„Amikor én a 60-as évek végén sorkatonai szolgálatot teljesítettem valahol a Bükkben, a reggeli létszámellenőrzés és levélosztás után ellenőrizték, hogy az előírás szerint megborotválkoztunk-e, és a ruházatunk, felszerelésünk is hibátlan” – kezdi bejegyzését az újságíró.
Ő Tardonán szolgált a légvédelmi rakéta alakulatnál, ahol a tiszteknek villamosmérnöki diplomájuk volt, és a Szovjetunióban szerzett rakétatiszti végzettségük. A rakéták körül is kizárólag érettségizett, Borsod megyei fiúk szolgáltak, az őrkatonák viszont vidéki srácok voltak, köztük sok volt a cigány.
„Falra tudok mászni, amikor azt hallom, hogy a cigányságot az edukáció, azaz a tanítás, tanulás mentheti meg. Az edukáció igazából az, ami a cigány sorkatonák számára a honvédség volt: nevelés, azaz szocializáció. A szabolcsi cigány meg parasztgyerek ugyanazt ette, ugyanazt hordta, ugyanazt viselte el, mint az érettségizett társa. Ha nem is ment könnyen, de megszokta a rendet, a szabályokat, sikerült megbirkóznia az indulataival, és fel sem merült, hogy kihúzza magát a heti egy, kötelező fürdés alól.”
Hozzáteszi még Havas, hogy ha rajta múlna, együtt szolgálna a hétköznapi halandókkal az értelmiségi, netalán elit családból származó, egészséges fiú is.
Végül megjegyzi, hogy akinek annak idején volt pofája hamis, kamu orvosi papírokkal felmentetni magát, az nagy biztonsággal képes volt más galádságokra is.
Azt azonban nem részletezi a posztban, mik lennének a feltételei ahhoz, hogy támogassa a sorkatonaság visszaállítását.
