A bronxi állatkert egy különleges, több mint 40 éve kifejlesztett technikát alkalmaz egy királykeselyű-fióka neveléséhez – írja a Wildlife Conservation Society oldala.

A február 25-én kikelt fiókát azért etetik kézzel, mert a keselyűszülők hajlamosak elhanyagolni utódaikat. Ez a fióka genetikai szempontból különösen értékes az állatkerti királykeselyű-populáció számára, mivel 55 éves apjának csak egyetlen másik élő utóda van, és ő az első királykeselyű, aki az 1990-es évek óta kelt ki a bronxi állatkertben. A fióka nemét egyelőre nem határozták meg.

A fióka nevelésére alkalmazott technikát először több mint 40 éve használták az állatkertben, amikor andoki kondorkeselyűket neveltek egy olyan kesztyűbábbal, amely egy felnőtt madárra hasonlított. A gondozó egy jelmezbe bújt, amely eltakarta az arcát és emberi vonásait, és a báb segítségével etette a fiókát egy inkubátorban, amely a fészek szerepét töltötte be.

1980-ban három andoki kondorkeselyű-fiókát is így neveltek fel a bronxi állatkertben, majd 1981-ben Észak-Peruban visszaengedték őket a vadonba. Ezt a módszert ma is sikeresen használják más fajok, például a kritikusan veszélyeztetett kaliforniai kondorkeselyű tenyésztésében és visszavadításában.

A használt bábot az állatkert saját kiállítási és grafikai műhelyének művészei készítették. Chuck Cerbini, a bronxi állatkert madártanért felelős kurátora elmondta:

„Ez a nevelési technika számos szakember együttműködésén alapul: állatgondozók, állatorvosok és művészek közös munkáján. A jelenlegi szakaszban a gondozók naponta egyszer etetik a fiókát a bábbal, miközben ügyelünk arra, hogy ne az emberekre történjen nála az imprinting (bevésődés). A fióka melletti kifutóban egy felnőtt királykeselyűt helyeztünk el, hogy a kicsi láthasson a saját fajának megfelelő viselkedést – ez egy újabb fontos lépés abban, hogy egészséges felnőtté fejlődjön, és jól szocializált legyen.”

A királykeselyű-fiókák fehér pelyhes tollazattal születnek, és a negyedik hónap körül kezdik el növeszteni a fiatalkori tollaikat. A felnőttkori tollazatuk körülbelül négyéves korukra fejlődik ki teljesen.

A Természetvédelmi Világszövetség a királykeselyűt a „legkevésbé veszélyeztetett” kategóriába sorolja. A Mexikótól egészen Észak-Argentínáig és Uruguayig megtalálható faj populációja jelenleg stabil, de az élőhelyük pusztítása és az orvvadászat továbbra is veszélyezteti őket.