Most már csak a fűtésadó jöhet - ironizált egy adószakértő a céges telefonok és mobilok vélelmezett magánhasználata miatt szeptembertől fizetendő adók és járulékok hallatán. Elvégre az iroda temperálása - ugyanúgy, mint a gyerekkel, férjjel, barátnővel folytatott cseverészés - nincs közvetlen kapcsolatban a vállalkozás bevételszerző tevékenységével. Márpedig az utóbbi a feltétele annak, hogy az adott számla elszámolható legyen.

A munkahelyi telefonálgatások magánörömének megvámolásáról a nyári adócsomag elfogadásakor döntött a parlament. A néhány soros törvényhely-módosítással kapcsolatos gyakorlati tudnivalók az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ötoldalas magyarázatából silabizálhatók ki. Kiderül belőle például, hogy a hivatal ellenőrei egyáltalán nem fogják tolerálni a telefonadó elől az olcsó és kézenfekvő megoldásokhoz menekülni próbálók igyekezetét. Így például annak az általános iskolának az eljárása sem fogja kiállni az ellenőrzés próbáját, ahol az igazgatónő egy malacperselyt helyezett a telefonkészülék mellé a privát használat árának begyűjtésére. Ilyen esetben ugyanis az iskola az adótörvények szerint szolgáltatást közvetít, amiről áfás számlát köteles, akár tételenként kibocsátani.

A fizetendő telefonadó csak rémes papírmunkával csökkenthető. Ehhez ugyanis a vállalkozásnak a cég részletes telefonszámlája mellé egy azzal összhangban lévő, a hivatalos beszélgetéseket tételesen felsoroló, azokat megindokoló hívásnaplót kell készítenie. (A magánhasználatot adatvédelmi okból csak ilyen kizárásos alapon szabad meghatározni.) A részletes napló birtokában, illetve a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvényben meghatározott átalányszámítás módszerét felhasználva a vállalkozás két dolgot tehet: a kiszámolt magánhasználat után megfizeti a közterheket, vagy a díjat áfástól továbbszámlázza dolgozóinak. Amennyiben a cég az előbbit választja, a magánhasználat értéke után a szeptember 1-jétől 44-ről 54 százalékra emelt szja-t, 3 százalék munkaadói járulékot és az szja-val növelt összeg után 29 százalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie (az utóbbi helyett 11 százalék egészségügyi hozzájárulást, ha a cégtelefont magánbeszélgetésre használók nem a társaság alkalmazottai, azaz nem biztosítottak).

Aki pedig netán olyan terveket forgatott a fejében (mert például cége veszteséges, vagy az egyszerűsített vállalkozói adót választotta, s emiatt a telefonszámla elszámolásával nem takarítana meg társasági adót), hogy egyszerűen kihagyja a könyvelésből a vállalkozás nevére szóló számlát, az rosszul gondolkodik. Az APEH állásfoglalása szerint ugyanis arra a cégre, amelynek a nevén telefon van, minden körülmények között vonatkozik az adófizetési szabály. Ilyenkor a legolcsóbb megoldás átiratni egy magánszemély nevére a telefont (lásd Telefonébresztő című írásunkat). Valószínűleg ez történik majd azoknál az egy-két személyes cégeknél is, ahol eddig még az anyós által használt mobil költségeit is a társaság fizette.

Külön csemege az áfa levonhatóságának kérdése: ezzel kapcsolatban egyébként az áfatörvény régóta kimondja, hogy a magánhasználatra eső áfát nem vonhatják le a fizetendő áfából a vállalkozások. Változás szeptember 1-jétől, hogy a telefon áfájából - az uniós előírásoknak megfelelően, amelyek szerint a csatlakozás időpontjában hatályos szabályok e tekintetben nem szigoríthatók - a korábbi 50 százalék helyett 30 százalék esik levonási tilalom alá. A levonható áfát úgy kell kiszámítani, hogy a tényleges (illetve az átalánnyal számított) magánhasználat arányában meg kell határozni a teljes áfából az elsődlegesen le nem vonható részt, majd a fennmaradó adóösszegből - szintén a privát használatra hivatkozva - levonni a tiltott 30 százalékot. A fix levonási tilalom alól mentesül a vállalkozás, ha a számla nettó összegének legalább 30 százalékát továbbszámlázza, persze áfával növelten - volt képes a törvényhozó tovább bonyolítani a már így is szinte követhetetlenül kacifántos törvény előírásait.

Nyereséges cégnél egyébként a telefonszámlákra rakódó közteher költségként elszámolható, s ezáltal csökken a fizetendő társasági adó, igaz, az augusztus 31-e előtti 26 százalékkal szemben csak a telefonszámla 13 százalékával. A telefondíj további 28 százaléka eredményez adónyereséget, ha a cég kiszámlázza a dolgozóknak a bruttó összeg 20 százalékát.

Külön problémát jelent a telefonszámlák utáni állami járandóságok esedékessége. Ez elvben a tárgyhónapot követő hónap 12-e lenne. Az APEH-állásfoglalás azonban ez ügyben sem az egyszerűséget vette célba. E szerint ha a munkáltató úgy dönt, hogy a vélelmezett vagy a tételesen kiszámolt magánhasználat után befizeti a közterheket, akkor azok esedékessége nem a tényleges használat, hanem az alapjukat képező számla esedékességének (a fizetési határnap) időpontjához kapcsolódik. Ha viszont a munkáltató megtérítteti a magánhasználatot, az állásfoglalás szóhasználata szerint az "elszámolás szokásos rendjéhez" igazodva kell a magánszemélynek befizetnie a magánhasználat utáni járandóságot, és ilyenkor - a hatóság ígérete szerint - még a késedelmes fizetésből keletkező kamatelőnyt is hajlandók lesznek elnézni.

MICHNAI ATTILA