Lesznek meglepetések © Dudás Szabolcs

Egyelőre nemigen pumpálta feljebb az adózók adrenalinszintjét a kormány által az Országgyűlésnek múlt pénteken benyújtott adócsomag. Dacára annak, hogy - bár az idén már másodszor kerül sor a 2007-től alkalmazandó adószabályok módosítására - a mostani, 197 paragrafust magában foglaló terjedelmes javaslat összesen húsz törvényt is kiigazítana. Az izgalom elmaradásának egyik oka, hogy az igazán kemény megszorításokat már a nyáron elfogadott csomag tartalmazta. A másik ok, hogy a társadalombiztosításban (tb) javasolt - a nagycsaládosok körében máris felháborodást kiváltó - szigorítások megbújnak a két tucat jogszabályt módosító 2007. évi költségvetést megalapozó törvényjavaslatban. Ilyen "megalapozó" javaslat beterjesztésére egyébként a tavalyi év után másodszor kerül sor, miután az Alkotmánybíróság (AB) egy korábbi határozatában Dávid Ibolya MDF-elnök indítványára alaptörvény-ellenesnek találta, hogy a mindenkori kormányok rendre a költségvetési törvénybe bevarrva nyúlnak hozzá a közteher-viselési regulákhoz.

Lassította kissé az adózók reakcióidejét az is, hogy az elmúlt hetekben sokak figyelme az AB nyári adócsomaghoz fűződő indítványokkal kapcsolatos döntéseire fokuszált. A testület lapzártánkig hozott két határozata alapján jelenleg döntetlen az állás az indítványozók és a kormány között. Viszonylag egyszerű és a korábbi AB-határozatok alapján szinte borítékolható volt a bírák álláspontja a - részben a Fidesz hétkérdéses népszavazását is érintő - nyugdíj melletti munkavégzés adószabályozását érintő ügyben. Ebben az indítványozó az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte azt a nyáron elfogadott változtatást, miszerint 2007-től adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a nyugdíj, s ezáltal az adósáv esetleges "átugrása" miatt növekedhetnek az időskori ellátás mellett munkát vállalók terhei. Az AB már korábban is majdnem féltucatszor foglalkozott ezzel a témával, mivel a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény az adórendszer bevezetése óta csak 2002. január 1-je és 2006. december 31-e között nem sorolta az adóterhet nem viselő járandóságok közé a nyugdíjat. Ahogy korábbi határozataiban, a testület ezúttal sem találta megalapozottnak az előírást kifogásoló indítványt.

Elvesztette viszont az alkotmányjogi csatát a kormány a házipénztáradó ügyében: az erről szóló törvény 2007-től mégsem lép hatályba, miután azt az AB, ha nem is egyhangúlag, de megsemmisítette. A jogszabályt több indítvány is támadta, egyebek közt annak a készpénztartást szankcionáló jellegét sérelmezve. Többen az alaptörvénnyel ellentétesnek találták azt is, hogy az adó "nem áll közvetlen összefüggésben az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival", emellett "káros mértékben korlátozza" a tulajdonhoz való jogot a "bankszféra javára". Az AB-határozatban e kifogásokat megalapozottnak ítélő alkotmánybírák támaszkodtak arra a - házipénztáradó-törvényhez fűzött - pénzügyminiszteri indokolásra is, miszerint a jogszabály célja nem pusztán a készpénzforgalom visszaszorítása, tehát valamiféle korszerűsítés, hanem az ott lévő pénz magáncélra való felhasználásának megakadályozása is. Bár az AB verdiktje szerint az államnak viszonylag szabad keze van a közterhek alakításában, ez a joga annyira nem korlátlan, hogy "a rosszhiszeműség vélelméből kiindulva, tetszése szerint szabályozza a gazdasági életet". A határozatot támogató alkotmánybírák emellett fontosnak tartották megjegyezni, hogy a házipénztár nem rendeltetésszerű felhasználásának kiszűrésére az adóhatósági ellenőrzések is alkalmasak lennének. A tízből három bíró - Bragyova András, Holló András és Kiss László - nem értett egyet a határozattal, közülük az utóbbi kettő még az indokolással sem. Szerintük az alapszabályból és a korábbi AB-határozatokból is éppen az vezethető le, hogy a törvényhozói hatalomnak van szabadsága ilyen típusú adónem megalkotására. Egyebek közt azért - állítják -, mert az államnak joga van szabályozók útján befolyásolni az adózói magatartást, ráadásul a "szankció" kikerülhető, hiszen mindenki választhat, hogy csökkenti-e a házipénztárban lévő készpénzállományt, vagy inkább adót fizet. Az előbbire egyébként afféle amnesztiával (10 százalékos osztalékadóval) lehetne sort keríteni, egyelőre ugyanis még nem dőlt el, hogy az AB-döntés következtében kiveszik-e az szja-törvényből a mentesítő regulát.

Lavinát is elindíthat azonban a taláros testület házipénztáradóról szóló határozata. A konkrét adó elvetése érdemben ugyan nem nyirbálja meg a büdzsé bevételeit (a 2007. évit egyáltalán nem, legelőször ugyanis 2008-ban folytak volna be ebből adóforintok), ugyanakkor a határozat olyan kitételei, miszerint a házipénztáradó nem áll közvetlen összefüggésben a kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyaival (bár Holló szerint igen), megingathatják más közterhek alkotmányosságát is. Attól függetlenül fizetni kell például a már az Európai Bíróságon is támadott iparűzési adót - vagy az ugyancsak alkotmánybírói verdiktre váró elvárt adót -, hogy a vállalkozás nyereséges vagy veszteséges-e.

Az elvárt adóval kapcsolatban egyébként az adószakértők többsége a mostani AB-határozat ismeretében sem kapott vérszemet. Általában ugyanis inkább azt nehezményezik, hogy a jogalkotó kétfelé kacsint: egyfelől bónuszokat ad, másfelől új adót ró azokra, akik maradéktalanul kihasználják a kedvezményeket. Sokan gondolják ezt a szolidaritási adó (más néven különadó) kezeléséről is, amit egyrészt le kellene perkálniuk a nyereséges cégeknek, másrészt a "lex Audiként" elhíresült egyezkedés következtében (lásd cikkünket a 109. oldalon) leírhatók lennének a kutatás-fejlesztés költségei. Így aztán az ilyen ráfordításokat 2007-től már négyszeresen lehetne figyelembe venni: a társasági adónál költségként és adóalap-csökkentő tételként, s ugyanígy a különadónál is.

Számos könnyítést is tartalmaz a mostani adócsomag, így például az elektronikus adóbevallás költségei egy részének leírhatóságát, az áfás számlák adattartalmának szűkítését, az alkalmazottakat nem foglalkoztató vállalkozások bevallási kötelezettségeinek ritkítását. Csalókának tartja viszont az illetéktörvény - a jövőre nézve kétségtelenül tehercsökkenést hozó - módosítását Oszkó Péter, a Deloitte Rt. adópartnere. A javaslatban az áll, hogy a jövőben a mostani legfeljebb 40 helyett maximum 21 százalék lenne az ajándékozási illeték mértéke, ha azonos tulajdonosi érdekkörbe tartozó gazdasági társaságok között ingyenes eszközátadás történik. Csakhogy alighanem fehér hollónak számít, aki eddig emiatt illetéket fizetett, s miután januártól az illetékhivatalok az adóhatóság alá kerülnek, most sokan okkal cidriznek, hogy az ügyletek ötéves visszamenőleges ellenőrzési lehetősége miatt utóbb megüthetik a bokájukat.

Korán örültek viszont a munkáltatók, amikor azt hitték, végleg megszabadultak munkavállalóik adóbevallásainak elkészítésétől. Tény, hogy a 2006-os és az azt követő adóévekről a magánszemélyek jövedelmeikről csak maguk készíthetnek bevallást, illetve az adóhatóságra bízhatják azt. Az utóbbi esetben azonban megtehetik - szerepel a javaslatban -, hogy papírjaikat a munkáltatójukhoz nyújtják be. A cégnek viszont ilyenkor már nemcsak a postás feladatát kell ellátnia, hanem alakilag és tartalmilag felülvizsgálva kell továbbítania a bevallásokat az adóhatósághoz.

Évtizedes kiváltságokat megszüntetve korábbi igazságtalanságokat törölnek el a tb-szabályok már elfogadott, illetve most javasolt módosításai. Nem lenne például ingyenes az őstermelők és az eltartott nagykorúak (például estin, levezőn tanuló egyetemisták, háztartásbeliek) egészségügyi ellátása. Magyarul mondva: vége lenne annak a gyakorlatnak, hogy maguk, illetve hozzátartozóik helyett a többi adó- és járulékfizető állja a cechet. Bár az érintettek igencsak sérelmezik, az őstermelő esetében januártól, az eltartottaknál áprilistól fizetendő összeg szakértők szerint igazán méltányosnak mondható. Az őstermelőknél ugyanis összbevételük 3 százalékát sem éri el majd a teljes körű biztosításra (tehát nyugdíjra is) jogosító teher, de az eltartottak egészségügyi ellátásáért is csak havi 6 ezer forint körüli összeget kellene leszurkolni. Mindkettő töredéke az általános kötelezettségnek. A teljes körű biztosításért ugyanis 2007-ben a munkáltató 29 százalékos járulékot fizet legalább a minimálbér után, továbbá havi 1950 forint egészségügyi hozzájárulást is, a munkavállaló pedig 15,5 százalékos egyéni járulékot, így pusztán az egészségügyi ellátás költségei sem úszhatók meg havi 10 ezer forint alatt. Mellesleg továbbra is adóbefizetésekből - jövőre mintegy 290 milliárd forintból - finanszírozná az állam többek között a kiskorúak, a nappali tagozatos diákok, a nyugdíjasok, a gyesen, gyeden, gyeten lévők és a munkanélküliek egészségügyi ellátását. Ugyanebbe a csoportba sorolnák azt a nagykorú eltartottat is, akinek eltartója rászorultsági okokból képtelen fizetni a kiszabott járulékot, és ezt a települési önkormányzat is igazolni tudja.

MOLNÁR PATRÍCIA