Az talán senkit nem ér meglepetésként, hogy a magyar médiapiac nem kedvez a független újságírásnak, és rendszeresek a botrányok a hazai média körül, legyen szó újságírók megfigyeléséről vagy korábban független médiumok kormányközeli kézre játszásáról. De még mindennek tudatában is aggasztó képet fest a magyar média helyzetéről a New York-i Egyetem most megjelent jelentése, amely teljes és átfogó képet ad arról, hogyan építette le az Orbán-kormány a független sajtót az elmúlt tizenhat évben. 2010 óta Magyarország a 23-adik helyről a 68-adik helyre esett vissza az Újságírók Határok Nélkül sajtószabadság indexében, és ez nem véletlen.
2015-től kezdődően láthatjuk azt a folyamatot, hogy hogy a kormány közvetetten a nagytőkések és a saját hozzájuk közel álló gazdag üzletemberek és cégek révén felvásárolta elkezdte felvásárolni a függetlenként működő médiumokat
– eleveníti fel Bodrogi Bea a jelentésben foglalt egyik kulcsfontosságú problémát, a médiapiac kormányközeli koncentrációját, ami messze nem fejeződött be a médiumok felvásárlásával. 2018-ban ugyanis megalakult a KESMA, amely alapítványi formába szervezte a kormányközeli médiumokat.
Ezek a kormányhoz közeli üzletemberek ingyen odaadták a egy alapítványnak az összes tulajdonokban lévő médiumot. Több mint négyszáznyolcvanat
– emlékeztet Bodrogi. A problémák viszont nem állnak meg a médiapiac gazdasági szerkezeténél, amit mellesleg az állami reklámköltések is erősen torzítanak. A jelentés kitér például a független médiát érő terheléses támadásokra, amelyek a 2021-es ellenzéki előválasztás alatt, majd később 2023-ban is rendszeresen tették hosszabb-rövidebb időre elérhetetlenné a független sajtó online felületeit. De helyt kap például a Pegasus kémszoftver is, amivel újságírókat is megfigyeltek, a GDPR -szabályok nem megfelelő használata, amely miatt több az újságírói munkát ellehetetlenítő, úgynevezett SLAPP per is indult, és persze a szuverenitásvédelmi törvény is, csak hogy szemezgessünk a változatos témákból.
A mostani elemzés nem véletlenül foglalkozik Magyarországgal, ám az apropó nem a közelgő országgyűlési választás, a kutatók évek óta dolgoztak a jelentésen. Bodrogi hozzáteszi, a Magyarország, ideértve a sajtó és médiapiacot is
Külső szemmel demokratikusnak tűnik, de kicsit közelebbről megvizsgálva látjuk, hogy hogy nagyon sok rétege és szála egy kiépült autoriter rendszert mintázatát mutatja.
Tehát a mostani jelentés már csak azért is fontos, mivel összeszedetten és rendszerezetten mutatja be, milyen mélyek a problémák a magyar sajtóban. Habár a magyar média hiányosságait már sokan dokumentálták az EU-ban, tudományban és civil szférában egyaránt, egy lapon látni mindent, ami problémát okoz a magyar sajtószabadságban egyértelműen megvilágítja azt, hogy rendszerszintűek a problémák.
Létezik független újságírás meg független média. Ez nem a rendszeren belül és a rendszernek részeként működik, hanem annak ellenére működik, hogy az autoriter rendszer milyen eszközöket és milyen akadályokat állít vele szemben
– teszi hozzá Bodrogi. Annak ellenére hogy a jelentés nem a választásokra készült, és nem kimondottan egy specifikus párt vagy politikai szereplő számára fogalmaz meg ajánlásokat, hanem a mindenkori magyar kormánynak, a szakértők jó pár javaslattal előálltak, amelyek egy esetleges kormányváltás esetén megfontolandóak lehetnek. Sok minden van, amin nehéz lesz változtatni. Például a médiatörvény megváltoztatása kétharmados többséget igényel, viszont jó pár dolog van, amit szinte azonnal megváltoztathatna egy új kormány amely a sajtószabadság visszaállítására törekszik.
Adjanak információt az újságíróknak és ne korlátozzák őket a munkájukban. Ha ez megvalósul, akkor már plurálisabb lesz Magyarországon a médiahelyzet
– mondja Bodrogi, aki szerint például az újságírói kérdések blokkolása, vagy a kormányközeli média állami finanszírozása mind olyasmi, amit egy új kormányzat könnyedén megváltoztathatna, és érdemben javíthatna vele a média helyzetén. De például az Emberi Jogok Európai Bíróságának is sok olyan ítélete van, amelyeket át kellene ültetni a magyar joggyakorlatba, csak a Fidesz ezt nem tette meg, és a GDPR is lehetővé teszi a kivételek biztosítását az újságírók és forrásaik adataival kapcsolatban, így a perek is elkerülhetőek lennének, nem is beszélve például az újságírók megfigyeléséről, itt szintén bevezethetne jó pár kontrollt a mindenkori kormányzat.
A magyar példa megismerése az EU és annak tagállamai számára is tartogat néhány leckét. Legfőképp, ha egy európai kormány a magyarhoz hasonlóan próbálja aláásni a média függetlenségét,
nem kell 16 évet várni, mert most már látjuk, hogy zajlik ez a folyamat.
Nem is említve, hogy az EU-nak azóta új eszközök, például a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendelet is rendelkezésére áll, aminek a szigorú és konzisztens alkalmazása meggátolhatja azt, hogy más tagállamokban is a magyarhoz hasonló torz médiapiacot alakítson ki a kormány.
A cikk a Pulse újságírói együttműködés keretein belül készült.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
