„A helyzet az, hogy én soha nem akartam író lenni” – jelenti ki Krasznahorkai László a svéd állami televízió által készített dokumentumfilmben. Sokfelé dolgozott, és csak egyetlen könyvet szeretett volna írni a társadalom alján tapasztalt élményeiről.
Ez a kötet a Sátántangó lett, de amikor forgatókönyvet írt belőle Tarr Bélának, nem találta tökéletesnek a regényt. „Azért írtam meg a következő könyvemet, hogy megpróbáljam kijavítani az előzőt… Jóvá tenni.”
A filmben így írja le a Magyarországhoz fűződő viszonyát: „Az anyám iszik, ilyenkor elveszti a szépségét. Az anyám, ha iszik, verekszik, megver minket is, gyerekeket. Az anyám nem főz, ha iszik, és az anyám folyamatosan leépül. Nekem kell főznöm a kishúgomra. És mégis szeretem. És a kérdés: Hogy? Miért? Mert az anyám. Ennyit a hazáról.”
Az itthoni politikai helyzetet borzalmasnak látja. Szerinte a rendszerváltozás után eljátszottuk azt a lehetőséget, hogy olyan országunk legyen, amiben az emberek a körülményekhez képest viszonylag jól megvannak. Hozzáteszi: ezt nemcsak a politikusok alakították így, hanem részünk van benne nekünk, alattvalóknak is.
A félórás filmet itt lehet megnézni.
