A digitális Self Bank által végzett gazdasági elemzések alátámasztják, hogy ez az újévi babona a szőlőtermelőknek és a forgalmazóknak is jelentős üzleti lehetőséget generál. Az év utolsó éjszakájára csaknem 3 millió kilogramm szőlőt értékesítenek, ennek 2/3-a a Vinalopó régióból kerül ki. A szerencseszőlő előkészítése, csomagolása több mint tízezer embert foglalkoztat. Az alkalomra ugyanis díszcsomagolásban/dobozban kerül forgalomba a héjazott, maggal vagy mag nélküli 12 szem szőlő, amit igyekeznek évről évre más-más dizájnnal eladni. Nem volt ez mindig így, a 2000-es évek elején kaptak észbe a vállalkozók, hogy  a szerencsét hozó szőlőszemek „kistafírozásában” mekkora üzlet rejlik.  Kezdetben 300 ezer csomagot adtak el belőle, ami mostanra már 7 millióra növekedett. A szerencseszőlő eladásából származó bevétel mintegy 30 millió euróval (9,6 milliárd forint) járul hozzá Valencia autonóm közösség – a szőlő 2/3-a innen származik – bruttó hazai termékéhez (GDP-jéhez).

amazon.com

Az év 12 hónapját jelképező 12 szem szerencseszőlő éjféli fogyasztásának spanyolországi elterjedését egyes források a 19. század végére, míg mások 20. század elejére datálják, és egyaránt tartják francia, illetve spanyol eredetűnek is. Az utóbbi verzió szerint a vinalopói szőlőtermelőktől ered a szokás, akiknek 1909-ben olyan bőséges volt a termése, hogy az év utolsó napján ingyen osztogatták a szőlőt.

Azóta szerte az országban elterjedt az éjféli szőlőevés. A legtöbben a főváros egyik legrégebbi terén, a Puerta del Sol-on gyülekeznek, ahol a Reloj de Gobernación, a kormányzóság órájának tizenkét ütésére kapkodják be a dobozokba bekészített szőlőszemeket. A spanyol televízió 1962 óta egyenesben követi az össznépi eseményt a Puerta de Solról, ezért sokan a tévé előtt kísérik figyelemmel, s maguk is három másodpercenként bekapnak egy-egy szőlőszemet – ugyanis a toronyóra 12 ütése 36 másodpercig tart.