Ha minden simán megy, a jövő héten tucatnyi más törvényjavaslat között elfogadja az Országgyűlés azt a „salátatörvényt” is, amely az egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok közül többet átír. A változtatásokkal egy csapásra lehetetlenné válik, hogy magán- vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok kórházat üzemeltessenek. Az eredeti szándék az volt – okulva a kórházműködtető Hospinvest Zrt. idén nyári csődjéből –, hogy a vállalkozások a korábbinál nagyobb biztosítékot adjanak a betegellátás zavartalanságára. A 2006-ban született, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényt kiegészítő „lex Hospinvest” ezért kimondaná, hogy az egészségügyi ellátást szerződés alapján nyújtó szolgáltatónak (értsd: gazdasági társaságnak) vagyoni biztosítékot kell adnia, ami legkevesebb háromhavi társadalombiztosítási finanszírozással azonos mértékű. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Hospinvest-csőd igazi vesztesei nem a folyamatosan ellátott betegek voltak, hanem a beszállítók, akik kevés reményt fűzhetnek ahhoz, hogy a cég még kifizeti számláikat.
HVG |
A törvényjavaslatban szereplő biztosíték mértéke a kisebb, városi kórházak esetében, idei átlagbevételüket figyelembe véve, 200-300 millió forint lehet, a nagyobb, súlyponti intézményeknél pedig meghaladhatja az 1 milliárdot. Sem olyan önkormányzat, sem olyan befektető nincs, amelyik ekkora summát bankszámlán tudna parkoltatni, ha pedig bankgaranciát vesz igénybe, annak ára van – évi 10–100 millió forint. Utóbbihoz piacképes fedezetet is fel kell ajánlani, ám ilyet az egy-egy intézmény működtetésére szerződni próbáló vállalkozások többnyire nem tudnak felmutatni. Ráadásul mindez – sajátos jogi nonszenszként – visszamenőleg is kérhető lesz, amennyiben a T. Ház elfogadja a Kökény Mihály és Schvarcz Tibor MSZP-képviselők által jegyzett módosító indítványt.
Míg a kormányzati ciklus elején az egészségügyi reformelképzelések kifejezetten bátorították a befektetőket, most a megmaradt vállalkozók kárpótlás nélküli államosítása következhet be. Az előterjesztés szerint amennyiben a vállalkozás 60 napon túli adósságállománya meghaladja bevétele 3 százalékát, az egészségügyi közszolgáltatás nyújtásáért felelős szervezet – többnyire az önkormányzat – ellenőrizheti a működését, ha pedig 6 százalékot ér el az adósság, felmondhatja a szerződést. Vagyis amíg a költségvetési intézményekhez legfeljebb önkormányzati biztost küldenek a vezető munkájának támogatására, addig a gazdasági társaságok selyemzsinórt kapnak. Igazságos az lenne – vetetette fel némi iróniával a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete –, ha az ugyanilyen mértékben eladósodott költségvetési intézmények működtetésére pedig magánbefektetőknek volna kötelező pályázatot kiírni. A tervezett módosítás kiegyensúlyozatlanságához csupán egyetlen adalék: becslések szerint az egészségügyi intézmények eladósodottsága átlépte a 100 milliárd forintot, ami bevételarányosan nemhogy a gazdasági társaságoktól elvárt 3, hanem még a 13 százalékot is meghaladja. Ám nem csupán tulajdoni szempontból részrehajló a tervezet, hanem a végtelenségig elfogult a finanszírozóval szemben is: arról egyetlen passzus sem rendelkezik a 140 oldalas salátatörvényben, mi történjen akkor, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) származó bevétel csökken az ötödével, ahogy az az elmúlt hónapokban több intézménynél is bekövetkezett.
További szerződésbontási lehetőség is szerepel a jövő héten parlamenti végszavazásra kerülő tervezetben; e szerint az egészségügyi szolgáltatás minőségének romlása is alapot adhat a kenyértörésre. Arra a tervezet nem tér ki, hogy ez a romlás milyen mértékű lehet. Arra viszont köteleznék az egészségügyi szolgáltatókat, hogy az önkormányzattal kötött feladatátvállalási szerződésben határozzák meg a munkájukat mérő minőségi mutatókat. A törekvés kétségkívül előremutató – a baj csupán az, hogy a költségvetési intézményekben nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra mindez nem vonatkozik.
Szó sincs arról, hogy a tervezet váratlanul hűtené le a vállalkozási klímát. Az elmúlt fél évben 13 intézmény működtetése került vissza az önkormányzatokhoz (lásd táblázatunkat a 63. oldalon), amelyek azért adták „gebinbe” a kórházukat, rendelőintézetüket, mert nem tudták fizetni a halmozódó veszteségeket. A Medisyst Kft. november közepén három önkormányzatnak ajánlotta fel, hogy vegye vissza egészségügyi intézményeit. Pedig ő volt a „bezzegvállalkozó”: a Hospinvestből 2006-ban kivált cég 2004-től a fideszes többségű Körmend kórházát működtette, majd 2006-ban a tapolcai és a mezőtúri kórház irányításával bővítette a hálózatát. Munkájukra nem volt panasz, terjeszkedésüket nem kísérték politikai performanszok, mint a versenytárs Hospinvestét. A hálózat nagy erőfeszítésekkel nullszaldó közelében tartotta a gazdálkodást, miközben beruházásokra is futotta: Tapolcán 400 millió forintért korszerű, kétszintes járóbeteg-rendelő készült el 2008-ban, Körmenden félmilliárddal nőtt a kórház értéke.
A pénzügyi egyensúly azonban 2009-ben az egyre csökkenő OEP-finanszírozás mellett már nem volt tartható, úgy tudni, ezért döntött a cégtulajdonos Kern József a visszavonulás mellett. Az egészségügyi vállalkozók már eddig is mostohagyermeknek érezték magukat, hiszen az iparűzési adó és a költségvetési bértámogatásnak az elmaradása eleve 8 százalékos kiadástöbbletet jelent számukra a költségvetési intézményekkel szemben. Ráadásul OEP-bevételekből nem is fizethető iparűzési adó, a fizetős szolgáltatásokat pedig nem nézi jó szemmel az Állami Számvevőszék (HVG, 2009. augusztus 29.). Így a kör bezárult.
A salátatörvény paragrafusai korántsem csupán a magánbefektetőket érintik, a száz százalékban önkormányzati tulajdonú kórházműködtető nonprofit kft-k is a hatálya alá tartoznak. Így több megyei, súlyponti intézmény is, például a debreceni Kenézy, a szombathelyi Markusovszky vagy a veszprémi Csolnoky Kórház. Utóbbi főigazgatója, Rácz Jenő szerint hatalomra kerülése után az ellenzék úgyis visszavonatja ezeket a diszkriminatív jogszabályokat. Ám addig is együtt kell majd élni velük, ami súlyos ellátási zavarokat okozhat – hiszen a műveseállomások és a diagnosztikai szolgáltatók is jócskán beleesnek a fenyegetett körbe. Márpedig ha ők összecsomagolnak és hazamennek, megszűnik az ellátás. Ha pedig berendezéseiket az önkormányzat netán lefoglalná, a következő évtizedekben senki nem fog pénzt fektetni a magyar egészségügybe.
GÁTI JÚLIA
