1. Fővárosi csarnokok és piacok kultúrhistóriája

Új időszámítás kezdődött 1897. február 15-én a főváros kereskedelmi életében, ekkor avatták fel az egykori Sóház telken – a mai Vámház körúti – Központi Vásárcsarnokot, közismert nevén a Nagycsarnokot. Tovább.

2. Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Meg-megállnak a furgonokkal közlekedő vevők az árujait pakoló eladó előtt, azután, ha megköttetik az üzlet, már viszik is. Ez a kép fogadja a budapesti, 32 hektáron elterülő Nagykőrösi úti nagybani piacra érkező látogatót. Tovább.


3. Búbánatos Bosnyák

„Annál a kis fekete nőnél próbáltad?” – kérdezte a Bosnyák téri vásárcsarnok büféjében panaszkodó társát a fröccsös pohara mellől felnéző nyugdíjas, mondván, hogy nevezett eladó neki ki szokta válogatni az árut, és mindig szépet ad. Tovább.

4. A Nagycsarnok: metrófrász

„A szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” – vallotta a Nagycsarnokot tervező Pecz Samu, a Műegyetem épület-szerkezettan professzora, aki kalandos úton jutott a megrendeléshez, hiszen a külföldi lapokban is meghirdetett pályázaton a legjobbnak két párizsi építész munkája ítéltetett. Tovább.

5. Batthyány tér: a száműzött piac

Az idősebbek még mindig kérdezgetik a Batthyány téri vásárcsarnokba érve: hol van itt a piac? Az 1902-ben átadott, 1977-ben akkori léptékkel korszerű bevásárlóközponttá átalakított, majd 2003-ban felújított épületnek már csak a bejáratán virít az egykori piacra utaló „VI. Vásárcsarnok” elnevezés, mivel a világörökség részévé nyilvánított területen található, Klunzinger Pál által tervezett épület műemléki védettséget élvez – természetesen a régi felirattal együtt. Tovább.

6. A Lehel, vagyis a „kofahajó”

Az egykor rendkívüli népszerűségnek örvendő, tákolt fabódékból álló Lehel piac ma már csak egy a fővárosi nagy bevásárlóközpontok sorában. A Rajk László által tervezett bizarr, hajó alakú épületet először szabotálta az angyalföldi közönség, ám mára – a napi 30 ezres vásárlószámból következtetve – elfogadták, és akik megszerették, a tervező nyomán csak kofahajónak becézik. Tovább.

7. Garay tér: száműzetésben

A Garay téri piac jelenleg csak bitorolja saját nevét. A Keleti pályaudvar mögötti Garay téren hiába keresné a vásárló, mert a Rottenbiller utcába szorult. A régi – Krentsei Géza fővárosi műszaki tanácsos és Szabó Jenő építészmérnök által tervezett, 1931-ben átadott – vásárcsarnokot ugyanis 2003 végén bezárták, majd földig rombolták, a helyére 9,3 milliárd forintból modern pláza épül. Tovább.

8. Hold utca: banküzemtanból elégséges

Az V. kerület egyetlen vásárcsarnoka a millennium idején épült. Az összesen 5176 négyzetméter alapterületű piacot Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, az építkezést Sivirszky Antal építőmester vezette, az épület vasszerkezeteit pedig az Oetl Antal vasgyár készítette. Tovább.

9. Fény utca és Budagyöngye: Még a halárusnak is diplomája van

A Rózsadomb és a Várhegy közé a múlt század húszas éveiben beékelődött Fény utcai piac presztízsét jól jelzi, hogy „budai úrilányok” irodalmi tevékenységét is megihlette. Tovább.

10. Fehérvári úti csarnok: currywurst igen, mogyoróhagyma nem

Az általános hiedelemmel szemben egyáltalán nem drága a főváros tulajdonában lévő és a Csapi által működtetett Fehérvári úti vásárcsarnok, legalábbis a HVG tudósítója ilyen tapasztalatokat szerezett. Tovább.

11. MDF-piacok: csak semmi politika…

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat. Tovább.

12. Biopiacok Budapesten: a napfény ára

„Bezzeg, amikor még paprika íze volt a paprikának…” – sóhajtanak fel a reggeliző-asztalnál a legkülönbözőbb generációk, amikor a vajas kenyérre helyezik a harsány színű, de kissé vízízű nagyüzemi zöldséget. Tovább.

13. Kínai piacok: fényfüzér, vipera, érettségi

A kínai piacokon is felélénkül a forgalom karácsony előtt. A sokszor kétes eredetű termékeket az élelmes feketézők félelemérzet nélkül hirdetik a nagy tömegben. Tovább.

14. Rákóczi tér: romok a tűz után

Mintha összebeszélt volna, egyformán elsózta a palacsintát a Rákóczi téri csarnok mindkét árusa. De a drágábbik helyen – ahol 90 forintért adták –, vagyis a Minibüfében legalább a másiknál – ahol csak 80 forintot kértek – a kínálatból bántóan hiányzó diósat is lehetett kapni. Tovább.

15. Miskolc, Búza tér: stiklik, trükkök

A hajdani búzapiacról elnevezett, Miskolc belvárosában található vásártér nevét hiába próbálták a létező szocializmusban Béke térre keresztelni, a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Lemegyek a Búzára, mondja ma is a miskolci polgár, ha bevásárolni indul, holott a piac, akárcsak a város, alaposan megkopott az elmúlt 15 évben. Tovább.

16. Szegedi piacok: tatarozás alatt, zavartalanul

Noha Szeged legnagyobb piacainak átépítése, bővítése, felújítása, korszerűsítése már hónapok óta tart, és csak jövő tavasszal, illetve ősszel fejeződik be, az árusítás mind a három helyen zavartalan. A megyeszékhely legolcsóbb piaca kétségtelenül a dorozsmai nagybani. Szeged peremkerületeiben, a tízemeletes épületek árnyékában, a boltok előtt megtűrt pár kisnyugdíjas árusból kinőtt piacok pedig a legdrágábbak. Tovább.

17. Bevásárlás Romániában: az olcsóság kockázatai

Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amihez a magyar-román határ túloldalán ne lehetne olcsóbban hozzájutni. Valószínű ezért döntenek többen ma is úgy, hogy a nagybevásárlásokat keleti szomszédunknál ejtik meg. A legalitás határait feszegető bevásárló turizmus mellett továbbra is virágzik a határmenti feketekereskedelem. Tovább.