A közelmúltban tartott Bella Italia fesztivál egy egész héten keresztül kényeztette az autentikus olasz ízekre és művészetekre vágyó vendégeket. Kiállitás, élőzene, vacsorák, csodálatos olasz borok és brunch szerepelt a „menüben“. A legizgalmasabbnak azonban Marco Bistarelli főzőkurzusa bizonyult, ahol nemcsak pompás ételeket kóstolhattak a résztvevők, de megleshettek, sőt, egyenesen elleshettek párat a Michelin-csillagos séf kulisszatitkaiból.
Marco Bistarelli egyike azon fiatal szakácsoknak, akik gyermekkori élményeikből, és a nem feledett tradícionális ízekből táplálkoznak, miközben folyamatosan kísérleteznek. Éttermében, az Il Postaléban – ami történelmi díszletek között, a perugiai Monterone várkastélyban található – a leghagyományosabb umbriai konyhával várja az éhes látogatókat, persze egy kis Bistarelli féle beütéssel. Úgy tűnik ez a kombináció nemcsak a vendégek, de a kritikusok tetszését is elnyerte, hiszen hároméves müködés után már Michelin-csillagot kapott. Annak, aki szeretné hazai pályán megkóstolni Bistarelli fogásait érdemes jó előre helyet foglalnia, mert az Il Postaléban mindösszesen öt asztal van.

A séf budapesti bemutató kurzusa három fogással ismertette meg a kiváncsi tanoncokat. Előételként füstölt kappant tálalt fel salátával. Bistarelli a sózott, borsozott füstölt kappant 65 fokon 45 percig vákuum alatt párolta. Később a már kihűlt húst vékony szeletekre vágta, és salátaágyra tette. Az egészet megszórta frissen sült pörccel, és meglocsolta a kisült zsírból, olívaolajból és balzsamecetből készített mártással.
A salátát egy igazi klasszikus, a carbonara spagetti követte. S most nyugodtan elfelejthetjük a körúti pizzériák egyen carbonaraját, mert itt egészen másról volt szó. Bistarelli ezt is a maga stílusa szerint alakította. 4 főre 200 milliliter tojássárgájából vízgőz fölött egyfajta habos zabaionét, bor nélküli, sós és erősen borsos sodót készített. Amikor ez megvolt, al dentére főzött 400 gramm spagettit.

Amíg a tészta puhult, egy szelet pancettát – az olaszok híres hasaalja szalonnáját – kis kockákra vágott, melyeket addig izzasztott, amíg minden zsír kisült belőlük. Utána a leszűrt szalonnakockákat félretette és a kisült zsírba egy kis vajat és 80 gramm reszelt parmezánt dobott, melyet még kevés olívaolajjal és egy kis tészta-főzővízzel összerottyantott. Ezzel keverte aztán össze a kifőtt tésztát, melyből a tányéron fészket formált. Végül az egészet meglocsolta a zabaionéval, és megkoronázta a pörccel.
A vacsora zárófogásaként Bistarelli sertésszüzet szolgált fel brokkolival. Ehhez az ételhez a sertésszűzbe 2 szál, kisujjnyi vastag húsos szalonnát tűzdelt, majd az egészet átkötözte. Olívaolajat, pici vajat tett mellé egy serpenyőbe, sóval, borssal, rozmaringgal és zsályával fűszerezte. Hirtelen sütéssel megkapatta, végül szalamanderben sütötte készre. Amíg a hús készült, pár perc alatt brokkolit blansírozott, amit aztán serpenyőben egy kis fokhagymával, sóval és chilivel forgatott át. A tányért végül pürésített brokkolival díszítette.

Mindegyik fogás fenomenális volt, és igenis bebizonyosodott, hogy lehet az egyszerűből nagyszerűt alkotni mindenféle molekuláris hókuszpokusz nélkül.