Matos Zoltán: „A számlát valakinek előbb-utóbb ki kell fizetnie”

Matos a politikusok szemében megbocsáthatatlan bűnt követett el: a választások előtt pár héttel gázáremelést harangozott be.

HVG: „Előre énekelt”, amikor bejelentette a gázáremelés áprilisra várt mértékét – erre hivatkozva követelte a leváltását a napokban több MSZP-s politikus. Honnan vette, hogy köbméterenként 16-17 forinttal kell emelni az árat, amikor állítólag még meg sem kapta a gáztársaságoktól a végleges ajánlatot? A politikusok szerint ezzel a fogyasztókat cserbenhagyva átállt a szolgáltatók oldalára.

M. Z.: A lakosságot ellátó gázcégeknek a múlt héten első körben már be kellett nyújtaniuk ármódosítási kérelmüket, azt mindössze a dollárárfolyammal pontosítják még március 16-áig, s a változtatási szándékról szóló nyilatkozatok már az asztalunkon voltak. Amúgy pedig az egyetemes szolgáltatói ár meglehetősen kötött pályán mozog, nem nehéz kitalálni, merre lépnének a gázcégek. Lényegében csak két tényezőt kell ismerni: a földgáz importárának alakulását és a forint-dollár árfolyamot. A jelen helyzetben mindkettő felfelé mozdult el. Az importár emelkedése már tavaly ősszel látható volt, mivel az a kőolajszármazékok árának alakulását követi kilenc hónapos csúszással. Az árfolyam is jelentősen romlott az elmúlt egy hónapban: a januári 185 forint helyett most 200 forintot ér egy dollár.

HVG: De az Energiahivatalnak mégiscsak az a feladata, hogy a kisfogyasztók érdekeit szem előtt tartva kordában tartsa a gázszolgáltatókat.

M. Z.: A végfelhasználói árakat szigorú képlet alapján kalkulálják az egyetemes szolgáltatók. Mi csak felülvizsgáljuk az árkérelmeket, és legfeljebb azokat a tételeket tudjuk elutasítani, amelyeket megalapozatlannak ítélünk. Ezt eddig is szigorúan tettük: legutóbb is több tízmilliárd forintra rúgott az a költségrész, amelyet nem ismertünk el a tarifákban. Amúgy köbméterenként legalább 3,7 forinttal akkor is növekedne a fogyasztói ár, ha a gázcégek egyetlen fillérnyi emelést sem kérnének, mégpedig éppen a politikai célú torzítások miatt. Tavaly júliusban ugyanis a világpiaci ármozgások miatt csökkenhetett volna a gázár, ám a kormányzat úgy döntött, nem csökkent, inkább az esetleges későbbi drágulásokra tartalékol, és az így megspórolt összeget az idei első negyedévben köbméterenként 3,7 forintjával visszaadja a fogyasztóknak. Ami januárban jól jött, az most áprilisban relatív hátránnyá vált.

HVG: Ehhez hasonló, a nagyobb ármozgásokat tompító eltérítéseket nyilvánvalóan bármikor újra be lehetne vezetni. Vannak erre tervek?

M. Z.: A jövőben a hivatal egyáltalán nem szeretne efféle eltérítéseket a piaci ármozgásoktól. Ideje ezt a szisztémát tisztába tenni. Ha folytatjuk, pár hónap múlva megint ott fogunk tartani, hogy a múltbeli problémákat próbáljuk kezelni a jövőbeli árakban. A gáz 85–90 százalékban importból származik, a hazai kitermelés árazása is az importárakhoz kötött, és a számlát valakinek előbb-utóbb ki kell fizetnie. Láttuk, hogy mi történt korábban, amikor a politika igyekezett eltéríteni a lakossági gázárakat a valós piaci folyamatoktól. Először is tetemes hiány keletkezett a nagykereskedőnél – a Mol részben ezért adta el ezt az üzletágat. Az E.Onnak a mai napig törlesztjük azt a 66 milliárd forintot, amely amiatt halmozódott fel, hogy korábban a kormányzat nem lépte meg a szükséges gázáremeléseket. Ez egészen jövő június végéig köbméterenként 3,14 forinttal növeli a fogyasztók havi számláját. Másrészt keresztfinanszírozásba is belefutottunk, hiszen időlegesen az ipari fogyasztók kényszerültek megfizetni azokat a terheket is, amelyek egyébként a lakosságra hárultak volna. A lakossági fogyasztók felé pedig olyan árjelzések mentek, amelyek alapján úgy érezhették, megéri gázba invesztálni, mert olcsó. Nem csoda, hogy Magyarország gázfüggősége jelentősen megnőtt. Az embereknek egészen az utóbbi időkig nem nagyon jutott eszükbe alternatív fűtési megoldásokat keresni.

HVG: A korábban gázártámogatásban részesültek nyilván most sem tudnának egykönnyen váltani, márpedig az ő fűtési költségeik drasztikus mértékben megugorhatnak, ha április végén megszűnik a kompenzáció. A válság közepén, a világpiaci árak emelkedése mellett nem tartaná szükségesnek az ő további támogatásukat?

M. Z.: De. Csakhogy nem jó az a megoldás, hogy a mindenki által fizetendő árhoz nyúlunk hozzá, hiszen így az is hozzájut a támogatáshoz, aki nem szorul rá. A legszegényebb rétegek körében a gázellátottság nem éri el az 50 százalékot sem. Az elmúlt tíz évben közel ezermilliárd forint folyt ki a költségvetésből gázártámogatás címén. Jobban jártunk volna, ha ennek a töredékét hatékonyabban, alaposabban megfontolva az energiamegtakarítás ösztönzésére, alternatív energiák elterjesztésére fordítjuk, a szociális rászorulók pedig közvetlen anyagi támogatást kaptak volna, amit arra költenek, amire akarnak.

HVG: Meglepte önt, amikor az MSZP-s politikusok a menesztését kezdeményezték?

M.Z. : Ilyen heves reakcióra nem számítottam. Bár azt tudtam, hogy ebben nézeteltérés van köztünk, ami választások előtt nyilvánvalóan még inkább felerősödik.

HVG: Akkor most nem tudjuk, hogy ebből önnek vagy a politikusoknak kell-e levonniuk a tanulságot. És mi a helyzet a szélerőműtenderrel, amelyre március 1-jéig adhattak be pályázatot a beruházók? Tanultak a korábbi kvótakiosztás során elkövetett hibákból? Hiszen három év alatt mindössze 200 megawattnyi szélerőmű épült meg a megpályázott 330 megawattból.

M. Z.: A mostani kiírásban már szerepel olyan rendelkezés, mely szerint ha egy beruházó nem építi meg határidőre az engedélyezett szélerőművét, elveszíti a kvótáját.

HVG: Mekkora az érdeklődés ilyen feltételek mellett?

M. Z.: A beadott pályázatok összesítése szerint több mint 1100 megawattnyi szélerőművet építenének a beruházók. Ám tudomásul kell venni, hogy pótlólagos költségek nélkül nem illeszthető be bármekkora szélerőmű-kapacitás a villamosenergia-rendszerbe. A mai technológiával a szélerőművek építése már nem jelent akkora költséget, mint pár éve, tehát elvileg állami segítség nélkül is jó üzlet lehet. Csakhogy a válság következtében a villamos energia szabadpiaci ára drasztikusan visszaesett. A 68 pályázóból csupán ketten vállalnák a beruházást támogatás nélkül.

HVG: A közelmúltban első fokon veszített a hivatal az EMFESZ Kft. egykori tulajdonosa, a Mabofi által indított perben. A bíróság hatályon kívül helyezte azt a tavaly tavaszi döntésüket, amelyben jóváhagyták a Rosgas befolyásszerzését az EMFESZ-ben, és új eljárásra kötelezte az Energiahivatalt. Fellebbeztek?

M. Z.: Természetesen igen. Egy-két pontban precedensértéke lehet az ítéletnek. Az Energiahivatalnak nincs jogosultsága arra, hogy az engedélyeztetés során minden szolgáltató tulajdonosi hátterét tüzetesen megvizsgálja. Ez óriási problémákat okozna.

HVG: Decemberben önök is megbírságolták az EMFESZ-t, amiért az többszöri felszólításra sem mutatta be, mi a forrása a lakossági fogyasztók ellátásának. Azóta pótolta ezt a hiányosságot?

M. Z.: Igen, az EMFESZ igazolta, hogy június 30-áig van gázszerződése. A likviditási helyzetük alakulását pedig folyamatosan monitorozzuk. A napokban jelent meg egyébként az a rendelet, amely leírja, mi a hivatal teendője, ha egy gázkereskedő ellehetetlenül.

HVG: Minek kell ahhoz történnie, hogy a köznyelvben lex EMFESZ-nek nevezett kormányrendeletet alkalmazzák?

M. Z.: Vannak nyilvánvaló helyzetek, például ha leáll a gázszállítás, vagy a kereskedő nem tudja kifizetni a megvett gázt. De az EMFESZ egyelőre időre fizet, méghozzá – kockázati besorolása miatt – egyes esetekben előre.

HVG: Adott esetben ki venné át az EMFESZ ügyfeleit?

M. Z.: Kilencven napra kijelölünk egy vagy több kereskedőt. Ezalatt a fogyasztók eldönthetik, maradnak-e ott, vagy másikat keresnek. A lényeg, hogy senki se maradjon ellátás nélkül.

HVG: És önnel mi lesz? Mit gondol, ki fogja tölteni a hat évet, amennyire a kinevezése szól? Kormányváltás várható, és egyik elődjét, Kaderják Pétert egy ilyen alkalommal – igaz, fordított szereposztásban – a 2002-es választások után eltávolították a posztjáról. Utólag már hiába adott neki igazat a bíróság.

M. Z.: Az Energiahivatal elnöki pozíciójára többen pályáztunk, és végül mellettem döntött a miniszterelnök. Hat évre pályáztam, hat évre neveztek ki, szeretném folytatni.

G. TÓTH ILDA