szerző:
Tetszett a cikk?

Nincs munkája? Vagy csak unja azt, amit csinál? Kihívásnak tartaná, hogy egy nagy sörgyárban dolgozzon?

Akkor, ha ráér, és amúgy is meginna valahol egy sört, november 7-én ugorjon be a pesti Ankertba, a sörgyári állásbörzére. Most szólok, hogy én például már választottam: sörkóstoló szeretnék lenni. Igazi álommeló annak, aki szereti a sört, és miután 16 éves korom óta lelkes és kiképzett fogyasztója vagyok, ezt a munkát nekem találták ki. Munkásságom részeként már eddig is sok kritikával segítettem a sörgyárak munkáját, bár mivel nem voltam céges sörkóstoló, tanácsaim nem hasznosultak.

A legizgalmasabb feladat természetesen egy söripari tröszt cseh, lengyel, román, szlovák gyáraiból származó termékválogatásának végigkóstolása lenne. Erről már többször írtam, én is és önkéntes sörkóstoló kollégáim is. Többnyire szomorúan kellett konstatálnunk, hogy nem mindig a hazai termék a jobb, mert ugye az már nem is elvárás, hogy a licenc sör mindenütt egyforma legyen és ne csak nyomokban emlékeztessen az eredetire.

wikipedia.org

Természetesen tudom, nagy a túljelentkezés egy ilyen álommelóra. Így aztán, ha kóstolóként lemaradnék, akár a sörnagykövetséget is elvállalnám. Majdnem minden feltételnek megfelelek a munkaköri leírásban:

„Nemcsak imádsz a haverokkal kocsmázni és a társaság középpontja vagy, de profin csapolsz is, érdekel a sörfogyasztás kultúrája, a filmezés, fotózás, utazás? Akkor az Isten is sörnagykövetnek teremtett, aki nem egy nagybajuszú, pocakos úriember, sokkal inkább egy igazi, mai vagány arc, aki a sörozőket járva okítja a csaposokat. Emellett bemutatókon népszerűsíti világszerte a márkáját, filmeket, kiadványokat készít róla, sörtúrákat szervez, sőt mi több, olykor mint titkos vásárló teszteli a sörözőket.”

Szóval majdnem minden stimmel, csak szomorúan kell konstatálnom, hogy itt életkorom – nem vagyok fiatal vagány srác –, egy igazi sörivóhoz méltó, némileg tekintélyes sörhasam és dús arcszőrzetem zár ki az esélyesek közül.

Léhűtőnek még biztosan jó lennék, de sajnos ez a beosztás az automatizált sörgyártásban megszűnt.

Így aztán nagy valószínűséggel nem leszek sörgyári alkalmazott: az adminisztrációs munka soha nem érdekelt, a termékértékesítéshez tehetségem sincsen, a marketing világa meg teljesen idegen számomra, targoncát sem tudok vezetni. Így a valóságban kínált állások közül sajnos egyre sem vagyok alkalmas.

Mindez azonban ne tartson vissza senkit attól, hogy elmenjen az ország – tudomásom szerint – első kocsmai, Dreher állásbörzéjére, ahol rendhagyó módon igazgatók és menedzserek egy korsó sör mellett beszélgetnek majd az érdeklődőkkel. Hátha szerencséjük lesz és találnak egy jó állást. Ha mégsem? Akkor ittak egy sört.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!