Adrian és Becky, egy képzeletbeli középkorú házaspár valamelyik fejlett országban, bölcsen teszi, ha most minél több pénzt takarít meg és azt egy fejlődő országban fekteti be. Ott ezzel álláshoz juttatja Abebét és Nafisát, hogy aztán a beruházás hasznából Adrianék majd nyugodtan élhessenek öreg napjaikban. Így kellene ma működnie a világgazdaságnak - fejtegette a hét végén Washingtonban az IMF vezető közgazdásza, Raguram Radzsan. Más szóval az öregedő népességű - ezért a nagyvonalú állami nyugdíjrendszert megőrizni nem képes - gazdag országoknak sokat kellene megtakarítaniuk és hatalmas fizetési-mérleg-többlettel kellene rendelkezniük. A fejlődő országoknak pedig - amelyek egyébként egyre nagyobb hányadát állítják elő a világtermelésnek - sokat kellene beruházniuk és jelentős hiányt produkálniuk. A tőke így folyamatosan áramlana a gazdagoktól a szegényekhez.

"Valójában ma ennek éppen a fordítottja történik - mondta Radzsan -, a feljövőben lévő gazdaságok finanszírozzák a gazdagokat." A világgazdasági kilátásokról most közzétett IMF-jelentés adatai szerint az Egyesült Államokban a folyó fizetési mérleg hiánya tavaly elérte a GDP 5,7 százalékát, s lényegében ezen a szinten marad idén és jövőre is. Az évi 700 millárd dollár fölötti amerikai deficit jó részét a jelentős fizetésimérleg-többletet produkáló ázsiai, közel-keleti és latin-amerikai fejlődő országok finanszírozzák - egytizedét Kína. Miközben az amerikai háztartások összességében semmit nem takarítanak meg, Kínában a magánmegtakarítások tavaly meghaladták a hazai össztermék (GDP) 40 százalékát, Indiában az egynegyedét.

A szakértők mégis csak óvatosan biztatják a megtakarítások ösztönzésére az USA-t, a világgazdaság tartós növekedése ugyanis ma jórészt az amerikai polgárok korántsem mérséklődő fogyasztásának köszönhető. Az amerikai gazdaság az utóbbi két évben 1 százalékponttal gyorsabban nőtt, mint a fejlett gazdaságok átlaga és kétszer olyan ütemben, mint az Európai Unióé.

Szinte megállt a gazdasági növekedés viszont a világ egyes fejlett régióiban. Az 1970-es, 1980-as években még a világgazdaság motorjának tekintett Japánban és Németországban közel másfél évtizede többnyire 1-2 százalékos az ütem - visszaesésekkel meg-megszakítva -, amit feltehetően a következő két esztendőben sem fog meghaladni. Tavaly szeptemberi előrejelzését az IMF - az USA kivételével - minden jelentősebb ipari ország esetében lefelé módosította, legnagyobb arányban, közel 2 százalékponttal Japánét, ahol továbbra sem akar megindulni az utóbbi években rendre beharangozott fellendülés.

HVG

A fejlődő, illetve az úgynevezett feljövőben lévő gazdaságok ugyanakkor immár egy évtizede kétszer olyan gyorsan nőnek, mint a fejlettek, s az IMF becslése szerint ez a következő fél évtizedben is így marad. Ázsia fejlődő országai a jelek szerint az évtized végéig tartják átlagosan 7-8 százalékos növekedési ütemüket, amely már az utóbbi két évtizedben is közel háromszorosa volt a fejlettekének.

Az egyébként is lendületben lévő Indiának és Kínának újabb lökést ad a világ évi 400 milliárd dolláros textilkereskedelmében tíz évvel ezelőtt bevezetett mennyiségi korlátozások idei megszüntetése (HVG, 2004. december 11.). Az IMF becslése szerint India duplájára, Kína másfélszeresére fogja növelni textilexportját - a világ összes többi régiójának rovására. Mexikó és a közép-amerikai országok textilkivitele például várhatóan a felére esik vissza.

Noha a kőolaj a világkereskedelemből való 8 százalékos részesedésével ma is a legnagyobb forgalmú termék, az ugráló olajár egyelőre nem fékezi a világgazdaság növekedését - nyugtatja meg az utóbbi fél év mintegy 40 százalékos áremelkedése miatt aggódókat a jelentés. A jelenlegi hordónkénti 50 dollár körüli ár reálértéken még mindig csak a fele az 1980-as csúcsnak. Ráadásul a 70-es évek eleje óta - állapítja meg az IMF - a felére csökkent a világban az egységnyi GDP előállításához szükséges kőolaj mennyisége.

A következő negyed évszázadra a szakértők a nyersolajárak - heves ingadozásokkal kísért - lassú mérséklődését jósolják. Megjegyezve, hogy az ár az utóbbi három évtizedben hordónként 8 és 96 dollár között ugrált (2003-as dollárban számolva), és ennek az ármozgásnak "semmiféle értelmes trendje nem volt". A világ - viszonylag jól prognosztizálható - olajkereslete 2030-ig a másfélszeresére nő, ezen belül a fejlett országoké csak 25 százalékkal. Kínáé viszont több mint a háromszorosára, ami azonban még mindig kevesebb lesz az USA mai olajigényénél. A 25 év alatt várhatóan a jelenlegi tizenötszörösére, közel 400 milliósra duzzadó kínai személygépkocsi-állomány valamivel meg fogja haladni a most már csak a lakosság növekedésével arányosan gyarapodó amerikait, így 2030-ban a világon minden második kocsi Kínában, illetve az USA-ban fog közlekedni.

A világ két legnépesebb államának tempós gyarapodása mellett a fekete-afrikai országok tíz éve legnagyobb ütemű, tartósnak ígérkező, 5 százalék fölötti növekedését tekintik az IMF-jelentés készítői a világgazdaság legbiztatóbb jelenségének. A fordulat részben az olajkitermelés fokozódásának köszönhető - Angola, Csád és Egyenlítői-Guinea esetében -, Etiópiában és Ruandában pedig a hosszú szárazság után újraéledt a fő tevékenységnek számító mezőgazdaság. S persze - teszi hozzá némileg hazabeszélve az IMF-jelentés - a régió több országában is "sokat számított a gazdaságpolitika javulása, a strukturális reformok beindítása".

Az EU-hoz frissen csatlakozott országokat - és kiemelten Magyarországot - viszont éppen arra figyelmeztetik a valutaalap szakértői, hogy a nagy költségvetési hiány és a fizetési mérleg súlyos deficitje veszélyezteti amúgy "stabil növekedésüket". A következő két évben egyébként az IMF szerint a balti gazdaságok növekedése 6 százalék fölött marad, a többieké ennél 2-3 százalékponttal alacsonyabb lesz - a sor végén Lengyelországgal és Magyarországgal.

RÉTI PÁL / WASHINGTON