A vasárnapi választás csodálatosabb volt „még az 1989-es rendszerváltás eufóriájánál is, mert az részben az ölünkbe hullt, ám ezt a mostani, második rendszerváltást valóban csak mi csináltuk” – írja Janisch Attila a Magyar Narancsban megjelent írásában.
Úgy véli, Magyar Péter és csapata emberfeletti munkát végzett az elmúlt két évben. „Ez a csoda nélkülük nem jöhetett volna létre, mert kellett az a hit, az a remény, amit ők villantottak fel előttünk, amit ők adtak vissza nekünk ezzel a hatalmas munkával.”
Ám – teszi hozzá – innentől Magyarország újrademokratizálásában mindannyiunk munkájára szükség van.
Majd arról a generációról ír, amely akkor kezdhette volna el a felnőtt életét, amikor Orbán 2010-ben átvette a hatalmat Magyarország felett, „és már az első ciklusában ellehetetlenítette e generáció sok-sok tehetséges tagjának életét, előrejutását. Egy egész generációnak rabolta el ez a velejéig romlott, aljas rendszer a fiatalságát, amiről ők soha nem fognak elfeledkezni, mert az elrabolt idő már soha nem tér vissza.”
Szerinte ezek a bűnök nem felejthetők, nem megbocsáthatók, ezek a bűnök, amelyek alól soha nem kaphatnak felmentést azok, akik ezeket gátlástalan hübriszükben elkövették.
A morális ítéletet e bűnök elkövetői felett nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk meghozni – szögezi le.
