Újabb törökországi járattal bővült április végén a Wizz Air kínálata: a magyar légitársaság Isztambul és Antalya után Ankarát tűzte fel a térképére. A magyar és török főváros között mindeddig nem volt közvetlen légi összeköttetés.
Törökország az elmúlt években nem a turisztikai, hanem az üzleti célú utazások körében lépett nagyot előre: ma már Budapestről a negyedik legtöbb ilyen célú utazás ebbe az országba indul Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság után. A várakozás a most induló ankarai járattal kapcsolatban is hasonló: a légitársaság szerint az érdeklődés főként üzleti célú, és a török oldalon dominál.
Mi a légitársasággal turistaként jártunk Ankarában, amely lakosságszáma alapján a második legnagyobb város Törökországban a maga 5,7 milliójával, története mégsem olyan gazdag, mint Isztambulénak, vagy a harmadik legnagyobb városnak, Izmirnek.
https://hvg.hu/elet/20250810_izmir-torokorszag-nyaralas-utazas-urla-articsoka-turizmus-ebx
Ankara 1923-ig csak egyike volt a 81 török városnak Angora néven, Mustafa Kemal Atatürk államalapító azonban megtette a Török Köztársaság fővárosának, mai nevét 1930-ban kapta. A választást egyszerű földrajzi és védelmi szempontok indokolták: az Anatóliai-fennsík közepén, 850 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, messze mind a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tengertől – és kellően elkülöníthetően a köztársaság előtti idők Oszmán-birodalmának központjától, Isztambultól.
Az új főváros lakossága egyetlen évszázad alatt nőtt néhány tízezerről több millióra, amiben szerepet játszott az is, hogy ide költöztették a modern török államigazgatás minden fontosabb intézményét, ma itt működik az ország legnagyobb egyeteme is.
Bár a helyiek kifejezetten büszkék rá, hogy Ankara a több évezredes selyemút egyik fontos állomása volt, a település legtöbb látványossága valójában az elmúlt száz évhez kapcsolódik. Az államalapító arcképe számos helyen visszaköszön, a legnépszerűbb látványosság pedig grandiózus síremléke, az Antkabir. Az Atatürk-mauzóleumot 1953-ban nyitották meg, maga a sír egy hatalmas márványcsarnokban található. Ennek megtekintését akadályozza, ha kifogjuk, hogy állami vagy civil delegáció érkezik az államalapító nyughelyéhez, a koszorúzásók idejére ugyanis a csarnok előtti térre zavarják ki a látogatókat.
Atatürk mauzóleuma, az Antkabir
HVG / Mészáros Márton
Elnöki ügy
A grandiózus otthon nemcsak a múlt, hanem a jelen államfőjének is jár: a túravezetőnk által csak „modern palotaként” bemutatott elnöki rezidencia tervezése 2011-ben kezdődött, és épp időben elkészült ahhoz, hogy ideköltözhessen 2014-ben a miniszterelnöki titulust elnökire cserélő és azóta is hivatalban lévő Recep Tayyip Erdogan.
Az elnök akkori sajtóhírek szerint személyesen is részt vett a 150 ezer négyzetméteres ingatlan tervezésében, amelynek alapterülete közel háromszor akkora, mint a versailles-i kastélyé, a Fehér Házénak pedig mintegy harmincszorosa. A rezidencia valójában csak ceremoniális szerepet tölt be, az elnök itt fogadja a külföldi delegációkat, ide látogathat majd el Magyar Péter is, ha eleget tesz Erdogan meghívásának. A török elnök ugyanakkor életvitelszerűen nem itt él, hanem Isztambulban, de hogy pontosan hol, az a szélesebb nyilvánosság számára nem ismert.
Az elnöki palota Ankarában
HVG / Mészáros Márton
A palota a nyilvánosság számára nem látogatható, ellentétben a közvetlen szomszédságában felhúzott, hasonló méreteket öltő Nemzeti Könyvtárral. Hogy az egész épületkomplexum mennyire politikailag érzékeny téma, azt jól jelzi, hogy még a török állami ügynökség által delegált idegenvezetőnket is lecserélték a Könyvtár saját túravezetőjére, nehogy az ellenzék által terjesztett pontatlan információkat közöljön, például az építkezés költségeivel kapcsolatban. Az átadás idején megjelent sajtóhírek szerint egyébként a teljes projekt óvatos becslések szerint is több mint egy milliárd dollárba került.
A több mint kétmillió kötetből álló gyűjtemény 125 ezer négyzetméteren helyezkedik el. A könyvtárban 5500 ülőhely áll az érdeklődök rendelkezésére, amelyek közül látogatásunk idején alig volt néhány szabad, a legtöbb asztalnál egyetemistakorú diákok tanultak. Az intézmény egyben közösségi térként is funkcionál, a nap 24 órájában várja a látogatókat, ráadásul napi kétszer ingyenes étkezést is biztosítanak az olvasóknak.
Az ankarai Nemzeti Könyvtár belülről
HVG / Mészáros Márton
A kör alapterületű központi csarnok köré felhúzott könyvtárban a magyar vonatkozású könyvek kiemelt helyre kerültek a türk testvériség szellemében, közvetlenül Türkmenisztán és a kizárólag Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság kötetei mellett. A nemzetközi irodalomnak szentelt részlegen szegényes a kínálat magyar szerzőkből, de a friss Nobel-díjas Krasznahorkai László Şeytan Tangosu című művét azért kikölcsönözhetjük.
A történelem iránt érdeklődők számára a fővárosban a némileg romos, de látogatható állapotban lévő ankarai várat érdemes útba ejteniük. Vagy épp az Anatóliai Civilizációk Múzeumát: az 1997-ben az év múzeumának választott intézménynek egy, a Nándorfehérvárat is ostromló II. Mehmed uralkodása alatt épült piactér ad otthont.
Kilátás az ankarai vár alatti utcából a városra
HVG / Mészáros Márton
Meseország a föld fölött és alatta
Ha szabadidős céllal váltanánk jegyet a Wizz Air új járatára, a kötelező ankarai látnivalókon túl érdemes pár napot rászánnunk a közeli Kappadókia bejárására. A valóban mesebeli régió autóval másfél-két óra távolságra van a fővárostól. A térség gazdasága szinte kizárólag a turizmusra épül, ezt azonban a helyiek igyekeznek maximálisan kihasználni: Kappadókia több száz méterrel a föld felett, valamit a felszín alatt is felejthetetlen élményekkel szolgál.
A régió leginkább hőlégballontúráiról ismert. A ballonok hajnalban, még napfelkelte előtt emelkednek a magasba az év egészében. Az egyszerre felszálló több száz léggömb látványa önmagában is lélegzetelállító, a napfelkeltével ösztönözve pedig életre szóló élményt jelent. Minden ballon egy-egy 32 fős kosarat húz magával az ég felé, vagyis reggelente több ezer ember száll a magasba, hogy a magasból csodálja meg az egyébként már a földről is festői tájat.
A léggömbbiznisz szinte kizárólag néhány helyi családi vállalkozás kezében van, a kapitányok pedig nemcsak a fel- és leszállás terén gyakorlottak, hanem abban is, hogy hogyan irányítsák úgy a hajót, hogy az minden, a fedélzeten lévő utas számára a leglátványosabb legyen. A hőlégballonozás ugyanakkor nem a leginkább pénztárcabarát kikapcsolódási forma: a legolcsóbb jegyek 150 euró környékén, 50 ezer forint felett kezdődnek, vagyis egy-másfél óra a levegőben Kappadókai felett drágább, mint oda-vissza megtenni a Wizz Airrel a Budapest–Ankara utat.
Hőlégballonok a hőlégballonról
HVG / Mészáros Márton
Kappadókiát egyedül annak nem érdemes meglátogatnia, aki egyszerre tériszonyos és klausztrofóbiás. A hőlégballonok mellett ugyanis a helyiek leginkább arra a több mint kétszáz föld alatti városra büszkék, amelyek évezredeken át szolgáltak népcsoportok menedékéül. A barlangvárosok akár 85 méter mélyre is nyúlhatnak a felszíntől, az első szűk folyosókat az időszámítás előtti 7-8. században vésték Kappadókia puha, vulkáni kőzetébe. Ugyan föld alatti városokként hivatkoznak rájuk, a barlangrendszerekben valójában tartósan nem tartózkodtak tömegek, de néhány hónapig több száz, vagy akár több ezer embert is képesek voltak elrejteni az aktuális ellenség vagy épp az időjárási viszontagságok elől.
A barlangokban hálószobák, konyhák, a szűk folyosókhoz képest tágasnak számító közösségi terek, istállók és borászatra alkalmas helyiségek is találhatók – utóbbinak ugyanis szintén évezredes hagyománya van a környéken. A feltárt menedékeknek csak egy része látogatható, de a barlangrendszert még nem sikerült teljesen feltérképeznie a régészeknek. A legfrissebb ásatások szerint az egyes föld alatti városokat több kilométer hosszú alagutak kötötték össze egymással.
A barlangrendszert számos civilizáció használta menedékként az aktuális megszállók ellen, akik lehettek épp a korai keresztényeket üldöző rómaiak, a keletről betörő arab hódítók vagy épp Timur Lenk serege. A puha kőzetbe vájt városok nemcsak a föld alatt nyúlnak el, a hegyek oldalaiba is számos, akár életvitelszerű használatra is alkalmas barlangot alakítottak ki, ezek egy része ma már hotelként szolgálja ki a Kappadókiába érkező évi több millió turistát. A helyiek rendkívül büszkék a térség hagyományos iparművészetére is, külön múzeumot szenteltek a helyi fazekasmesterek műveinek, ha pedig valami rendkívüli szuvenírt szeretnénk magunkkal vinni, akár egy hagyományos, kézzel szőtt török szőnyeg is jó választás lehet.
Ezt az utazást a Wizz Air tette lehetővé. További információk a wizzair.com oldalon.
Nyitókép: Kilátás az ankarai várból Törökországban Fotó: AFP / Abdullah Guclu / ANADOLU / Anadolu via AFP
