Kellemetlen hibát követett el a hollandiai Lisse egyik múzeumának nemrégiben felvett munkatársa: szemétbe dobott két, összenyomott sörösdoboznak tűnő tárgyat, amely valójában műalkotás volt.

A LAM múzeum egy másik dolgozója vette észre, hogy az egyik kiállítási darab eltűnt a megszokott helyéről, amely furcsa módon egy lift volt. Azért éppen az, mert ahogy Sietske van Zanten, a múzeum igazgatója fogalmazott:  „Művészetünk arra ösztönzi a látogatókat, hogy a hétköznapi tárgyakat új megvilágításban lássák. Azzal, hogy a műalkotásokat szokatlan helyeken állítjuk ki, felerősítjük az élményt, és fenntartjuk a látogatók érdeklődését” – írja a The Guardian.

A szemétbe vágott két fémdobozok első ránézésre valóban hulladéknak tűnhetnek, de közelebbről megnézve látszik, hogy az alkotójuk, a francia Alexandre Lavet aprólékos részletességgel festette meg őket. Az újonc szerelő azonban nem nézegette az All The Good Times We Spent Together (kb. az együtt töltött jó idők) című alkotást, hanem cselekedett.

#BeerCan #artwork accidentally thrown in bin by staff member at Dutch museum. A mechanic working at the LAM museum in Lisse assumed the artwork, entitled All The Good Times We Spent Together, was rubbish https://t.co/v51jEwYmkB pic.twitter.com/PpeYnMnmRE

— MIX (@mixdevil66) October 8, 2024

A múzeum munkatársai azt mondják, nem haragszanak a kollégájukra, végül is csak tette a dolgát. Tanultak azonban az esetből: a továbbiakban a kiállítótérben elhelyezett talapzaton lehet majd megnézni a sörösdobozokat.

Nem most fordult elő először, hogy valaki másnak nézett egy kiállítási darabot. Tavaly egy férfi megevett egy installáció részeként szolgáló banánt egy szöuli galériában. Maurizio Cattelan Komédiás című alkotásáról van szó, amely nem más, mint egy szupermarketből beszerzett, hétköznapi banán egy szürke szigetelőszalaggal felragasztva a falra.

2011-ben egy dortmundi múzeumban egy takarítónő tévedésből „agyonpucolt” egy 200 millió forintnál is drágább modern festményt. A mű címe az, hogy „Amikor elkezd beázni a plafon”. Alkotója, Martin Kippenberger megszáradt esőtócsa látványrétegével „vonta be”. A túlbuzgó takarítónő ezt mocsoknak nézte, és addig tisztogatta a képet, míg meg nem szabadította a tócsahatástól, amivel teljesen tönkretette, helyrehozhatatlanul.