelni évente.
Még az is lehet, hogy hamarosan a Facebook több szélenergiát hasznosít majd, mint amire hazánk képes, miután a social networking globálcég bejelentette: az olaj hazájában, Texasban beszáll egy egymilliárd dolláros, igazán combos méretű szélerőműpark létesítésébe.
Épül a Facebook ötödik adatközpontja, ami a környezettudatosság jó példája is lehetne.
A Paks II. beruházás pénzügyi oldalához a kormány előszeretettel citálja a brit Hinkley Point C finanszírozási modelljét, mely állami támogatással épülhet meg. Arról azonban egy szó sem jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy az Egyesült Királyságban az atomerőmű méretét és fontosságát többszörösen meghaladja a szélenergiafarmok telepítése és terjedése. Pedig a brit birodalmi nagyság éppen ott éled újjá, ahol talán senki sem számított rá.
Az utóbbi években a figyelem az Egyesült Királyságé volt Európában – mármint abban a versengésben, ami amúgy, a rajtunk kívüli világban, globálisan zajlik – a szélerőmű-kapacitások minél jelentősebb méretű termelésbe állítása érdekében. Az eddig is "bezzeg" Németország most a tengeren is nagyon brutálisan felpörög – ezt prognosztizálja a GlobalData.
A szárazföldi és tengeri szélenergia erőművek telepítésével kapcsolatos hírek rendre a Siemens-szel kapcsoaltban kerülnek elő, pedig a technológia világot meghódító jelenkori történetét nem csak a németek írják. Az viszont igaz, hogy nálunk ezt a sztorit jó ideje nem írja már senki.
Miközben a fejlesztési miniszter hétfőn egy újabb paksi dossziét tolt be a parlamentbe – most éppen a következő évtizedek nukleáris hulladékkezelésével a fókuszban – a németek és osztrákok után Dániára is kiszámolták, hogy az atomerőművi olcsó áram közgazdaságilag már ma is inkább csak rémálom.
Új csúcstartója van az egy szélerőművi egységből kinyerhető teljesítményért folyó versenyben; tizedével javítja meg az eddigit rekordot pusztán annak köszönhetően, hogy a gyártó a méret növelése helyett a technológiai innovációt tartotta szem előtt.
157 darab, tengerben álló szélturbinát rendelt egy dél-afrikai cég három, lényegében egyszerre épülő projekthez. Na ki a szállító?
