Pascal Claverie egy védőhálókat gyártó cég tulajdonosa. A Le Point című hetilapnak elmondta, hogy egy évvel ezelőtt kötött hitelmegállapodást bankjával, de a hitelt, annak életbe lépésekor, a bank egyszerűen nem utalt át. A hetven főt foglalkoztató vállalkozó beperelte a bankot, amely végül az eredetileg kialkudottnál nagyobb kamat ellenében hajlandó volt a teljes hitel folyósítására.

A pénzügyi válság kitörését követően azonban egy újabb probléma is jelentkezett. Claverie ügyfeleinek helyzete romlani kezdett, ezért a vállalkozó kénytelen volt hitelbiztosítást kötni arra az esetre, ha a megrendelői nem, vagy csak késedelemmel tudnak fizetni. A károk fedezésére szolgáló biztosításra a bank drasztikus feltételeket szabott: 10-30 százalékkal magasabb tarifát kért a szokásosnál. A vállalkozónak egyetlen választása maradt: tekintet nélkül a megrendelésekre inkább maga csökkentette a termelését, melynek eredményeként 20 százalékkal kevesebb a forgalma és alkalmazottainak húsz százalékát el kellett küldenie.

A hitelközvetítő azt ígéri: az ilyen esetek elkerülésére megpróbálja elérni, hogy a hitelbiztosításokra a bankok a válság előtti garanciákat tartsák meg. A teljesíthetetlen feltételekkel szemben pedig azt tanácsolja a vállalkozóknak, hogy használják ki a bankok közti konkurálási lehetőségeket.

Ez utóbbi megoldást választotta Olivier Fély-Biolet is, aki két éve hozta létre személyzeti ügyekkel foglalkozó tanácsadó cégét. A vállalkozókat támogató állami intézmény, az Oseo által hetven százalékig garantált bankja a válság kitörését követően azonban nem egyszerűen nem járult hozzá további hitel folyósításhoz a tanácsadó cégnek, hanem bankszámlájának havi hitelkeretét is lecsökkentette. A vállalkozó egyszerűen egy másik bankhoz fordult, amely viszont készségesen átutalta a szükséges kölcsönt.

Egy az interneten közzétett panaszlevél szerint a vállalkozók legfőbb gondja az, hogy a szóban történő hitelkérelmekre a bankok munkatársai csak félig-meddig adnak választ, a kölcsön írásos engedélyezésére pedig semmilyen időkeret nem kötelezi a bankokat, s azok a már aláírt szerződést követően is gyakran megtagadják a kölcsön utalását. Így a legtöbb vállalkozó egyszerűen csak valamilyen válaszra várakozik, miközben a bankok sokszor megfélemlített munkatársai maguk se ismerik feletteseiknek az álláspontját egy adott kérés esetében.

A hitelfolyósítások ellenőrzésére létrehozott hivatal feladata megyéről megyére ellenőrizni, hogy a bankok miként és tényleg folyósítanak-e kölcsönt a vállalatoknak abból a 10,5 milliárd eurós hitelkeretből, amelyet a kormány bocsátott a bankok számára a francia gazdaság működtetésére.

A hitelközvetítő tevékenységét értékelő első statisztikák szerint a panaszok 64 százaléka 50 ezer eurónál kisebb hitelek elutasítása vagy befagyasztása miatt érkezik, a francia cégek 72 százaléka ugyanis évi 150 ezer eurós forgalmat bonyolító kisvállalkozás. A közvetítőt megkereső vállalkozók 21 százalékának 50 és 100 ezer euró közti hitelekkel volt gondja, míg 7 százalékuknál legalább félmillió eurós kölcsönt utasított el a bank.  

Február végéig több, mint 6 ezer vállalkozó fordult segítségért a hitelközvetítőhöz, akinek közbelépése átlagosan 66 százalékban sikeres, és 45 ezer munkahely megmentéséhez járult hozzá. A közvetítő szerint az esetek hetven százalékában a problémát a cégek számlájának havi hitelkeret-csökkentése okozza, illetve az, hogy jóval több rövid távú hitelre lenne szükség Franciaországban.

A kis- és középvállalkozások egy jelentős része addig is a beruházások befagyasztásával, kifizetetlen számlákkal vagy olcsóbb beszállítókkal próbálja átvészelni a válságot.