Aki csak fél szemmel is követte az utóbbi 15 évben az “európai GPS”, hivatalos nevén Galileo-EGNOS program műholdjainak világűrbe juttatását, üzembe állítását és az erre épülő európai űripar fejlődését, joggal állapíthatta meg: az öreg kontinens országai épphogy csak kullogtak az amerikai, kínai, indiai vagy az orosz űrambíciók mögött.

Mindezek fényében meglepő választásnak tűnhet, hogy 2023 júliusában Rómában Giorgia Meloni kormánya az afrikai kapcsolatok élénkítésére az úgynevezett “Mattei-terv” részeként az űripari együttműködés erősítését tűzte ki célul. Ennek magyarázata, hogy az olasz kormány űrgazdasági ambícióinak felpörgetésében komoly szerepet szán a kenyai Malindiban található, az 1960-as évek óta működő történelmi űrbázis újraindításának.

A háttérben egy még szélesebb körű törekvés húzódik meg: az Európai Űrügynökség és az Afrikai Unió (AU) által 2023 elején alapított, Egyiptomban működő Afrikai Űrügynökség közötti híd megteremtése. Az űrstratégia kidolgozása az Afrikai Unió azon tizenöt kiemelt célja között van, melyektől a kontinens gazdasági növekedésének és fejlesztésének fokozását remélik az úgynevezett Agenda 2063 távlati tervek keretében.

Mindez az európai ipar egésze számára is kulcsfontosságú lépés, beleértve az egyes országokat és Európai Uniót is. Az olasz kormány kenyai projektje mellett a Spanyolország által 2024. májusban huszonötödik államként aláírt Artemis-megállapodások említhetők, amelyek keretében új partnerséget gründoltak a NASA és az újonnan létrehozott Spanyol Űrügynökség (Aee) között.

Uniós szinten Brüsszel is igyekszik maga mögött hagyni az úgynevezett hordozórakéta-válságot, s ezzel az önálló európai űrkezdeményezések több mint egy éve tartó stagnálását. 2023 júliusában ugyanis “nyugdíjazták” az Ariane 5 nagy teherbírású hordozórakétáit, ezzel pedig Brüsszel autonóm űreszköz nélkül maradt, kiszolgáltatva magát nemzetközi partnereinek űrügyekben.

A “kilövési válság” egy évvel később, idén júliusában ért véget, amikor az utód, az Ariane 6 felszállt első tesztküldetésére Francia Guyanából kilenc, uniós vállalatok által gyártott CubeSats műholdat juttatva az űrbe. Az indítás során történt néhány meghibásodás, de a mérleg pozitív az új küldetések szempontjából. Ahogy Andrea Gili, az Ispi tanulmányi központ kutatója friss elemzésében rámutat: “Ez egy új fejezet az európai űrkutatás történetében. Visszahozza az oxigént az egész űrkutatási ágazatba, de mindenekelőtt ez az első lépés a stratégiai autonómiához és az űrhöz való önálló hozzáféréshez való visszatérés felé.”

Az EU újraindítja űrversenyét

A 2021-27-es időszakban 15 milliárd eurós közös költségvetéssel rendelkező program a döntéshozók szerint jól teljesít, egy júliusban kiadott jelentésében az Európai Bizottság azt állapította meg, hogy az EU a Galileo-EGNOSS-szal kapcsolatos több, mint egy évtizedes állandó késedelmek, technikai nehézségek és költségtúllépések után az unió a jelek szerint jobb pályára állt az űrversenyben.

Az európai adófizetők számára kulcsfontosságú, hogy a jelentés szerint a Föld-megfigyelési (EO) programot is magában foglaló űrprogram eléri a kitűzött célokat, és a kapcsolódó szolgáltatások végre hasznosíthatják a precíziós helyzetmeghatározási technológiákat.

A jelentés emlékezteti a döntéshozókat, hogy mostanra “az űradatok és -szolgáltatások felhasználása messze túlmutat a hagyományos alkalmazásokon, és döntő szerepet játszik különböző ágazatokban, például az energetikában, a várostervezésben, a biztosítási szektorban vagy a környezetfigyelésben”.

Indítás előtti utolsó ellenőrzések a Sentinel-6 földmegfigyelő műholdon

AFP Photo / Stephane Corvaja / European Space Agency

A Föld-megfigyelési (EO) piac 2033-ra várhatóan közel 6 milliárd euróra nő. Eközben a globális navigációs műholdrendszerek (GNSS) globális downstream piaci bevételei a jelenlegi 260 milliárd euróról, 2033-ra várhatóan 600 milliárd euróra emelkednek.

A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy az űrtechnológián alapuló downstream megoldások jelentősen hozzájárulhatnak az európai ipar fejlődéséhez is. Míg a Copernicus 2030-ig várhatóan 35 és 131 milliárd euró közötti társadalmi-gazdasági hasznot hoz, amelynek 84%-a a downstream ágazatból származik, addig a Galileo és az EGNOS 2043-ig várhatóan 60 és 90 milliárd euró közötti hasznot generál – derül ki a helyzetértékelésből.

Az uniós célokhoz szorosan kapcsolódik, hogy az Európai Űrügynökség 2024 májusában bejelentette: két vállalatot választottak ki a Nemzetközi Űrállomásra irányuló kereskedelmi teherszállítási szolgáltatások fejlesztésére. Ezek egyike a The Exploration Company-t, egy alig három évvel ezelőtt alapított francia és német start-up cég, a másik pedig a Thales Alenia Space-t, egy francia-olasz űrrendszer-szolgáltatót. A két cég 25 millió eurós kezdeti támogatást kapott, hogy 2028-ra kereskedelmileg rentábilis szolgáltatást fejlesszenek ki az alacsony Föld körüli pályára – olyasmit, amit Elon Musk Space X-je kínál. Ez az ESA első valódi lépése az amerikai űrügynökség, a NASA azon megközelítésének lemásolására, hogy a rakéták és űrhajók fejlesztésének megrendelése helyett inkább cégektől vásárol űrrepülési szolgáltatásokat.

Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója egy nemrég adott interjúban mondta el, hogy az alacsony Föld körüli pályán végzett teherszállítási szolgáltatási szerződések mutatják, hogy az ESA modernizálódott, hogy megfeleljen az űrgazdaság következő korszakának.

Samantha Cristoforetti a 200-adik űrben töltött napját ünnepli a Nemzetközi Űrállomás Cupola moduljában

AFP Photo / ESA / NASA

Ráadásul Enrico Letta volt olasz miniszterelnök az EU egységes piacának helyzetéről szóló jelentésében is azt írja, hogy az Unió űrpiacát integrálni kell, mert az európai űripar patchwork jellege már nem alkalmas a jelenlegi globális űrgazdaságban való versenyben való helytállásra.

Az Ukrajna elleni orosz háború nyomán az EU újabb, régóta várt, űrpolitikával kapcsolatos kulcsfontosságú döntést hozott Brüsszelben, amikor az európai döntéshozók megállapodtak abban: Elon Musk Starlinkjéhez hasonlóan saját műholdas kommunikációs rendszerbe fektetnek be. Ez lenne az IRIS2 műholdkonstelláció.

A több pályán keringő műholdrendszer egyesíti az alacsony Föld körüli (LEO), a geostacionárius (GEO) és a közepes Föld körüli (MEO) műholdak által kínált előnyöket. A tervek szerint biztonságos kommunikációs szolgáltatásokat nyújt majd az EU és tagállamai számára, valamint szélessávú összeköttetést az európai polgárok, magánvállalkozások és kormányzati hatóságok között.

Geopolitikai viták

Az iparág erőviszonyai jól ismertek, legalábbis ami a globális űrverseny nehézsúlyú és feltörekvő szereplőit illeti. Az Egyesült Államok még mindig az élen áll: 2021-ben mintegy 211 milliárd dollár értékű volt az űrgazdasági piaca és a beszállítói lánc több mint 360 ezer munkahelyet tartott fenn.

Kína egyre nagyobb teret nyer, és az amerikai hírszerzés elemzései szerint néhány éven belül nyíltan alááshatja Washingtont. A CIA igazgatójának 2023-ban közzétett jelentése rámutat, hogy Peking “gyorsan növekszik” ezen a területen, és 2030-ra “jelentős globális versenytárssá válik”. Peking – mutat rá az amerikai hírszerzési jelentés – az üzleti szektort használja ki ahhoz, hogy középtávú céljainak elérését felgyorsítsa. A legismertebb és legambiciózusabb a Kuo-vang, egy 13 000 műholdból álló, Peking irányítása alatt álló mega szatellithálózat tervezése. A tempó könyörtelen, a Space News című szaklap 2016-ban “csak” 22 indításról beszél, 2023-ban 67, 2024-ben pedig már 100 fellövésről.

Egy Hosszú Menetelés 4B hordozórakéta indítása a Hszicsangi Űrközpontból 2024 augusztus 16-án

AFP / Xinhua / Yang Xi

Az amerikai-kínai kihívás árnyékában a többi globális szereplő is kitart, illetve halad előre. Oroszország az Ukrajna elleni agressziója után bevezetett szankcióknak van kiszolgáltatva, de ennek ellenére rövid távon jó iparági növekedés elé néz. India közvetlen jelölt a globális hatalomra, az ipar történetében példátlan növekedési ütemmel. Az olyan óriáscégek, mint a Boeing és az Airbus bővítik tevékenységüket a szubkontinensen, és ezzel táplálják a 2030-ra 70 milliárd dollárra prognosztizált piacot. Az Európai Unió felveszi a ritmust, eredeti törékenységével és potenciáljával: a 27 különböző gazdaság közötti kapcsolat és a közös iparpolitika keresése. Ugyanaz, amely az új brüsszeli űrversenyt is előmozdíthatja, vagy meg is fékezheti.

A cikk a Pulse projekt részeként készült az Európai Bizottság támogatásával Szerzők: Alberto Magnani (Il Sole 24 Ore, Olaszország), Folk György (EUrologus/HVG, az El Confidencial című spanyol lap közreműködésével.