A spanyol híradások az utóbbi napokban a Casa Julio étterem nevétől hangosak, amelynek tulajdonosa kérte a Michelin étterem- és szállodakalauz szerkesztőit, hogy a jövőben ne szerepeltessék őket a neves vörös könyvben.

A negyedik generációs Casa Julio a valenciai Fontanars dels Alforinsban (spanyol neve Fontanares - a szerk.), egy ezer lakosú falucskában található. Az étterem 2009-ben került fel a Michelin csillagtérképére. Azóta tartotta az egycsillagos minősítést, amely a meghatározás  szerint: „kellemes úti kitérőt és kiváló fogásokkal büszkélkedő” vendéglátóhelyet jelöl.

A Casa Julio tulajdonosai – Bosca és nővére -  úgymond köszönik a sikert, amit az eddigi elismerés hozott nekik, de a jövőben normál éttermet akarnak üzemeltetni, és nem kérnek azokból a plusz kiadásokból, amellyel a Michelin-csillag megtartása jár. Degusztációs menüjüket máris törölték a kínálatból, az étlapjuk sokkal egyszerűbb lett. Amint mondják, a minőségből természetesen továbbra sem engednek. Csak éppen másként akarják csinálni, elegük van a nagy nyomásból.  Julio Biosca (37), a Casa Julio tulajdonos séfje és nővére, az édesanyjukkal együtt családi vállalkozásban üzemeltetett éttermet  a verseny feszültségeitől és a Michelin ételbíráinak elvárásaitól mentesen szeretnék fenntartani, a vendégek megelégedésére, a saját gasztronómiai értékrendjük szerint.

Köszöni, de nem kér többet belőle

El Pais

A minap azt is elmondta a vele készült riportban az El País-nak Julio Biosca, hogy annak idején először tréfának vélte, amikor kis falujában, ahol idegen alig jár, értesítést és fényképet kapott éttermük bekerüléséről a Michelin kalauzba. Aztán az eufórikus ünneplések után jöttek a hétköznapok: tömeges asztalfoglalás, kollégák „tanulmányi kirándulásai”, tanácsok százai minden aprósághoz, fűszerezve irigységgel, illúziókkal és kényszerű reformokkal…

Biosca azt mondja, a Michelin olyan helyzetbe hozta, hogy utána sohasem tudott nyugodtan aludni. A mások által hőn óhajtott csillag terhétől kíván most szabadulni, amikor odaítélése után négy évvel kezdeményezi a  lemondást.

Nem Julio Biosca az első, akinek meggyűlt a baja a Michelin-csillagokkal. Bernard Loiseau francia séf 2003-ban azért lőtte fejbe magát a puskájával, mert attól félt, elveszíti a harmadik Michelin-csillagát. Felesége az éttermi kritikusokat hibáztatta férje halála miatt. Két évvel később Alain Senderens (Lucas Carton, Párizs) mondott le a három csillagról, és vitát robbantott ki a „magas konyhaművészet” bizonyos köreiben tapasztalható nem kívánt jelenségekről. A katalán szakácsnak, Joan Borrasnak  (Hostal Sant Salvador) az egészsége ment rá a vörös könyv minősítésére, míg honfitársa, az egyik legnevesebb séf, Ferran Adrià (El Bulli) pedig többször is a hírnévvel járó gazdasági veszteségről - évi fél millió euró - tett említést.

Az idén, Julio Bioscát megelőzően, Fredrick Dhooghe belga séf (’t Huis Van Lede) is kérte, ne szerepeljen többet a Michelin- és Gault & Millau-étteremkalauzában sem. Kérését szintén a nagyobb konyhai szabadsággal indokolta, s ő sem akar többet olyan éttermet vinni, amelyet az étteremkalauzok szakminősítései miatt keresnek fel a vendégek. A belga séf szavai, amelyek a Het Laatste Nieuws-ban jelentek meg először, erősen elgondolkodtatóak: „Szeretnék szabad lenni a konyhámban. Felszolgálni például egy sült csirkét, anélkül, hogy azt mondanák nekem, ez a fogás nem méltó egy csillagos étteremhez”.