szerző:
Vándor Éva

Arra, hogy a hatalom miként fordulhat át szexuális zaklatásba, és torzíthat el mindent egy munkakörnyezetben, a Fox News mindenható urának, Roger Ailesnek a története fontos és tanulságos példa. A sztoriból, amely a Foxnál dolgozó nők traumáiból épült fel, sorozat (A legharsányabb hang) és film (Botrány) is készült, az utóbbi nemrég került a mozikba. A drámából megpróbáltuk kihámozni azokat az elemeket, amelyekből a rendszerszintű manipulálás és visszaélés összeállt.

Roger Ailes 1996-ban indította el a Fox Newst, és a tévécsatorna élén eltöltött húsz év alatt átírta mindazt, amit Amerikában kábeltévézésnek gondoltak, újrafogalmazta a politika és a híradózás kapcsolatát, meghonosította a populista tévézést, és közben elképesztő hatalomra tett szert – ahogy többször is emlegette, fel tud emelni és a porba tud nyomni bárkit. Donald Trump például a mai napig nagyon hálás lehet neki. Az biztos, hogy a víziója mély nyomot hagyott az amerikai politikában és társadalomban.

A gépezet működtetéséhez feltétlen lojalitást várt el mindenkitől, aminek valószínűleg nem kis szerepe volt abban, hogy az évtizedeken át elkövetett szexuális zaklatásaira csak 2016-ban derült fény. Ekkor – még mindig hatalma csúcsán – bele is bukott. A történetet, és a bukáshoz vezető folyamatot meglehetősen gyorsan feldolgozta a filmipar – Ailesnek 2016-ban kellett távoznia a Fox News vezérigazgatói székéből, 2017-ben 77 éves korában meghalt –, tavaly a Showtime gyártásában készült, az HBO-n látható hétrészes minisorozat, A legharsányabb hang, idén pedig a Botrány című film igyekezett képet adni egy nagyon komplex és szerteágazó történetről, amely a Me Too mozgalom egyik tankönyvi példája lett.

John Lithgow mint Roger Ailes a Botrány című filmben
©

A sorozatból és a filmből is kirajzolódik a manipulálásnak egy évtizedeken át fenntartható, szofisztikált és ijesztő hálózata. Roger Ailes módszeresen törte, alázta, és ha az érdekei úgy kívánták, semmisítette meg a körülötte lévő nőket. Ezeket a módszereket próbáljuk meg rekonstruálni a két filmes produkció, illetve a korabeli cikkek alapján. A Botrányban és A legharsányabb hangban is fikciós elemek dramatizálják a történetet, a módszerek jó részének viszont van valóságalapja.

„A tévézés vizuális műfaj”

A filmből és a sorozatból is le lehet szűrni, hogy a szexista cégkultúra lényegében nemcsak lehetővé tette, hanem bátorította is a szexuális visszaéléseket. A nőktől már-már irreális megjelenést vártak el, testre feszülő ruhát, tökéletes sziluettet, tűsarkút és erős sminket – még a hajnali műsorokban is. És persze hosszú, csinos lábakat – nem véletlenül találta ki a főnök az üvegasztalt.

Roger Ailes egyik visszatérő kijelentése, hogy „a televízió vizuális műfaj”, ez pedig feljogosította arra, hogy saját maga vegye szemre, esetleg tapogassa végig a dolgozókat. Mármint a nőket. Az a kérés, hogy forogjanak egyet előtte, nagyon gyorsan eszkalálódott szexuális zaklatásig.

Alysin Camerota 1998-ban kezdett el a Foxnál dolgozni. A Vanity Fairben tavaly decemberben megjelent írásában megerősítette azokat a bizarr módszereket, amelyek a Botrányban és A legharsányabb hangban is felbukkannak, Roger Ailes ugyanis őt is többször berendelte az irodájába, ahol, mint írja, úgy érezte magát, mint egy párhuzamos univerzumban. Mint sok más munkatársnál, Alysin Camerotánál is az előrelépés szándéka – riporterből műsorvezető akart lenni – volt az ürügy a szexuális zaklatásra.

Ailes azt mondta neki, hogy az előrelépéshez szükség van arra, hogy jobban megismerjék egymást, szorosan együtt dolgozzanak – kettesben. Ennek érdekében, meg persze azért, hogy ne tegyék féltékennyé a többi műsorvezetőt, a legjobb, ha egy külső helyszínen – például egy hotelben – teszik ezt.

Ugye érted, hogy mit mondok?

– kérdezte Ailes. És ebben a világban mindenkinek értenie kellett, hogy mit mond.

Roger Ailes nőkkel folyatott beszélgetései a verbális szexuális manipulálás tanulságos példái. „Mikor fedezted fel először, hogy szexi vagy?” – kérdezte például Shelley Rosstól, a Fox egykori producerétől. Majd rátért arra, hogy mennyire hisz a lojalitásban, és ahogy a lojalitás legjobb kifejeződése a „szexuális szövetség”.

Máskor még kevésbé volt félreérthető: „Azt gondolom, hogy neked és nekem már régóta szexuális kapcsolatban kellene lennünk. (…) Biztos vagyok benne, hogy édes kis semmiségekre vagy képes, ha akarod” – mondta – mint később kiderült, diktafonra – az őt aztán beperelő műsorvezetőnek, Gretchen Carlsonnak.

Naomi Watts mint Gretchen Carlson A legharsányabb hang című sorozatban
©

Az Ailes megbuktatásában szintén nem kis szerepet játszó Megyn Kelly macska-egér játéknak nevezte az interakcióit a Fox-vezérrel, ahol nyilvánvalóan illetlen, szexuális töltésű megjegyzések és legitim szakmai tanácsok között egyensúlyozott a főnöke.

Ailes sok magánéleti kérdést is feltett a nőknek, hogy feltérképezze a sérülékenységüket, amelyet aztán később kihasználhat. És azt is egyértelművé tette, hogy ha bárkinek elmondják, mi történt velük, elpusztítja őket. Magyarul: megfélemlítette őket.

„Mindig is vigyáztam rád, nem igaz?”

A zaklatásos esetek közül talán egyik sem volt olyan komplex és ijesztő, mint Laurie Luhné, aki a műsorokban megszólalók toborzásáért felelt a Foxnál. Luhn titoktartási szerződést kötött ugyan, de 2016-ban megtörte a hallgatását, és hosszan beszélt arról, hogy mi történt vele az Ailes mellett töltött több mint húsz év alatt.

Pszichológiai kínzás volt. Ő egy ragadozó

– foglalta össze.

Ailes viszonylag gyorsan feltérképezte a gyenge pontjait, magához láncolta a nőt, és szinte szexrabszolgaként tartotta maga mellett. Ez az elrendezés előre mozdította egy ideig Luhn karrierjét, évi negyedmilliós dolláros fizetést kapott, és Ailes védelmet ígért neki a cégnél. De Luhnt senki sem védte meg Ailestől: olyan árat fizetett, aminek eredményeként évekig idegösszeomlásokkal küzdött.

„Mintha a fejemben lennél, megmondod, hogy mit tegyek, megmondod, hogy hogyan viselkedjek” – mondja Luhn karaktere A legharsányabb hangban. Ailes valóban átvette a hatalmat felette. Amikor a nő állapota romlott, áthelyezte egy másik, lazább munkakörbe, csak hogy a közelében tartsa.

Russel Crowe mint Roger Ailes és Annabelle Wallis mint Laurie Luhn A legharsányabb hang című sorozatban
©

A manipulálásnak kiépült a rutinja: Luhnnak egyenruhát kellett viselnie (fehérnemű, harisnyatartó), amikor együtt voltak, táncolnia kellett, amit sokszor videóra vett Ailes – amikor később megkérdezte, hogy ezeket a felvételeket mire használja majd, Ailes csak annyit mondott, hogy egy széfben helyezi el, „hogy értsük egymást”. „Mindig ez volt a rutin: én a térdemen, ő a fejemet fogta. Nem volt viszony, nem volt szex, nem volt szerelem” – mondta a botrányt a sajtóban kirobbantó Gabriel Shermannek.

Egy nagyobb idegösszeomlás után Ailes lényegében fogva tartotta Luhnt egy szállodában, ellenőrizte az e-maileit, lediktálta neki, hogy mit írjon a barátainak és a családjának. „Nincsenek barátaid. Én vagyok a barátod. Én megvédelek” – mondogatta. „Mindig is vigyáztam rád, nem igaz?” – ez volt a visszatérő kulcsmondat, amellyel pszichológiai fogságban tartotta a nőt. „Arra épített, hogy soha semmit sem tudnak bebizonyítani róla és rólam, hacsak én nem kezdek el beszélni. Ezt mondogatta húsz éven át. Mit gondol, miért lettem ilyen elcseszett?” – mondta Luhn az újságírónak.

Laurie Luhn azóta is szorongással és paranoiával küzd.

„Én vagyok a te megváltód, fiam!”

Az agymosással erősen párhuzamba állítható manipulálási módszereknek nemcsak nők voltak a célpontjai, ahogy az A legharsányabb hang ötödik részéből kiderül. A filmmel ellentétben a sorozatban meglehetősen hangsúlyos szálként jelenik meg Roger Ailes protezsáltjának, Joe Lindsleynek a története, akit az Ailes házaspár egy helyi újság főszerkesztőjének szemel ki, hogy segítsen rendes konzervatív közösséget építeni a kisvárosban, ahol élnek. Miután Lindsley átmegy az isten-haza-család szűrőn, Ailesék a szárnyaik alá veszik, ami felér egy túszejtéssel. Nyilván egy jóindulatba csomagolt túszejtéssel.

Azonnal befogadják a házukba – pizsama, fogkrém és Ailes dedikált könyve várja az ágyon –, és úgy bánnak vele, mint a fiukkal. Cserébe ő nem okozhat csalódást, ami azt jelenti, hogy bólogatnia kell Ailes egyre paranoiásabb megnyilvánulásaira. A Fox-vezér megmondja, mit tegyen, mit gondoljon, és a csapdahelyzet csak akkor kezd derengeni neki, amikor látogatóba érkezik a húga, aki a fejéhez vágja, hogy úgy viselkedik, mintha egy szektában lenne. Amikor pedig menekülni próbál belőle, Ailes egy thrillerbe illő akcióval érteti meg vele, hogy nincs menekvés. „Én vagyok a te megváltód, fiam!” – kiabálja neki a telefonba, csak hogy még kísértetiesebb legyen az egész.

Mindenki egyért

A Botrányból és A legharsányabb hangból is kiderül, hogy egy ilyen zaklatási gépezetet hűséges katonák nélkül nem lehet fenntartani. Ailes olyan emberekkel vette körül magát, akik egyrészt minden eszement utasítását végrehajtották, másrészt nem ellenkeztek vele. Aki vitába mert szállni, az repült. Egyedül a News Corporation (és a hozzá tartozó Fox News) tulajdonosának, Rupert Murdochnak van némi hatalma felette, de Ailes soha nem felejtette el tudatosítani benne is, hogy ő az aranytojást tojó tyúk, így kiharcolta, hogy végső soron kontroll nélkül uralkodhasson a birodalmában. A hűséges katonák (mint például a műsorokért felelős alelnök Bill Shine és a vele dolgozó Suzanne Scott) eltakarítottak minden mocskot anélkül, hogy bármit kérdeznének.

A szexuális zaklatások nemcsak a házban lévők passzív jóváhagyásával zajlottak. A Botrányban látjuk, ahogy az idősebb korosztályhoz tartozó munkatárs kedves és bizalomgerjesztő hangon közli a fiatal Kaylával (aki a filmben Ailes áldozatait testesíti meg egyetlen szerepben), hogy találkozót kellene kérnie a főnöktől – miközben ő is tisztában van vele, és már mi, nézők is tudjuk, hogy mit jelent egy ilyen találkozó.

És ebben a közegben maguk az áldozatok is cinkossá válnak. Laurie Luhn a saját szabadulási kísérletét csak úgy tudja végrehajtani, ha segít a rendszer fenntartásában. A legharsányabb hang egyik legfelkavaróbb jelenete, amikor az orális erőszak közepén mondja kétségbeesetten, hogy nem bírja tovább. Majd néhány képkockával később látjuk, amint Ailes decens reggelizés közben közli vele, hogy kiszállhat, de csak azzal a feltétellel, hogy megkeresi az utódát. A következő jelenetben pedig Luhn már egy fiatal lányt mutat be Ailesnek, majd az ajtót bezárva egyedül hagyja őket.

Margot Robbie mint Kayla Pospisil és Kate McKinnon mint Jess Carr a Botrány című filmben
©

Charles Randolph, a Botrány írója úgy értelmezte a Fox Newsnál történt visszaéléseket, hogy Ailes tulajdonképpen szexualizálni akarta a hatalmát, a szexuális visszaéléseket a hatalma megnyilvánulásának tekintette. Ez a filmből és a sorozatból is átjön: Ailes mindenkihez hatalmi helyzetből közelít, a függőség élteti, és ez olyan torzuláshoz vezet – benne és a környezetében is –, amelytől már maga sem látja a saját visszaéléseit: magától értetődő lesz, hogy ha egy nővel egyedül marad egy helyiségben, akkor hozzá is nyúl,

mert ez jár neki.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
46 000 éves madarat találtak

46 000 éves madarat találtak

Reménytelenül? - heteken belül ezrek esnek ki a közfoglalkoztatásból

Reménytelenül? - heteken belül ezrek esnek ki a közfoglalkoztatásból

Bloomberg szórja a pénzt, demokrata vetélytársai Trumppal együtt kezdhetnek aggódni

Bloomberg szórja a pénzt, demokrata vetélytársai Trumppal együtt kezdhetnek aggódni

Hogyan szórakoznak az emberek Észak-Koreában?

Hogyan szórakoznak az emberek Észak-Koreában?

Egy náci strici, akiből keresztény vértanút csináltak

Egy náci strici, akiből keresztény vértanút csináltak

Sanders nem kér Moszkvából támogatást

Sanders nem kér Moszkvából támogatást