A jelentésből kitűnik, hogy az Európai Unióba irányuló illegális határátlépések száma 35%-kal csökkent idén. A bizottsági értékelés szerint ez többek között a nemzetközi partnerekkel végzett közös munkának és a harmadik országokkal kötött megállapodásoknak az eredménye. Egy korábbi jelentés egyébként arra is rávilágít, hogy a Magyarországot érintő nyugat-balkáni útvonalon a migránsok száma az elmúlt három évben 90 százalékkal csökkent. Erről egy kicsit később.
Magnus Brunner, az EU belügyi biztosa a mostani jelentést azzal vezette fel, hogy legfőbb ideje, hogy az Európai Unió visszavegye az ellenőrzést a határai felett. Erre vonatkozóan a közelmúlt több jogszabály-javaslatot is beterjesztettek, például a kiutasítások felgyorsításáról vagy a biztonságos származási országok listájáról. Az egyik jogszabály, a belépési-kilépési rendszer már egy hónapja hatályban van. Ennek köszönhetően az EU rögzíti és egységes rendszerben tartja nyilván (biometrikus adatokkal) hogy a harmadik országokból az EU területére kik, mikor léptek be és mikor távoztak a kijelölt határátkelőhelyeken, érvényes vízummal. Már az első hónapban több mint 4 millió belépést regisztrált a rendszer, akik közül eddig közel 3 millióan hagyták el az EU területét.
Az Európai Unióban ezekre a reformokra nagy szükség van, mert tisztában vagyunk a frusztrációval, ami jelen van, és azzal az érzéssel is, hogy egyesek néha figyelmen kívül hagyják a szabályainkat. Ezért ezek a reformok kulcsfontosságúak és fontosak a bizalom helyreállításához egyrészt a tagállamok, másrészt az uniós polgárok között, és pontosan erről szól a reform. A bizalom helyreállításáról és a történések feletti kontroll helyreállításáról szól
– jelentette ki sajtótájékoztatóján Brunner biztos.
Az Európai Bizottság az első migrációkezelési ciklus keretében a tagállamokat négy csoportba osztotta aszerint, hogy milyen migrációs nyomásnak vannak kitéve. Egy magas beosztású bizottsági tisztviselő elmondta az EUrologusnak, hogy a számításokat nagy alapossággal, a rendelkezésre álló migrációs adatok, a ráfordított költségek, az adott tagállam mérete, népessége és GDP-je alapján végezték el. Ennek alapján a négy csoport a következő:
- Görögország és Ciprus migrációs nyomás alatt áll az elmúlt évben aránytalanul magas érkezési szint miatt. Spanyolország és Olaszország szintén migrációs nyomás alatt áll, mivel ugyanezen időszakban aránytalanul magas számú ember érkezett a tengeri kutatást és mentést követően.
- Belgium, Bulgária, Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország és Finnország migrációs nyomás veszélyének van kitéve, akár az előző évben érkezők nagy száma, akár a befogadási rendszereikre nehezedő folyamatos terhek, akár a migráció fegyverként való felhasználása miatt.
- Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Ausztria és Lengyelország jelentős migrációs helyzettel néz szembe az elmúlt öt év kumulatív nyomása miatt.
- Az imént nem említett országok, közöttük tehát Magyarország migrációs szempontból nincs fenyegetve.
Az első pontban említett négy tagállam jogosult lesz hozzáférni a Szolidaritási Alaphoz, az EU migrációs nyomás alatt álló tagállamok számára létrehozott szolidaritási eszközéhez, amikor a Paktum 2026 közepén hatályba lép. A második pontban szereplő országok elsőbbségi hozzáférést kapnak az EU Migrációs Támogatási Eszköztárához, amely például a hibrid fenyegetéssel vagy drónbetöréssel sújtott tagállamok számára nyújt segítséget, de ez nem az EU Szolidaritási mechanizmusa. A harmadik csoport pedig az előbbi említett Szolidaritási mechanizmus támogatását kérheti, de ennek elbírálásáról – a Bizottság értékelése alapján – a tagállamok döntenek. Azok az országok, amelyek végül támogatást kapnak a többiektől, értelemszerűen mentesülnek az alól, hogy nekik is felajánlást kellene tenniük. Ennek alapján Magyarország nem számíthat uniós támogatásra, míg egyébként a migrációs paktumot egyébként is élesen bíráló, egyes pontjait elutasító lengyel kormány azonban igen.
Lengyelország esete egyébként azért is különleges, mert nagyon sok menekültet fogadtak be Ukrajnából, Fehéroroszország felől – orosz támogatással – folyamatosan migránsokat próbálnak a határon átjuttatni hozzájuk, és orosz drónok is fenyegették már az ország területét.
Az Európai Bizottság anyagában szerepel a javaslat az első szolidaritási alap létrehozásáról, amely a migrációs nyomás alatt álló tagállamok igényeit hivatott kielégíteni. A paktum szabályaival összhangban ez a javaslat nem nyilvános.
Egy uniós tisztviselő az EUrologusnak elmondta, annak azonban nincs akadálya, hogy egy-egy tagállam ezt idő előtt –- tehát még a javaslat uniós elfogadását megelőzően – nyilvánosságra hozza, sőt, sok esetben ez kötelező is, mivel a költségvetést érintő kérdésről van szó.
Most a tagállamok Tanácsán a sor, hogy elfogadja a bizottsági javaslatot, és megállapodjon a szolidaritási alap méretéről, valamint arról, hogy az egyes tagállamok hogyan járulnak hozzá a rájuk eső méltányos részesedés szerint. Amint a Tanács elfogadja a szolidaritási alapról szóló határozatot, a tagállamok szolidaritási hozzájárulásai nyilvánosak és jogilag kötelező érvényűek lesznek.
Magnus Brunner biztos hangsúlyozta, hogy a tagállamok szabadon választhatják meg szolidaritási hozzájárulásaik formáját az emberek közötti szolidaritás (áthelyezés) révén, pénzügyi támogatás és alternatív intézkedések, illetve ezen intézkedések kombinációja között választva. Vagyis továbbra sincs kötelező letelepítés, és minden intézkedés természetesen csak a menekültstátuszra jogosultakra vonatkozik, az illegális bevándorlókra nem.
A tagállamoknak egyébként már be kellett nyújtaniuk saját nemzeti tervüket a migrációs törvény végrehajtására. Magyarország ennek nem tett eleget, ezért az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat. Bár a magyar kormány a tagállamok között a paktum ellen szavazott – ahogy Lengyelország is – a jogszabály minden országra egyformán kötelező.
