Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
A tokiói olimpia egyik meglepő, sokaknak sokkoló híre volt, hogy a világ legjobb tornászának, sőt legjobb sportolójának kikiáltott Simone Biles a mentális egészségére hivatkozva visszalépett a versenyektől. Minderről a csapatverseny alatt döntött, az egyéni összetett után sorra mondta le az egyéni döntőket is az ugrástól kezdve a felemás korláton át a talajig. A gerenda döntőjén azonban ott lesz. Hogy miért pont a gerendán, ahhoz érdemes visszatérni oda, hogy miért lépett eleve vissza.
Ahogy a korábbi cikkünkben írtük, Biles tornásztársai megpróbálták elmagyarázni, milyen okok is vezethettek az olimpiai bajnok visszalépéséhez.
Simone Biles forradalma: egy szuperhős nemet mond
Az 1996-os atlantai olimpián hősként ünnepelte az egész világ Kerri Strugot, aki az amerikai csapat győzelme érdekében egy sérüléssel (pontosabban: a sérülése ellenére) ugrott. A pillanat, ahogy fél lábon, a fájdalomtól eltorzult arccal és könnyes szemekkel földet ért, az olimpiák egyik meghatározó momentumaként vonult be a történelemkönyvekbe, a felvételt megható zenei kíséret alatt játsszák le újra meg újra.
Egy olyan mentális állapotot írtak le, amelyben az izommemória lényegében lekapcsol, miközben a tornász épp a levegőben van és forog. Biles a verseny utáni interjújában úgy fogalmazott: „A levegőben fogalmam sem volt, hogy hol vagyok.” Ez az angolul twistiesnek nevezett állapot főleg nagy nyomás alatt jelentkezik, bárkivel előfordulhat. Ahogy a volt tornász, Catherine Burns fogalmazott a Twitteren: „Eltévedsz a levegőben, megkérdőjelezed az ösztöneidet, túlgondolsz minden mozdulatot.” Mindez nemcsak félelmetes, hanem hihetetlenül veszélyes is: ha a sportoló nem magabiztos, ha elveszíti a kapcsolatot az izommemóriájával és a kinesztéziájával, azaz a saját mozgásának az érzékelésével, az súlyos sérülésekhez vezethet. Burns azt is hozzáteszi, hogy ezt az állapotot nem lehet csak úgy kialudni, sok esetben teljes rutinok és mozdulatok újraedzésére van szükség, ezért is beszélt Simon Biles arról, hogy egyelőre csak egy nappal gondolkodik előre. És ez a gondolkodás most oda vezetett, hogy gerendán elindul.
Laurie Hernandez, Biles volt csapattársa Rióban a Today című műsorban ezt azzal magyarázta, hogy a gerenda számít a legbiztonságosabb terepnek akkor, ha valaki a twisties-zel küzd. Míg például a felemás korláton folyamatosan le-felhintázik a sportoló, a gerendán sokat van függőleges állapotban, ráadásul nincsenek benne azok a fordulatok, amelyek más szereken elbizonytalaníthatják az amúgy is bizonytalan tornászt.
Hernandez felidézte azokat a videókat is, amelyeket Biles posztolt az Instagram-sztorijában, és amelyeken jól látszik, hogy szó szerint eltéved a levegőben, amikor a felemás korláton gyakorol.
Biles egy üzenetben hozzátette a felvételekhez: „Aki azt mondja kiléptem, annak üzenem, nem léptem ki, de a testem és a fejem egyszerűen nincsenek szinkronban. Nem hiszem, hogy értik, mennyire veszélyes mindez.”
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
