Lázár János közlekedési miniszter újabb videót tett közzé a Facebook-oldalán a Harcosok Klubja előtt elmondott beszédéből. A – szerkesztett – beszéd gondolatmenete a szólasszabadság határai, az erőszak természete és a jog lehetőségei körül forog, meglehetősen kacifántos kanyarokkal.
„Felelősségre lesz-e vonva az ellenzék azokért a kijelentésekért, amit folyamatosan tesznek, a rágalmazás, hogy rablás, lopás, hogy lesz-e ennek valami vonzata?” – teszi fel a kérdést Lázár János. Ám nem válaszolja meg azonnal.
Minthogy szerinte: „Azt kell nekünk mérlegelni, és ez egy nagyon összetett és bonyolult kérdés, hogy egy választás megnyerése megfelelő elégtétel-e, vagy pedig
oda jutottunk, hogy más jogi jellegű elégtételre is szüksége van néhányunknak.
Rólam már egy lexikont ki lehetne adni, annyi mocskot írtak és mondtak rólam, csak az elmúlt néhány évben, és akkor van itt egy ember közöttünk, akiről ennél sokkal többet, négyzetre lehet emelni a számot.
Az a kérdés, hogy ezt meddig kell tűrnie és viselnie az embernek.
Amíg ez az anyagi viszonyokkal, pénzzel, korrupcióval kapcsolatos – egyik fülemen be, másikon ki. Az emberek pontosan tudják, hogy ezek a kritikák, támadások mennyit is érnek valójában.”
Végül tehát Lázár János eljut a helyes következtetésig. A hatályos jogszabályok és jogalkalmazás szerint ugyanis
a közszereplőknek a szólásszabadság érvényesülése érdekében meglehetősen sokat kell tűrniük, lehet őket például tolvajnak vagy akár szatyor fingnak nevezni.
A helyes válasz tehát, hogy a választás megnyerése megfelelő elégtétel kell, hogy legyen Lázár Jánosnak a kijelentésekért. Hacsak a Fidesz nem kíván törvényt módosítani, tovább szűkítve a szólásszabadság kereteit.
Lázár János szerint azonban nem is a lopással, korrupcióval kapcsolatos vádak jelentik az igazán komoly fenyegetést. „Ami azonban most, a fizikai erőszakkal kapcsolatban a világban és Európában kibontakozóban van, mindig verbalitással kezdődik, és a verbális erőszak fizikai erőszakot szül, ezt meg kell fontolnunk, hogy ez ellen mikor és milyen formában lépünk fel. Szerintem ha valaki valakinek az akasztására buzdít, az egy köztörvényes bűncselekmény, amit meg kell torolni. Félreértés ne essék!
Nem miattam kell megtorolni, nem rólam van személyesen szó, hanem azért, hogy ennek egyszer és mindenkorra elejét vegyük, mert nagy baj lesz belőle és csúnya vége lehet.
Ezért kell fellépni szerintem a törvény eszközével, erős kézzel.”
Lázár János alighanem a Charlie Kirk amerikai influenszer elleni merényletre, és a merénylet közbeszédre gyakorolt hatására gondolt. (Esetleg arra, hogy Charlie Kirk meglehetősen szélsőséges és szélsőséges stílusban hangoztatott véleményeinek köze lehetett az ellene elkövetett merénylethez.)
A verbális erőszakkal kapcsolatos fejtegetés időzítése meglehetősen érdekes, ugyanis
Orbán Viktor miniszterelnök nem sokkal korábban osztott meg egy vicceskedő videót, amiben poloskákat söpröget
– egyértelműen visszautalva a március 15-ei, nagy vihart kavart poloskázós beszédére. (Amiben dehumanizálva poloskának titulálta vélt és valós politikai ellenfeleit.)

Mire Magyar Péter azt reagálta, hogy a választási győzelem után – mármint a Tisza-győzelem után – „a gyűlölet karmestere oda kerül, ahová való”. Bárhol legyen is az.
Közben Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök arról írt a Facebookon, hogy egy kommentelő kötelet követelt a nyakára. És közben az állami hírcsatorna stábja arról számolt be, hogy a Tisza párt kötcsei rendezvényén inzultálták őket, olyan is volt, aki a felakasztásukkal élcelődött.
Mindenesetre van abban némi ellentmondás, hogy Lázár János a fidesz által a közösségi médiatér megszállására toborzott harcosok előtt arról beszél, hogy
- a verbális erőszak fizikai erőszakot szül,
- tehát tulajdonképpen a verbális erőszak kerülésére buzdít,
- miközben megtorlást sürget a verbális erőszakot elkövetőkön,
- de – egy mellékmondatban odafűzve – szigorúan jogi eszközökkel, nem erőszakos megoldásokkal.
Lázár Jánosnak abban igaza van, hogy a verbális erőszak fizikai erőszakot szül, a közbeszéd eldurvulása, a hergelés, az ellenfél – illetve tetszőlegesen kiszemelt és ellenfélnek kikiáltott társadalmi csoportok – dehumanizálásának csúnya vége lehet.