A lakótelepeken többnyire házgyári technológiával épített középmagas és magas lakóházak, házsorok állnak. Korántsem mindegyik lakótelepi lakás készült panelből. A házgyárakban előregyártott, vasbeton falszerkezeti elemekből épített lakások aránya az összes lakótelepen található otthonon belül csupán 62 százalék. Többségük 1970 és 1990 között épült, "zöldmezős" beruházásban, így az ország területén csak elszórtan találhatók kisebb városokban - derül ki a KSH felméréséből. 
 
Országosan a lakótelepi lakások közül csaknem minden második 50-59 négyzetméter alapterületű, 55 százalékuk kétszobás. Budapesten a lakótelepi lakások átlagos alapterülete kisebb, mint akár a megyei jogú, akár a kisebb városokban. A korábbi évtizedekben a lakásgondok a fővárosban voltak a legfeszítőbbek, így a mennyiségi lakásépítésre való törekvés ezen a területen volt a legintenzívebb, s tömegesen épültek kisméretű lakások.
 
A rendszerváltás utáni lakásprivatizációnak köszönhetően 2001-re a lakótelepi lakások 94 százaléka vált tulajdonosi jogcíművé. A lakótelepek lakóinak korösszetétele eltér a máshol élőkétől. Az időskorúak aránya a lakótelepeken alacsonyabb (16 százalék), mint a hagyományos övezetekben (22 százalék), de településenként nagy különbségek mutatkoznak.

S míg a nagy lakótelep-építkezések idején, az 1970-es években igen alacsony volt az egyszemélyes háztartások aránya, 2001-re ez 29 százalékra nőtt, és némileg meghaladja a többi övezetben észlelhető mértéket. Ám a fővárosra ennek a fordítottja érvényes.

Szoros összefüggés van a lakások építési éve és a benne lakók korösszetétele között. Az 1970 előtt épült lakótelepi otthonokban alacsony a foglalkoztatottak aránya, és egyharmadnál is magasabb a nyugdíjasok, járadékosok hányada. A később épült épületegyüttesekben a foglalkoztatottak aránya jelentősebb, az időskorúaké jóval kisebb, míg a fővárosban a munkanélküliek száma jóval alacsonyabb.