A kormány a korábban vártnál drasztikusabb bejelentéseit alapvetően három tényező magyarázza: egyrészt mind a régió, mind a világ országainak az előzőleg prognosztizáltnál hosszabb és mélyebb gazdasági visszaesésre kell berendezkednie, másrészt a kormány az elmúlt hat évben, majd az utóbbi hónapokban is elmulasztott meglépni számos szükséges, de népszerűtlen intézkedést, harmadrészt az IMF-hitel feltételeinek teljesítése, illetve a pénzügyi elit megcsappant bizalmának visszaállítása és az államcsőd veszélyének elkerülése látványos intézkedésekre kényszeríti a kormányzatot.

A forint sebezhetősége és az árfolyamkockázat ugyanakkor az intézkedések ellenére továbbra is rendkívül magas.

Válságkezelés a régióban

A Political Capital elemzése szerint az elkövetkező időszak az „elhúzódó gyötrelmek” periódusa lesz, melyet mélyülő recesszió, romló életkörülmények, illetve társadalmilag és politikailag egyre fájdalmasabb intézkedések fémjeleznek. Ez a régió országainál a kormányzatok alacsonyabb támogatásában és a fokozódó társadalmi feszültségekben is visszaköszön majd. A politikai hatások azon országokban lehetnek a legerősebbek, melyeknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy a költségvetés lazításával tompítsák a válság gazdasági-társadalmi hatásait.

Hosszabb távon azonban éppen azon országok profitálhatnak a válságból, amelyeket a válság a legkedvezőtlenebb pozícióban kapta el, és a legszűkösebb a gazdaságpolitikai cselekvési repertoárjuk (térségünkben például Magyarország és Románia). Az elemzők szerint ez annak a következménye lehet, hogy egyrészt az egyre fenyegetőbb kilátások és a bizalom visszaszerzéséért folytatott ádáz harc gazdaságilag racionális útra szorítja, és rákényszeríti ezeket az országokat arra, hogy a „betegségek” (osztogató fiskális politika, reformkerülés, korrupció) felszámolása érdekében látványos és hatékony lépéseket tegyenek. Másrészt viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek minden áron igyekeznek elkerülni a fejlődő országok bedőlését és az ezáltal beindított dominóeffektust, ebből (például a kedvező hitellehetőségek révén) pedig szintén a legveszélyeztetettebb országok profitálhatnak.

A régió stabil gazdaságai – Szlovákia, Lengyelország, Csehország – a válságkezelés Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is látott módját választják: a keresletcsökkenést állami beruházásokkal próbálják ellensúlyozni. Ez lehetőséget ad arra, hogy ezek az országok „puhább landolást” hajtsanak végre. Ennek a gazdasági stratégiának az ára azonban egyrészt a költségvetési hiány növekedése lehet, amely hosszabb távon alááshatja a befektetetői bizalmat, másrészt (Lengyelország és Csehország esetében) kitolhatja az eurózónához való csatlakozás időpontját.

A romló gazdasági kilátások közepette mindegyik régiós ország módosítani kényszerült gazdasági növekedésre vonatkozó prognózisait. Szlovákiában mintegy 200 millió, Magyarországon 650 millió, Csehországban pedig 1,3 milliárd (!) eurónyi kiesést kell pótolni a költségvetésben – az egyre borúsabb kilátások miatt pedig egyre szélesebbé válhat a büdzsén tátongó lyuk.

Az elemzés szerint tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a régió legtöbb országából az elmúlt években jelentős mennyiségű munkavállaló áramlott a fejlettebb EU-tagállamokba, akik jövedelmük jelentős részét hazautalták, most viszont a válság következtében tömegesen veszíthetik el állásukat. A külföldön dolgozók korábbi hazautalt jövedelme így „kieshet” a nemzetgazdaságból, ráadásul hazatérve munkanélküliként hazájuk szociális ellátórendszerét is igénybe vehetik, ezzel további súlyos terhet róva a költségvetésre.

A régiós "közös sors"

A régió gazdaságait a fokozottabb gazdasági visszaesésből és befektetői kockázatkerülésből fakadó „közös sors” sújtja, az egyes országok politikai-gazdasági mozgástere nagyon különböző, annyiban azonban közös a régió országainak válságkezelése, hogy a gazdasági recesszió elmélyülése miatt a régió országai rendkívüli kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedések meghozatalára kényszerülnek. A két kivételt Szlovákia és Bulgária jelenti: Szlovákiában a kormány inkább a költségvetési hiány duzzasztásának árán igyekszik a növekedést fenntartani, Bulgária pedig várható szufficites költségvetése miatt nem kényszerül megszorításokra.

Az elemzés megjegzi, hogy minél nagyobb jelenleg a bizalmi tőkéje egy országnak, annál inkább megteheti, hogy lazítson a költségvetésen a megváltozott helyzetben. Magyarországnak azonban nagyon alacsony a bizalmi tőkéje, és a kormány szinte kényszerpályán van, hiszen érdemben nem növelheti a hiányt az IMF nyomása és a befektetői félelmek miatt.

A válság első szakaszának vesztesei, a balti országok, Magyarország, továbbá kisebb részben Románia és Bulgária, továbbra is jelentős versenyhátrányban vannak: a fundamentális problémák továbbra is fennállnak, és a befektetői bizalom sem állt helyre, így mozgásterük korlátozott.

Hosszú távon azonban ezek az országok megerősödve kerülhetnek ki a válságból – jegyzi meg a Political Capital elemzése. A jelenlegi helyzetben ugyanis a gazdasági racionalitás felülírhatja a rövid távú politikai racionalitást. A teljes összeomlás veszélye továbbra is érezhető távolságban van, így a kormányok mozgástere végletesen leszűkült, a nemzetközi szervezetek és a befektetői bizalom olyan erős kontrollt gyakorol, hogy nem tudják a szükséges, de politikailag kényes döntéseket elkerülni.

A megszorítások és a reformok kényszere miatt a kormányok olyan tabukat döntenek le, melyek megváltoztathatják a közvélemény beállítódását, és hosszabb távon jelentősen bővíthetik ezen országok mozgásterét a gazdaságilag racionális döntések meghozatalára. Ez Magyarországra különösen igaz lehet az elemzés szerint.