Az újságíró az "És mégis lapos a Föld?" című sikerkönyv szerzőjeként a budapesti Közép-európai Egyetemen tartott szombati konferencián ütköztette nézeteit az egyetemi tanárral, aki a The New York Review-ban fogalmazta meg nemrég éles kritikáit a 2005-ben az "Év gazdasági könyve" elismerést nyert művel kapcsolatban.

Thomas L. Friedman előadásában arról beszélt, hogy globalizáció nem csak a gazdaság és a kereskedelem egységesebbé válásáról szól. A globalizáció az infokommunikációs technológiák által lehetővé tett világméretű interakciót is magában foglalja, amelynek eredményeként a Föld minden lakója lassan azonos esélyekkel versenyezhet egymással és egyre több újítás gazdagíthatja a társadalmat.

A háromszoros Pulitzer-díjas újságíró az egyének közötti versenyt szemléltetve a munkaerőpiacot említette, ahol az internetnek köszönhetően már egyre kevésbé számít, hogy a fejlett vagy a fejlődő világból jelentkezik valaki egy kihelyezhető könyvelői állásra. Az újítások sajátos példájaként a fapados légitársaságokat hozta fel, amelyeknek működési formája alapján lényegében a repülőjegyet vásárlók végzik el a cég adminisztrációs munkáját úgy, hogy nemhogy pénzt kapnának érte, de ők fizetnek.

"Abban biztosak lehetünk, hogy a globalizáció révén minden olyan ötlet előbb-utóbb meg fog valósulni, ami egyáltalán megvalósulhat" - hangoztatta Thomas L. Friedman. Kifejtette, hogy a globalizáció adta lehetőségek többségében előnyökkel járnak, ugyanakkor veszélyeket is rejtenek magukban. Az előbbiek között a technológia és a tudomány fejlődését említette, az utóbbiak között pedig a terrorizmus lehetőségeinek bővülését.

John Gray ugyanakkor nem a terrorista fenyegetettséget tekinti a globalizáció fő veszélyforrásának. A professzor úgy látja, hogy a globalizáció során gyorsuló iparosodás melléktermékeként jelentkező globális klímaváltozás az, ami a legnagyobb fenyegetés lehet a közeljövőben. Az egyre fogyatkozó energiaforrások és a légkör felmelegedése olyan kihívásoknak tekinthetők, ami a nyersanyagokért folyó versenyt felerősíthetik és konfliktusokkal járhatnak.

Gray elmondta, hogy a veszélyek szükséges  elkerülése érdekében tett technológiai kiigazítások már most megfigyelhetők, például Finnországban, ahol az Oroszországtól való energiafüggőség megszűntetését a skandináv állam az áramellátásnak teljes mértékben az atomenergiára alapozásával kívánja elérni.

A két szakértő egyetértett abban, hogy a globalizáció nem új jelenség, különböző fázisai a XV. századtól kezdve megfigyelhetők. Amíg azonban Thomas L. Friedman szerint először még csak az országok, később a cégek, most pedig a személyek globalizációjáról van szó, addig John Gray véleménye alapján a folyamat mindig is a három szinten egyszerre érhető tetten. A professzor véleményét alátámasztva utalt arra, hogy a gyarmatosítást is vezérelték már például  vállalati érdekek, s a XIX. századi népesség harmadát érintette a népvándorlás.

Thomas L. Friedman és John Gray véleménye egybehangzóan az volt, hogy a globalizáció önmagában sem nem jó, sem nem rossz fogalom. A globalizáció adta lehetőségek lehetnek előnyösek vagy hátrányosak. Mindkét szakértő bizakodó, hogy a globalizációval összességében több ember jár majd jól, mint rosszul.