Sok mindenről beszélnünk kell.
Lynne Ramsay skót rendező beszélt már Kevinről, a családtagjait és iskolatársait lemészárló kamaszról (Beszélnünk kell Kevinről, 2011), ráosztotta Joaquin Phoenixre a traumatizált lelkű, kalapácsos gyermekszabadító szerepét (Sosem voltál itt, 2017), most pedig Jennifer Lawrence és Robert Pattinson közreműködésével beszél a szülés utáni depresszióról.
És Lynne Ramsay nagyon jól beszél. Mármint filmnyelven. Minden beállításában van valami, ami markánsan más – zaklatottabb, érdesebb, töredezettebb –, mint ahogy azt az iparos kollégák csinálnák. Ezt a technikát engedi rá a történetre.
Ifjú pár érkezik New Yorkból a vidéki Amerikába. A nő terhes, a férfi lelkes, az örökölt ház egy patkánytanya, de a környék idilli. Minden megvan: erdő, mező, tisztás, kuvikolás. Csak néha tűnnek fel holdkóros öregek az éjszakai tájban, puskával a kezükben. Nem nagy ügy.
Itt majd megírhatod a Nagy Amerikai Regényt, szellemeskedik beköltözéskor a férfi, nem túl gyakran tesz ilyet, de legalább most már tudjuk, mivel foglalkozik a nő. Ha író az ember, és kezd megőrülni vidéki magányában, rögvest felsejlik Jack Nicholson baltás alakja a Ragyogásból - ezt Ramsay is tudja, nemcsak a Kubrick-rajongók keménymagja.
Balta nem lesz, csak kés és pszichológiai mélyrepülés.
A baba megszületik, az anya depresszióba esik. A rendezőt ez érdekli. A pergő vakolat, a vészjósló nézések, az elpattanó húrok. Nagyon helyes. Most már csak filmet kell csinálni.
Jennifer Lawrence
ADS Service / MUBI / Seamus McGarvey
A baj valahol itt kezdődik. Ramsaynél a megőrülés lesz a fő attrakció, a művészi mutatvány. Ide nézzetek, mit tudok én – nincs kiírva sehova, könnyen kiolvasható mégis a képekből. Odanézünk, és ámulunk, milyen álomszerű az éjszakai erdő mélyén bóklászó kismama. És milyen költői, ahogy a mező fűszálaiba belekap a szellő, miközben apa és anya mászik egymás felé. A látványt a nagy tájképfestő, Terrence Malick is helyeselné.
Van ebben a nagy szépségben valami fals és magamutogató, az eredetiség hajszolása már csak ilyen sport, könnyen megbosszulja magát. A keresetlenség kicentizett, a felszín, bármilyen vad és vonzó, felszín marad Ramsaynél.
Miközben a film vállalása mégiscsak az, hogy megmutassa, micsoda pokol a szülés utáni depresszió. Vagy bármiféle depresszió. Hogy hogyan szenved az anya és vele együtt egész környezete. Elsősorban az apa, aki a maga módján igyekszik segíteni, és a tűrésben is igen messzire megy.
Jennifer Lawrence és Robert Pattinson
ADS Service / MUBI / Seamus McGarvey
Ramsayt nem annyira ez a mindennapos pokol, mint inkább a nagy jelenetek, a látványos művészi megoldások érdeklik. A tűzijáték. A meghökkentés. A szoptatós anyuka melléből anyatej fröccsen a tintapacás papírra, milyen érdekes kombináció is ez. Anyatej és tinta közös pacát alkot, és miután elidőztünk a bizarr mixtúrán, a horizont tágul, már az éjszakai égbolt végtelenségét látjuk. Anyatejes pacából hamar eljutunk az univerzumig.
Vajon jó ötlet-e az idegen anyagok e nagy összefolyásában, ha kutya kerül a házhoz? A családi jókedv megsegítése végett. Ramsay az állatszereplőkkel sem kíméletes. Mindenben a nagy feszültséget keresi, az út mentén is áll egy-két nagyfeszültségű torony, csak a biztonság kedvéért, ha a cselekmény nem lenne elég. Az agrárium is asszisztál a drámához.
Jennifer Lawrence és Robert Pattinson
ADS Service / MUBI / Kimberley French
Ami biztos, hogy ez most nem a színészeken múlt. Bár 10-15 millió dolláros éves árbevétel felett nehéz hitelesen szenvedni, ezen a szinten minden emberi kín és vonaglás gyanús, Jennifer Lawrence-nek még így is összejön a dolog. És Robert Pattinson sem kirívóan rossz. Ugyanazt csinálja, mint Batman-ruhában, talán az arckifejezése tétovább ezúttal egy kicsit. Szegény Lawrence, mindent megtesz a nagynevű rendező kedvéért, nemcsak lelkileg, testileg is lemeztelenedik, de a nagybetűs művészet sem az anyatej-tinta egyvelegtől, sem a vásznon néha feltűnő lótól nem akar megszületni.
Szimbólum lenne a megviselt paci? Isten óvjon mindannyiunkat, különösen minket, magyarokat a lovas szimbólumoktól!
Amit Jennifer Lawrence művel, azt hívják bátor alakításnak Hollywoodban. Általában ezt arra értik, amikor egy máshoz szokott sztár bevállalja, hogy nem a legelőnyösebb szögből fényképezik. Méltatlan dolog lebátorozni ezért a színésznőt, ennél többet érdemel Lawrence. Teljesen helyénvaló alakítást nyújt ebben a filmben, ami nem egy nagy meglepetés, a kvalitásai jól ismertek. Ahogy Pattinsonéi is.
Meglepetésnek ott a ló és Nick Nolte.
Kettejük közül az állat kínos, Nolte felbukkanása azonban egészen drámai. Talán azért is, mert nehéz eldönteni, hogy egy nagy színész romjait látjuk vagy egy nagy színészt, aki eljátssza az emberi romot. Akárhogy is, Nick Nolte egymaga megemeli a filmet. Olyan magasságba, amihez nem ér fel egyetlen négylábú szimbólum sem.
https://www.youtube.com/watch?v=wU3Egs-u9Is
