Még le sem zárult a tavaszi árvizek kárainak összegzése, máris újabb árvízi rekordok születtek. Akkor a Dunán és a Tiszán egyszerre vonult le minden idők legmagasabb árhulláma, a visszaduzzadt Tisza kis híján elvitte a Körös-zug három települését. A múlt héten új árhullám indult a Dunán és a Tiszán, házakat fenyegettek a patakok a Mátrában és a Bükkben, e hét elején pedig az alig kétéves csúcsot megdöntő Hernád településrészeket és utakat öntött el.

Az áprilisi védekezés költsége meghaladta a 20 milliárd forintot, a gátak, utak helyreállítására 11 milliárd forint kell, az önkormányzatok, a magánszemélyek és a vállalkozások árvízi veszteségeit pedig a napokban összegzi a kormány. "Nyolc napunk volt, hogy összeírjuk a lakossági károkat, a május 23-a után érkezett bejelentéseket már nem vehettük figyelembe, amit nehezen fogadott el az, aki lemaradt" - jelezte a feszültségeket a HVG-nek Gerendás Gábor, a szentendrei városháza irodavezetője. A kormány ugyanis szintén szűk határidőt szabott: csak a május 31-éig (a Tisza partjáról a június 14-éig) befutó kárigényeket regisztrálja. Hogy milyen mértékben térít, arról majd a felmérést követően dönt - válaszolta a HVG-nek Dobos Ferenc, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára, újjáépítési kormánybiztos.

Nemigen éri meg árvízi biztosítást kötni, hiszen az állam ezúttal is kifizeti az ingatlanban - akár nyaralóban, akár lakóépületben - esett kárt, ha életvitelszerűen laktak benne. A biztosítással rendelkezőknek viszont nem jár a támogatás. Négy éve hasonló elvek alapján finanszírozta a helyreállítást a kormány, amely most várhatóan kiköti, hogy a segélyekben részesülők kössenek biztosítást, vagy ahol ez nem lehetséges, csatlakozzanak a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alaphoz, amely az ártéren álló, rendszeresen víz alá kerülő, ezért nem biztosítható ingatlanok árvízkárait téríti meg sajátos szabályok szerint (HVG, 2006. április 14.).

Az árvízkockázatok egy részét tehát eddig is a köz viselte, miközben a vízparti ingatlanárakból tulajdonosaik profitáltak. A Dunakanyarban mind több vízközeli telken építkező maga oldja meg saját védelmét: egyszerűen feltölti a terepet. Így áprilisban alig érte kár például a Szentendre határán álló új, vízparti épületeket. Itt egyébként maga a város is elöl járt a jó példával: a Pismány-hegyi csatornázás során kitermelt földet az említett telkek mellett terítette el, azok védelmére. Hasonló feltöltésbe kezdett több, három éve belterületbe vont parcella tulajdonosa is Leányfalu szélén, a Duna-menti Regionális Vízmű Zrt. védterülete mellett, s ehhez, bármily meglepő - mint Sóki Anett jegyző elmondta -, általában az engedélyek sem hiányoznak, illetve könnyen pótolhatók. Ha a hullámterek beépítésével ilyen ütemben szorítják mind szűkebb mederbe a Dunát, az amúgy is egyre magasabban tetőző árhullámok további növekedése várható. Ezzel szemben a Tiszának az új Vásárhelyi-terv szerint teret kell adni, néhol a gáton túl, tározókba kell vezetni a hozam egy részét, csökkentve az árhullám magasságát.

"Ha a Budapesten tervezett összes olyan ingatlanfejlesztés megvalósul, amely a gátak áthelyezését igényli, például az újpesti Foka-öbölben, a Hajógyári-szigeten vagy a Római-parton, ezek visszaduzzasztó hatása együttvéve sem emeli 8 centiméternél többel a mindenkori árvíz tetőzési szintjét, s ez még elviselhető kockázat" - mondta a HVG-nek Varga Miklós, a zöld tárca helyettes államtitkára. Csakhogy míg Újpesten a befektetők - köztük a Marina Part lakóparkot építő Autóker Holding Rt. - saját költségükre helyezték át a védvonalat a Váci útról a víz partjára, s a Hajógyári-szigeten is maga a beruházó Plaza Centers-csoport finanszírozná saját ötletét, addig a Rómain egész más a helyzet.

A hagyományosan hullámtérnek számító s gyakran el is öntött partszakaszon lakóparkként funkcionáló épületek foglalják el például az állami tulajdonú Sportlétesítmények Zrt. által eladott tucatnyi csónakház helyét. A beruházók persze tudták, hogy ártéren építkeznek, de arra számítottak, hogy ez a helyzet megváltozik. "Sok telek azért áll üresen, mert a befektetők nem vállalják az árvízi kockázatot" - jelentette ki az előző nagy árvíz után a HVG-nek Egri Gábor, az Allianz Hungária Biztosító Rt. egyhektáros római-parti oktatási központját megvásárló Storechem Kft. tulajdonos-ügyvezetője, hozzátéve, ő sem vág bele az ingatlan négycsillagos szállodává alakításába, amíg nem védi gát (HVG, 2002. október 11.). Védmű azóta sincs, az üzletember által vezetett Holiday Beach nevű szálloda viszont - közlése szerint 2,3 milliárd forintért - mégis elkészült, s Egri a gátért lobbizó Római-partért Egyesület elnökségi tagja lett. A vendéglátós, szállodás vállalkozók, helyi lakosok által alapított szervezet néhány hete aláírásgyűjtésbe fogott: új gát építését szorgalmazza, hogy a "hagyományok megőrzésével, a sportolási, idegenforgalmi és a lakófunkciók összehangolásával" fejlesszék a Rómait. A gát ellenzői - köztük olyan vendéglős is, akinek kioszkja rendszeresen méternyi víz alá kerül - épp ez utóbbitól tartanak, a lakófunkciók ugyanis már gát nélkül is eluralkodtak.

"Az új lakóparkok alapja az árvízszintnél magasabb, én viszont nem alakíthatom át a bérleményemet - ahonnan bármikor kirakhatnak -, hogy elviselje az egyre gyakoribb vízborítást. Hetekig takarítunk, miközben a lakóparkok építőit az árvíz sem zavarta meg. Akkor inkább legyen gát, legalább mi sem kínlódunk" - indokolta eddigi ellenkezésének feladását Rátkai János, a part egyik kishajókölcsönző-sportoktató vállalkozója. Kétségtelen: hiába rendelt el évekig változtatási tilalmat a III. kerületi képviselő-testület, a csónakházak funkcióváltását nem sikerült elkerülni. Bár a helyhatóság a lakásépítést nem engedélyezi az üdülőövezetben, üdülő néven valójában lakóingatlanok épülnek. A csónakgarázsok helyén felhúzott, négyzetméterenként 400 ezer forint körüli áron kínált apartmanok építői ugyanis általában nem tartják meg a csónakházi férőhelyek 85 százalékát, ahogy azt az óbudai építési szabályzat előírja, illetve nem állítják helyre az általuk lebontott csónakházakat, amit az adásvételi szerződésben vállaltak. Igaz, ha ez utóbbit nem teljesítik, a kikötött 50 millió forintos büntetésen kívül más szankció nem éri őket.

Hoppon maradnának az ártéri beruházók, ha a mai védvonalat korszerűsítenék, az ugyanis mögöttük, a Nánási út - Királyok útja vonalán húzódik. 2002-ben és az idén is több százmillió forintért javítgatta azt az árvízvédelemért felelős főváros; részben e gát aggasztó állapota miatt írta alá az íveket sok "mentett oldali" lakó is. A III. kerület és a főváros által finanszírozott tanulmány szerint a 70 hektárnyi árterületet is védő új, a part élére helyezett gát mintegy 1 milliárd forinttal drágább lenne a meglevő korszerűsítésénél, amely önmagában is 2,7 milliárd forintba kerülne. Mind a Nánási úti, mind pedig a part szélére helyezendő műtárgy gyorsan összeszerelhető, úgynevezett mobil gát volna, vagyis alacsony vízállás idején megmaradna a part és a víz közvetlen kapcsolata, amit följebb a 6 méter magas pünkösdfürdői földgát tönkretett; azok továbbvitelét ma már senki sem óhajtja. Tarlós István kerületi polgármester szerint a kétféle mobil gát közötti döntés joga és felelőssége a fővárosé. A közgyűlés - mondta Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes - várhatóan még ebben a ciklusban napirendre tűzi a kérdést.

"A közérdekű védekezés megszervezése állami feladat. Ha itt netán nem erről van szó, célszerű vízgazdálkodási társulatot alakítani, amelynek tagjai, köztük az ingatlantulajdonosok, részt vállalnának a parti gátépítés költségeiből" - fejtegette Váradi József, a zöld tárca korábbi vízügyi helyettes államtitkára, akit Óbuda ez ügyben szakértőjének kért fel. A helyiekre eső költségek talán nem is lennének túl magasak. A főváros ugyanis - mint Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes a HVG-nek elmondta - a nemzeti fejlesztési terv (nft) úgynevezett Duna programjába illesztve uniós forrásokra kíván pályázni a folyó menti terület fejlesztése címén.

További uniós támogatásra nyújt esélyt, hogy a zöld tárca a második nft hét éve alatt 210 milliárd forint értékű árvízvédelmi fejlesztéseket tervez, ezen belül 14 milliárdot szán a dunai gátak megerősítésére. "A Mosoni-Dunán Mecsér térségében a magaspart már nem elég biztonságos, Komárom alatt a vasúti töltés a védőgát, ami szintén kockázatos megoldás, a Dunakanyarban a helybéliek már spontán módon kialakították a kívánatosnak tartott új védvonalat heroikus, homokzsákos küzdelmükkel, s majd ezt kellene, ahol az nem ésszerűtlenül drága, véglegesen megerősíteni. Báta és Dombori térségében a gátak feljavítására van szükség" - sorolta Varga Miklós a dunai árvízvédelmi program előirányzott helyszíneit, nem említve a római-parti gát megerősítését a célok között. Az ottani árvízvédelem ugyanis fővárosi feladat, s a helyettes államtitkár szerint azoknak, akik ártéri telkeik értékének a növekedését élvezik, hozzá kellene járulniuk a kifejezetten az ő érdekükben történő gátépítés költségeihez, ez esetben nem zárható ki, hogy a kormányzati kassza is megnyílna. Az érintettek azonban mintha elutasítanák a részben önerős fejlesztést: június végére "csendes séta demonstrációra" készül a Római-partért Egyesület.

SZABÓ GÁBOR