Szécsi Judit, az ELTE kutatója a Drogriporternek elmondta, hogy a kutatás során intravénás droghasználattal nem találkoztak, míg az új pszichoaktív szerek (kristály, herbál) már 10-12 éves kortól megjelennek. Sőt, a fiatalabbak is ismerik ezeket a szereket, leginkább azért, mert a nővér vagy a báty használja azokat.

Egyfajta közösségi, generációkon átívelő droghasználat kezd kialakulni, ahol az idősebb generáció az alkohol és a cigaretta mellett gyógyszereket fogyaszt, míg a fiatalok az új szereket használják. Mindezt azonban nyíltan, a szülők, nagyszülők előtt teszik, nincs meg az a titkolózás, ami a nagyvárosi drogozók jellemzője.

Nincs ellátás, nincs jövőkép

A kutató szerint az egyik legnagyobb probléma az információhiány, és az, hogy elfogadják, egyfajta betegségnek tekintik a szerhasználatot. „Drogozik, hát ez van” – ez a jellemző hozzáállás. Ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer is hiányzik, gond esetén csak a mentőt tudják hívni. Márpedig gond mindig van: szinte mindegyik szerhasználó interjúalany beszámolt túladagolásos történetről.

Az ELTE Társadalomtudományi Karának diákjai és oktatói nem csak a dizájnerdrogok használatát térképezték fel, hanem a válaszadók életkörülményeit is. A lesújtó adatok mindannyiunk számára ismerősek: a foglalkoztatás aránya 12%, ugyanennyi a közmunkásoké is, jövőképe pedig szinte senkinek sincs. Továbbtanulni szinte esélytelen, kevés a középiskola, és mély a szakadék a környéken lévő egy-két (jellemzően egyházi) elitgimnázium és a szakiskolák között. Ez a kilátástalanság és a nyomor olyan frusztrációt okoz, ami mindenféle pszichoaktív szer melegágya.

Épp ezért valódi megoldás egyelőre nincs: a kutató szerint is csak tűzoltást tudnak végezni először, azzal, hogy csökkentik a tudatlanságot különféle információs programokkal.